Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-329

288 Az országgyűlés képviselőházának tármentére menjenek ki a polgári bíróságok?) Bocsánatot kérek, ha — mondjuk — a Délvidéken vannak határmenti zavargások, ha átlőttek a szerb határőrök és visszalőttek a magyar határőrök, akkor a szegedi törvényszék, a szegedi kir. ítélőtábla nem jó? A miniszter úr hozzánk mindig olyan kérdéseket intéz, mintha azt hinné, hogy mi az ország közvéleménye vagyunk, amelynek nem volt alkalma elolvasni a törvényjavaslatot. (Derültség balfelől.) T. miniszter úr, mi elolvastuk a törvényjavaslatot. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ügy látszik, nem minden részét!) Azt a részét mindenesetre, hogy határmenti zavargások esetén a polgárságot a katonai bíróságok elé lehet állítani. Mit jelent a határmenti zavargás? Ha akarja egy kormány, akkor van határmenti zavargás. (Herczegh Béla: Ugyan!?) Az én Herczegh Béla igen t. képviselőtársamnak le kell vonnia egy világháború tapasztalatait. Nem vagyunk 1914 előtt, hanem utána. Csak nem gondolja t. képviselőtársam, hogyha a képviselő úr miniszter és valamilyen okból szüksége van egy határmenti zavargásra, hogy azt nem tudja megrendezni, mert ha nem tudja megrendezni, akkor nem való miniszternek! (Derültség. — Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Lelkiismeret is van még képviselő úr, nemcsak tréfa!) T. miniszter úr, lelkiismeret is van és mi ennek a lelkiismeretnek nevében beszélünk itt azért, mert ami lelkiismeretünk nem engedi meg, hogy mi akármelyik kormánynak akkora hatalmat adjunk a kezébe, hogy a polgári lakosságot kivegye az illetékes bíróság kezéből. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Nem adunk semmiféle új hatalmat!) Miniszter úr, emlékszik,még Zrínyi Péterre, Frangepánra, Nádasdyra? (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nem emlékszem, csak olvastam!) Ezekről a derék magyar hazafiakról mi kétszáz esztendeje tanulunk a történelemben azért, mert ezekkel az történt, amit itt méltóztatnak csinálni akarni. Nem méltóztattak olvasni a bécsújhelyi börtönökről? Wienern eus tad tr ól, II. Rákóczi Ferencről, Zrinyiről, Frangepánról? (Zsitvay Tibor ígazságügyminiszter: Magyar hadbírák ítéltek felettük?) Éppen ez a baj, hogy magyar nevű hadbírák ítélkeztek felettük, az volt a katasztrófa, hogy igen is elvitték őket a rendes polgári bíróság elől, amelyhez ők a törvény szerint tartoztak volna, elvitték őket a katonai bíróság elé azért, mert a polgári magyar bíróság nem mondta volna ki azt, hogy amit Zrinyi, Frangepán, Nádasdy és II. Rákóczi Ferenc tettek, az magyar szempontból fej vételre szóló bűn. Elvitték ellenben őket a katonai bírósághoz. II. Rákóczi Ferenc ügyében Wienerneustadtban (Herczegh Béla: Magyar hadbírák sem mondanak ki ilyen ítéleteket!) eredetileg nem volt ítélet, a wienerneustadti katonai fogházban ült. Ha ez a szituáció, akkor' most méltóztatnak a magyar történelem legrosszabb fejezetét feleleveníteni akarni?! A magyar ifjúságot évszázadokon keresztül nemzeti tradíciókban nevelték, arra nevelték, hogy a «polgár» valami hatalmas nagy gondolat éis hogy a polgár az illetékes bírósága elé tartozik; ma pedig, amikor egy egész világ azt az álláspontot képviseli, hogy polgári bűncselekmények esetén, amelyek tehát nem katonai bűncselekmények, a katona is a polgári bíróság elé tartozik... (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ez sem áll! Ez is csak mondás, bizonyítás