Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-329

Àz országgyűlés képviselőházának 329. ülése 1929 november 13-án, szerdán. 317 get, milliókra menő új terhet jelent és mégis 3000-rel növeltük a magasabb fokozat létszámát. A 100%-osok száma volt 2087, mostani számuk 2615, tehát itt is 528-cal emeltük a létszámot. Ha az egészet egybeszámítom, akkor meg kell állapítanom, hogy pénzértékben kifejezve a megelőzővel szemben, leszámítva a 25%-os hadirokkantaknál mutatkozó megtakarítást, 4 millió pengő többletet eredményezett ez a szuperrevízió. (Erdélyi Aladár: Ezaszívtelenség!) Nem lehet tehát azt állítani, hogy mi mereven az államkincstárnak rendelkezésünkre bocsátott hitelkereteit tartottuk mindenáron szemünk előtt és nem vettük figyelembe az emberséges, vagy pedig a tárgyi szempontokat. Ami most már egybevetve a hadirokkantak létszámából azokat illeti, akik valóban mint hadirokkantak szerepelhetnek, mert én a 25 százalékosokat nem tekintem ilyeneknek, tehát az 50, 75 és 100%-osakat, akiknek létszáma most a szuperrevízió után körülbelül 44.000, s ha ezt egybevetem azzal a 14 és fél milliónyi pengővel, amely a szuperrevizió után mutatkozik a rokkanteljárási járadék végösszegeként, meg lehet állapítani, hogy az 50—75—100%-osokat összeszá-' mit va, átlagban évenként és fejenként 350 pengő esik egyre. Ezt a számot nem azért említem, mintha ettől túlságosan el volnék ragadtatva, de mégis szeretném illusztrálni, mennyit fejlődött a hadirokkant-ellátás ügye attól az időponttól kezdve, amióta az én, nagyon sokszor avatatlanoknak, szívteleneknek és emberteleneknek jelzett kezeimbe került. 1922-ben, amikor én átvettem a hadirokkantjáradékok ügyét, a hadirokkantak létszámát, valamint az ellátmányok összegét egybevetve és kihozva átlagban az első évi kontingenst, az az évi 8 aranykoronát sem érte el. Az én embertelen működésemnek eredménye tehát az, hogy évi 350 pengős átlag az az összeg, amelyet a hadirokkantak most már kapnak. Nem vagyok véle megelégedve, de természetesen kénytelen vagyok figyelembevenni a lehetőségeket is. A második kérdés, amely felvettetett, rokon ezzel az elsővel. Nevezetesen, hogy hajlandó vagyok-e a hadirokkantellátási törvényt a Ház elé hozni. En bennem ez a hajlandóság állandóan megvan, de szeretném t. képviselőtársam figyelmét ebben a tárgyban már adott egy válaszom tartalmára felhívni, amely így szólt: a hadirokkantellátási törvényt én elkészítettem, már majdnem el is készült, kivéve a pénzügyi vonatkozásokat, ellenben nem vagyok hajlandó a Ház elé bocsátani addig, amíg a hadirokkantjjáradékok kérdését a kivételes hatalom alapján kezembe adott felhatalmazás szerint rendeletben nem tudom annyira rendezni, hogy azután ez az állapot már törvényben legyen megállapítható. A járadékok mértékét egy hadirokkanttörvényben megmerevíteni az én tiszteletteljes felfogásom szerint csak akkor szabad, ha a járadékok mértéke már olyan, hogy valóban meg is merevíthető. Megmerevíthetőnek tartom már most is a 100%-osok és a 75%-osok járadékát, Ide nem tartom ilyennek az 50%-osokét, valamint teljesen kihagy andónak tartom a 25%-osokat

v akiknek járadékát én szeretném megváltás útján valamiképpen az állami költségvetésből kivonni. Amíg ezt nem tudom elérni, addig a hadirokkantellátási törvényt nem tudom a Ház elé hozni; azon dolgozom azonban» arra törekszem, hogy a járadékok mértékét tudjam anynyira emelni és emeltetni, hogy azután jöhessek a hadirokkanteilátási törvénnyel. Tisztelettel kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jóbbfelol és a középen.) Elnök: Interpelláló képviselőtársunkat a viszonválasz joga megilleti. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Csak egypár szóval szeretnék a miniszter úr válaszára reflektálni, A miniszter úr engem megvádolt azzal, hogy tisztán csak a rokkantakkal való érintkezésből szereztem adataimat. (Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Feltételezem!) Ebben benne van az is, hogy ezeknek a rokkantaknak szubjektív panaszai alapján ítélem meg az egész kérdést. Én azt hiszem, t. Képviselőház, hogy mindenki, aki valaha is a rokkantügyet idehozta, tulajdonképpen azzal kezdte, hogy rokkantak jöttek hozzá panasszal és ezeknek a panaszoknak ad ő hangot. Én is és valamennyien, akik ebben a kérdésben beszéltünk, le tudtuk számítani ezekből a panaszokból azokat a szubjektív részeket, amelyek ezekkel a panasokkal természetszerűleg velejárnak és csupán az orvosolni való, rideg tényeket hoztam én magam is & Képviselőház elé. Egyébként sem tudom tudomásulvenni a miniszter úr válaszát, főleg azért nem, mert ő végeredményben megerősítette azokat a szempontokat, amelyek szerint a népjóléti minisztérium rokkant-ügyosztálya ezekben a kérdésekben eljár, azokat a szempontokat tehát, amelyek maguk ellen ezeket a kritikákat kihívják. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a népjóléti miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem! (Igen!) A Ház a népjóléti miniszter úr válaszát tudomásul vette. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a mai ülés jegyzőkönyvét felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa az ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyv ellen? (Nincs!) Ha nincs, azt hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 3 óra 20 perckor.) tívtelesitettéh : Nânâssy Andor s. h. Szabó Zoltán $. h. naplóbiráló-bizottsági tagok. KÉPVISELŐHÁZI NArLÓ. XXIÍL 46