Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-330

Az országgyűlés képviselőházának 330. ülése 1929. évi november hó 14-én, csütörtökön, Almásy László és Puky Endre elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — A katonai büntetőtörvénykönyvről szóló törvényjavaslat és a katonai büntetőtörvénykönyv életbeléptetéséről ós a közönséges büntetőtörvények egyes rendelkezéseinek ezzel kapcsolatos módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslatok együttes tárgyalása. Felszólaltak : Zsitvay Tibor igazságügyminiszter, Gömbös Gyula honvédelmi miniszter ; a 4. §-hoz : Bródy Ernő, Zsitvay Tibor igazságügyminiszter; az 5. §-hoz : Szilágyi Lajos, Gál Jenő, Bródy Ernő, Rassay Károly, Zsitvay Tibor igazságügyminiszter ; a 7 - 8. §-hoz : Gál Jenő, Zsitvay Tibor igazságüjyminiszter ; a 19. és 27. §-hoz : Gál Jenő, Zsitvay Tibor igazságügyminiszter ; a 32. §-hoz : Bródy Ernő, Gál Jenő, Gömbös Gyula honvédelmi miniszter. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjójónek megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak: Zsitvay Tibor, Gömbös Gyula. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 órakor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Esztergályos János jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Petrovics György jegyző úr, az ellene felszólalókat pedig Fitz Arthur jegyző úr. Napirendünk szerint következik a katonai büntetőtörvénykönyvről (írom. 821, 832), valamint a katonai büntetőtörvénykönyv életbeléptetéséről és a közönséges büntetőtörvényeknek módosításáról szóló törvéryjavaslat (írom. 822, 833) együttes tárgyalásának folytatása. Az igazságügyminiszter úr kíván szólani. (Halljuk! Halljuk!) Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! Tegnapi beszédem során eljutottam a katonai büntetőtörvénykönyv javaslat 4. §-ához és ezzel kapcsolatban az életbeléptetési törvényjavaslat 8. §-ához. Tekintettel arra, hogy ez iránt a szakasz iránt volt a legnagyobb érdeklődés a t. Házban és nem látom itt a Házban azokat, akik ez ellen felszólaltak, erre a szakaszra és az ezzel kapcsolatosan fennforgó kérdésekre nézve az illető szakasz tárgyalása során fogom kérni a t. Ház türelmét. (Gaal Gaston: Kár pedig!) Bocsánatot kérek, t. képviselőtársam, én szeretem, ha jelen vannak azok, akik támadták a javaslatot. (Rothenstein Mór: Es ha nem jönnek be?) A 4. §-nál akkor is el fogom mondani, t. képviselőtársam. (Gaal Gaston: Es azután mi hozzászólhatunk?) T. Ház! Mármost a magam részéről azzal vagyok még adós, hogy az életbeléptetési törvény egyes szakaszaira és rendelkezéseire tegyem meg észrevételeimet. Mindenekelőtt egy KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXIII, tévedésre kell rámutatnom, amelynek nyomára itt a Házban a felszólalások során jutottam és amely igen gyakran ismétlődik a közvélemény kritikájában. Senki sem gondolja, mint ahogy nem is gondolhatja, aki ismeri és elolvasta a törvényjavaslatot, hogy ez az életbeléptetési törvény egy új katonai perrendtartást hoz. Szó sincs róla, t. Ház. Itt nem új katonai perrendtartásról van szó, hanem a katonai perrendtartás ma is jóknak bizonyuló szakaszai között egyiknek vagy másiknak, nem is perrendtartási okokból, hanem egészen más okokból való apró, novelláris módosításáról. A lényeg, amely ennek a törvényjavaslatnak megalkotásában a törvény tervezőjét vezette, először is az összhang az új katonai büntetőtörvénykönyvvel, mert hiszen a régi katonai perrendtartás a régi katonai büntetőtörvénykönyvhöz alkalmazkodott; tehát: új nomenklatúra, és végül számolás azzal, hogy ma Trianon után vagyunk s más a mai nemzeti hadsereg szervezete, mint a régi hadseregé volt. Ennek következtében nyilvánvaló, hogy meg kell változzanak olyan intézkedések, amelyek más testre voltak szabva. Éppen ezért teljesen hiábavaló, t. Ház, azoknak igyekezete, akik hiányokat keresnek ebben az életbeléptetési törvényjavaslatban, olyan hiányokat, amelyeket a régi rendelkezésekben feltalálhatnak, és amelyek ezentúl is fenn fognak maradni. Ilyen például a védelem szabályozása. Gál Jenő t. képviselőtársam keresi a védelmet és azt mondja, hogy az még nem fordult elő, hogy egy életbeléptetési törvény, amely perrendtartási szabályokat hoz, egészen negligálja a védelem kérdését. Természetes, hogy negligálja, mert jobban meg nem oldhatná, mint ahogy már a katonai perrendtartás 1912-ben megoldotta, ahol igen is ki van mondva a szabad védőválasztás joga minden esetben, ki van mondva bizonyos magasabb szabadságvesztésbüntetéssel büntethető cselekményektől felfelé a védő kinevezésének, kirendelésének a kötelessége, és ehhez képest még semmiségi panasszal is óva van ez a 47