Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-329

Az országgyűlés képviselőházának 329. lemény tekintetében valamilyen módon tevékenykedik, részes. Mármost —- ismétlem — ez a törvényjavaslat kimondja, hogy (olvassa): «A tettes és a részes felelősségére vonatkozó általános rendelkezéseket akkor is alkalmazni kell, ha a cselekményt sajtó útján követték el.» Igazság tehát az, hogy például azt a szedőt, aki mechanice kiszedi azt a közleményt, odaállítsák, mint vádlottat, a büntetőbíróság elé? Igazság az, hogy a rikkancsot, aki csak a terjesztést végzi, szintén odaállítsák a büntetőbíróság elé? Szabad-e a sajtótörvénynek azt az alapelvet, a fokozatos felelősség rendszerét, amely fokozatos felelősség az alkotmányjognak egyik legfontosabb tétele, feladni? Mihelyt ugyanis a fokozatos felelősség megszűnik, akkor itt van az abszolutizmus, akkor megszületett a-diktatúra. A fokozatos felelősség az állampolgárok legelemibb joga. Mihelyt a fokozatos felelősség megszűnik, akkor a sajtószabadság teljesen megszűnt, akkor a magyar államnak egy olyan alkotmánypillérét veszik ki, amelynek hiányában az államélet szempontjából legsúlyosabb eset következik be. Lehetséges az, hogy incidentaliter a katonai büntetőtörvénykönyvben a fokozatos felelősség elvét szüntessük meg? En láttam azt a nagy gondosságot és figyelmet, amelyet az igazságügyminiszter úr a sajtótörvény reformjával szemben tanúsított. Méltóztatott sajtóankétet tartani, ahol meghallgatták a legkülönbözőbb véleményeket, és mondhatom, hogy azon a sajtóankéten a legilletékesebb tényezők részéről a fokozatos felelősség nagy elve megvédetett. Maga a ministzer úr is ezen az elvi állásponton állott. Es most méltóztatik helyesnek és megfelelőnek tartani azt, hogy a sajtójogi fokozatos felelősség elvét a katonai büntetőtörvénykönyv ilyen nyersen áttörje és kimondja azt, hogy a katonai büntetőtörvénykönyv a katonai egyénekkel szemben megszünteti a fokozatos felelősség elvét és behozza a közönséges büntetőjogi felelősséget, a tettesség és a részesség tana alkalmazva lesz a katonai büntetőtörvénykönyvben, s a fokozatos felelősség elve és rendszere teljesen száműzetik. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Csak aktív katonákra nézve!) Ez a baj. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Aktív katona nem csinál újságot, nem is lehet valamely lap vállalat tagja, s az is tilalmazott cselekmény, hogy írjon valamely újságba!) Ez a baj. En folyton azt mondom, és egész beszédemben az a tendencia vonul végig, hogy amikor itt van egy nemzeti hadsereg, amikor a múlt rettenetes árnyékai többé nem kísértenek, amikor nincs itt az a közös hadsereg, amelynek nemzetellenes tendenciája volt, s amikor ez a hadsereg a, nemzet fiaiból rekrutálódik és az annak kötelékébe tartozó egyének a nemzetnek speciális foglalkozású tagjai, akkor ne tegyünk különbséget katonaság és polgárság között, katonai és polgári jog között olyan kérdésekben, amelyek a polgári érdekeket és jogokat súrolják és veszélyeztetik. Elismerem, magam mondom, hogy kell egy külön katonai büntetőtörvény a katonai hivatás természeténéi fogva. Ez rendben van, de az a katonai büntetőtörvény ne vágjon a polgári jogok és érdekek hálózatába, ne zavarja meg azt, ne kezelje a polgárságot, mint egy ellenséges testet, ne létesítsen kasztrendszert, ne létesítsen külön privilégiumokat és ne állapítsa meg azt, hogy annak az aktív katonának külön joga van,

