Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-320

Az országgyűlés képviselőházának 32 kell tennie és mindezek következményeképpen — és itt méltóztassanak felfigyelni, t. Képviselőház! — súlyos anyagi felelősséget állapít meg a felügyelőbizottság részére akkor, ha ennek a kötelességének nem, vagy hanyag teljesítése folytán akárkire kár háramlik. Ez a felügyelőbizottság e törvényi szabályozás folytán nem lehet többé bólongató testület, mert senki sem fog helyeslően bólongatni csupán azért, hogy azután súlyos pereket kapjon a nyakába, amely perek nem korlátolt felelősséget, hanem az egész vagyonával való felelősségét vonhatják maguk után. (Ügy van! jobbfelől.) Midőn ezt az újítást, — amely kétségtelenül egy jövő törvényhozási reformnak a bevezetése — Örömmel üdvözlöm, éppen ilyen örömmel kell üdvözölnöm a javaslatnak azt az intézkedését is, hogy alternative, tehát egyelőre próbaképpen, hogy úgy mondjam, fakultatíve megengedi a társaságnak, hogy felügyelőbizottság helyett úgynevezett hites könyvvizsgálókat, revizorokat vegyen igénybe. Nem kell e törvényhozás bölcseségének előadnom azt, hogy a^ hites revizorok intézménye egy angol-szász intézmény, amely Angliában, az Egyesült-Államokban és egyes más országokban is hatályban van és kitűnően bevált. Az igazságügyminiszter úr ezzel a törvényjavaslattal egyidejűleg törvényi felhatalmazás alapján kiadandó rendelettel meg fogja szervezni a revizori kart. Nincs aggályom abban a tekintetben, hogy annak megszervezésében úgy a szakszerűség és a hozzáértés követelményeinek, mint az ezzel egyenlő fontosságú, de talán még nagyobb követelményeknek, az abszolút integritás és függetlenség követelményeinek bölcs mérlegelését fogja magáévá tenni, amint azt tőle már megszoktuk. Ha ez az intézmény közgazdasági életünkben beválik, az át fogja alaktíani a bizalmat kereskedelmi társaságainkkal szemben, amint ezt látjuk Angliában és az angol-szász országokban. Ha tudni fogjuk azt, hogy egy független és hozzáértő szervnek ellenőrzése alá vettetik kereskedelmi társaságaink működése, akkor talán ki lesz irtható a magyar köztudatból az a, sajnos, már gazdasági katasztrófának erejével ható bizamatlanság, amely részvénypiacunkkal, a magyar tőkének, magyar részvényekbe való invesztálásával szemben, valljuk be, bizonyos joggal fenáll. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! A harmadik intézkedés, amelyet, hogy úgy mondjam, kísérletképen vagy — helyesebben azt kell mondanom — bevezetésképen magáévá tett ez a javaslat, a mérlegkészítés elveinek módosítása. A javaslatnak ideirányuló alapelvét helyeselnünk kell. Ez az alapelv a következő: addig, amíg nincs realizált nyereség,, tehát olyan nyereség, amely készpénzben folyt be a társaság pénztárába, nem szabad osztalékot fizetni a tagoknak. Ennek a célnak elérésére a javaslat kötelezi a társaságot arra, hogy ne értékelje magasabban vagyontárgyait, mint amilyen azoknak a beszerzési ára. Ha tehát ezek a vagyontárgyak jelentékenyen emelkedtek is értékükben, ezt az értéktöbbletet mérlegszerűen nem lehet felvenni, mert olyan nyereségről van szó, amely nyereség még nem folyt be a társaság pénztárába, ezeket a vagyontárgyakat még nem adták el, ha tehát osztalékfizetésre használnák fel ezt a nyereséget, a társaság esetleg bajba jutna, . , En osztozom ennek a törvényhozói gondolainak helyességében. Különösen osztozom benne mindazokra a tárgyakra nézve, amelyek a korülése 1929 október 23-án, szerdán. 