nélkül!) Például^ az Egyesült-Államok. Anglia, Franciaország talán nem apró kis országocskák, ezekben szintén ez a szituáció. (Gál Jenő: Angliában polgári bírák ítélkeznek katonák felett!) . ülése 1929 november 13-án, szerdán. Ezekben az országokban ez jó. Például a francia hadseregnek van 40.000 olyan katonája, aki idegen légióban szolgál; a francia hadseregnek vannak gyarmati katonái; az angol hadseregnek egész csomó gyarmati katonasága van. Ha ezekben az országokban lehetséges az, hogy polgári bíróság ítelkezhetik nem katonai deliktumok tekintetében a katonák felett, akkor Magyarországon meg akarják változtatni a világot és nálunk polgári egyének fölé méltóztatnak katonai bíróságot helyezni akarni? (Zaj.) Hiába mondja nekem a t. miniszter ur, hogy: nem. Ez így van, t. miniszter úr, mert méltóztatik tudni azt, hogy a lázadás és határmenti zavargások... (Fráter Jenő: Határvédelmi zavargások!) A kettő ugyanaz. A különbség csak az lehet, hogy a határ mentén zavarognak akkor is, ha egy falu legényei összeverekednék, de ha a határ mentén lévő két falu, tehát a túlsói és az innenső falu legényei verekednek össze, az már határvédelmi zavargás. Méltóztassanak elhinni, hogy ez nemcsak abból a szempontból nem (helyes, mert nincs az a kormány a világon, amelynek olyan óriási gyökere lehetne a népben, bogy a nép neki ezt a kivételes hatalmat megadná, hanem azért sem, mert ez megint egy ok arra, hogy a velünk szembenálló ellenséges sajtó fegyvert kovácsoljon ellenünk. Akármit mondhatunk mi, mint ahogy tény is, hogy ez a szegény, nyomorult ország mindenre a világon készülődhetik, csak háborúra nem, de aki valamiből ki akar olvasni valamit, pláne, ha támpontot is kap hozzá. '.. (Zsitvay Tibor ierazságügyminiszter: Ha az ellenkezőt csináljuk, akkor is rágalmazhatnák! A rágalmazó abból él!) De nem szabad erre okot és lehetőséget adni Méltóztassanak megengedni, hogy még egy szakaszt említsek itt meg. Én szeretném a gyávasági szakaszt jól megalakítva és jól^ körülírva látni. En láttam a harctéren is és bármelyik képviselőtársam, aki gyalogsági állásban csak napokig is volt, láthatta a következőket. Voltak emberek, akik a legvakmerőbben viselkedtek; nálunk például voltak fiatal fiúk, akik a gimnáziumból önként jelentkeztek, mint kadettaspiránsok jöttek ki a harctérre s oly vakmerőek voltak, hogy az első napokban, amikor tiszti járőrt küldték ki, könyörögtek és veszekedtek egvmással, hogy ők akarnak a legveszedelmesebb tiszti járőrbe menni, az ellenséges hadállások feljegyzésére. Ezek a fiúk, akik kimentek az ellenséges hadállások leskiccelésére s akik a legkitűnőbb hírekkel és skiccekkel jöttek vissza, — az első nergőtűznél annyira nem bírtak az idegeikkel, hogy amikor a fedezéken peregni kezdett a gránát és srapnell, ezek a gyerekek úgy sírva fakadtak, hogy kénytelenek voltunk a bakák elől elrejteni őket. Most én azt mondjam erre a fiúra, hogy gyáva, akiről tudom, hogy bátor hős, aki amikor az idegeivel bírt, akkor önként jelentkezett a legnagyobb katonai feladat elvégzésére; erről a fiúról állítsam ki később, azért, mert idegei nem bírták ki a pergőtüzet, azt, hogy gváva? Ezt az embert állítsam hadbíróság elé? En tehát igenis, rendkívül veszedelmesnek tartom ezt a szakaszt azért, mert ezen szakasz alapján a legbátrabb hős is gyávának minősíthető. Ezen szakasz alapján azt, aki tegnap, tegnapelőtt a vitézségi érmeket gyűjtötte össze, akinek a melle tele van arany, ezüst és bronz vi-