f külön birodalma, külön területe van a jog terén. A jog terén csak egységes birodalma lehet minden magyar állampolgárnak, legyen polgár, vagy katona. Ne tessék tehát különbséget tenni polgár ülése 1929 november 13-án, szerdán. 295 és katona között a jog szempontjából! (Strausz István: Ez nem az angol minta! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Angliában nincs is fokozatos felelősség! — Strausz István: De ellentét sincs polgár és katona között!) Azt hiszem, hogy mi ezeket az angol kirándulásokat mellőzhetjük. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltassanak a szónokot közbeszólásaikkal zavarni. (Strausz István közbeszól.) Strausz István képviselő urat külön is figyelmeztetem. Bródy Ernő: Ha az angol példát a közélet alapja, a szavazati jog terén alkalmazni fogjuk, akkor majd lehet azt egyéb téren is alkalmazni. Addig azonban, amíg a titkos szavazati jog nincs meg Magyarországon, ezeket az angol kirándulásokat méltóztassék tartalékolni arra az időre, amikor a nyilt szavazás helyére titkos szavazás fog lépni. Azt kérem, hogy ne méltóztassék a fokozatos felelősség elvét egy ilyen törvényben incidentaliter megszüntetni. Mármost itt van még a botbüntetés kérdése is, amelyről szólnom kell. A botbüntetés most fogalmilag ki van hagyva a javaslatból, ellenben felhatalmaztatik a minisztérium arra, hogy a botbüntetés helyett bármilyen büntetésnemet használjon. Már előttem szóló t. .képviselőtársaim kifejtették és megállapították azt, hogy amikor a magyar büntetőtöiivénykönyv 1. §-a azon az elven épül fel, hogy nem lehet más büntetést alkalmazni, mint ainelyet a törvény kimondott, akkor lehetetlen, hogy itt megint egy külön jogot statuáljanak. Méltóztassék csak meggondolni, itt arról van szó, hogy a halálbüntetés helyére jöjjön egy más büntetésnem. Olvastam egy nagyon megfelelő megoldást, amelyet a miniszter úrnak figyelmeibe ajánlok, mégpedig azt a megoldást, ihogy a halálbüntetést függesszék fel egy bizonyos időre (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Nagyon jó gondolat!) és ha a felfüggesztés időtartama alatt az a katona jól viseli magát, a halálbüntetést vagy át lehet változtatni szabadságvesztésbüntetésre vagy egészen el lehet engedni. Ez szintén egyik módja a megoldásnak. Jobb, ha a törvény ilyen értelemben intézkedik és nem hagyja teljesen a minisztériumra a kérdést, nem rója reá azt a kellemetlen és kínos kötelezettséget, hogy ő döntsön a halálbüntetés helyett alkalmazható büntetésnemek tekintetében, amely büntetésnemek között a világ minden büntetésneme szerepelhet. Én a t. minisztérium részéről ezt a felhatalmazást nem is fogadnám el, mert ez nagyon odiózus felhatalmazás. Engedelmet kérek, aki nem akar különleges és középkori büntetésnemeket alkalmazni, az ne fogadba el ezt a felhatalmazást. Hozzon a miniszter úr egy törvényes megoldást! Egy megfelelő törvényes megoldás lenne — amint említettem ^a halálbüntetés felfüggesztése. A felfüggesztés elve különben is fel van véve a törvényjavaslatba; látom, hogy a törvényjavaslat szerint a büntetéseket bizonyos esetekben fel lehet függeszteni. Kívánatos teihát, hogy ez a felfüggesztés alkalmazható legyen a legnagyobb büntetésre, a helyrehozhatatlan büntetésre. Mert mindazok a büntetések, amelyek a szabadságvesztéssel járnak együtt, végre is kiheverhetők, helyrehozhatók, a halálbüntetés ellenben helyrehozhatatlan büntetési nem. Ha mármost valaki a háborúiban elkövet egy olyan bűncselekményt, amelyre ott pillanatnyilag más megfelelő büntetés nem kínálkozik, mint a halálbüntetés, ellenben van eset és