25* latolt felelősségű társaságnak, hogy úgy mondjam, inveszticiói beruházásai -— telkek, házak, gépek — és Összes egyéb értékei. Egyetlen kérdés az, amit itt meg kell gondolnunk, — meg kell gondolnunk ma, vagy későbbi időpontban, — vájjon a tőzsdén jegyzett értékeknél, értékpapíroknál és árucikkeknél is — búza, más termények — fenn kell-e tartanunk ezt a szigort, vagy — helyesebben mondva — nem lehetne-e átmenetet találni a visszaélések meggátlása és a közgazdasági érdek között abban, ha a tőzsdén jegyzett papíroknál és cikkeknél megengednők az úgynevezett virement-t. Hogy példát mondjak: ha egy társaságnak van háromnégyféle értékpapirja és az egyik emelkedett, a másik pedig esett — mindig csak tőzsdén jegyzett papirokról beszélek — helyesebb lenne a kettő között, tehát a látens nyereségek és a látens veszteségek között a virement-t, a kompenzálást megengedni. Ugyanígy pl. egy haszonbérleti korlátolt felelősségű társaságnál, ha mondjuk búzája és zabja van és a búza emelkedett — sajnos, erre az utóbbi időben nem emlékszünk, tehát mondjuk, a búza esett, hogy a realitáshoz közeledjünk — és egy más terménye ugyancsak tőzsdei jegyzésű, emelkedett értékben, úgy a kettő kompenzálható legyen. A magam személyére nézve, inkább lennék e virement megengedésének híve, meg tudom azonban érteni e törvényjavaslat gondolatának helyességét, amely még konzervatívebb akar lenni és azt mondja, hogy semmiféle olyan értékemelkedést, amelyet még nem realizáltak, a mérlegben nem enged feltüntetni. T; Képviselőház! A javaslat bizottsági tárgyalása már ráterelte a figyelmet egy fontos körülményre, amelytől nézetem szerint, — de az együttes bizottság nézete szerint is, — amely egy ideirányuló határozati javaslatot is magáévá tett — tulajdonképpen függ ennek az új társasági formának prosperálása. Ez az adókérdés. Ha az új társaságot pénzügyi kormányunk, a kincstár, a társulati adó teljes szigorának fogja alávetni, ez nézetem szerint meg fogja gátolni azt, hogy a tőke ebben a társasági formában keressen elhelyezkedést. Meg fogja gátolni azért, mert inkább fogja a másik társasági formát, a közkereseti társaságot választani, amely nem a társulatiadó, hanem — mint bölcsen méltóztatnak tudni -— a keresetiadó alá esik, lévén a keresetiadó kulcsában és kimunkálásában sokkal enyhébb, mint a társulatiadó. A tőke tehát, mint eddig, keresni fogja a strómant, aki korlátlanul felel. Inkább le fog mondani a korlátolt felelősség előnyeiről, semhogy a nagyon súlyos adóterheket magára vonja. Felhívtuk tehát a pénzügyi kormányzat figyelmét arra, és határozati javaslatban kértük a bizottságban azt, hogy ezeket a mérlegeléseket a kincstár tegye magáévá és ha a tánsulatóiadó alá akarja vonni a Kft-t, annak nem az a következménye lesz, hogy nagyobb adóbevételei lesznek. Nagyobb adóbevételei nem lesznek, de meg fogja gátolni ennek a társasági formának elterjedését. T. Ház! Ezzel be is fejeztem azt, amit a korlátolt felelősségű társaságról elmondani óhajtottam. Meg kell végezetül említenem még azt, hogy a javaslat, a korlátolt felelősségű társasággal együtt szabályozza az úgynevezett csendes társaságot is. A csendes társaság az a társasági forma, amely nem külön jogi személyiség, amelyet valaki folytat a saját cége és neve alatt, amelyhez azonban más tőkét ad, nem hitel formájában, hanem olyanképpen^