Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-319

Az országgyűlés képviselőházának 3 munkanélküliség esetére szóló kötelező biztosítás törvényének megalkotása tárgyában 1927. május 29-én benyújtott indítvány megindokolása. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Ház! A munkanélküliség problémája egyik fontos, hosszú idő óta vajúdó kérdése a magyar közéletnek. A kormány és a munkáltató érdekeltségek mereven elzárkóztak az elől, hogy törvényesen szabályozzák a munkanélküliség esetére szóló biztosítást. Ezt a törvényes biztosítást és rendelkezést már mindenhol az egész Nyugaton, minden alkotmányos államban bevezették és vagy maga az állam gondoskodik törvény útján vagy az egyes városok gondoskodnak arról, hogy munkanélküliség esetén a saját hibájukon kívül munkanélküliségbe jutottakat segélyezzék. Nálunk mindezideig nem jutottunk el eddig a pontig és egyedül csak a szakszervezetek azok, amelyek munkanélküli segélylyel ellátják tagjaikat. A nép nagy tömegei, a dolgozó osztályok nagy tömegei, a produktív osztály munkanélküliség esetén teljesen ki van téve a legképtelenebb nyomorúságnak. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) önök tudják azt, hogy az ipari pangás nagy. Ez az ipari pangás csak fokozódik s ezzel a fogyasztóképesség csökken és amikor a kormány erősködik azon, hogy a magyar mezőgazdasági terményeket valahogyan értékesíteni tudja, akkor itt benn semmit sem tesz abban az irányban, hogy a fogyasztóképességet emelje, sőt ellenkezőleg. A munkanélküliség, az ipari pangás csak csökkenti a fogyasztóképességet, növeli a nyomorúságot, a szegénységet és ezzel természetszerűleg az az állapot adódik, hogy a nagytömegek még azokat a szükséges" élelmiszereket sem tudják beszerezni, amelyekből pedig nekünk bőséges feleslegünk van. Most tél előtt állunk és mindenki fél, retteg ettől a téltől, retteg a pangás, a nyomorúság következtében; félünk, mi lesz itt a télen, és azt látjuk, hogy amikor a tél közeledik, amikor a tél réme fenyeget, a gazdasági válság nagyobb lesz, a lerongyolódás széles rétegeket ölel fel és azt látjuk, hogy a nemzetközi kapitalizmus a nagy gyárakban, a nagy üzemekben még taktikai okokból is növeszti a munkanélküliséget. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Itt van az úgynevezett racionalizálás kérdése, amelyet a kormány, különösen mostani kereskedelemügyi miniszterünk annakidején, mint pénzügyminiszter, nagyon forszírozott. Ez azt eredményezte, hogy az üzemeket lecsökkentették, az Überbaut, a hivatalnoki kart, a felső vezetést kiépítették, nagy terheket raktak az üzemekre, de a munkabéreket leszorították, lecsökkentették kicsiny mértékre. Azt látjuk, hogy a tél elején valami okból az egyik üzem a munkáselbocsátáshoz folyamodik, redukálja az üzemét, — és pedig a Ganz-Danubius hajógyár, amely egyike a legnagyobb vállalatoknak — aminek állítólag politikai és taktikai okai vannak és nem abból a tényből fakad, hogy a termelést az általános megrendelés hiánya miatt a gyárnak redukálnia kellene. Az az értesülésünk, hogy a GYOSz — a Gyáiparosok Országos Szövetsége — adta ki a jelszót, hogy egyrészt ellensúlyozza azokat az agrártörekvéseket, amelyek a vámok leszállítására irányulnak, ífy a munkások tömegein keresztül, az üzemredukción keresztül akar nyomást gyakorolni a magyar közvéleményrre és ezen keresztül a kormányzatra, hogy azokat a rideg osztályérdekeit, amelyek a nagykapitalisták nemzetközi érdekeihez fűződnek, megvédje. Ha arról van szó, hogy valamely társadalmi 9. ülése 1929 október 22-én, kedden. 17 réteg és különösen a munkásság akar kedvezőbb életfeltételeket teremteni a maga számára, akkor azonnal ott van az állam, ott van a rendőrség és azonnal megakadályozzák, iparkodnak ellensúlyozni azt, hogy a munkásság kedvezőbb életfeltételeket tudjon elérni. A Ganz-Danubius ellenben tehet, amit akar. Ott nagy nemzetközi tőke van, ott beszélhetünk a szent magántulajdonról, de senki sem tudná megállapítani, hogy kié a Ganz-Danubius, mert az tulajdonképpen a nemzetközi börzéé, a bankoké, a nagykapitalizmusé, nincs személyben megtestesítve, és az a nagykapitalizmus tehet, amit akar, amikor most szembe akar szállni azzal a kívánsággal, hogy a vámokat revízió alá vegyék és munkáselbocsátásokon, tömegnyomoron keresztül kényszert akar gyakorolni abból a célból, hogy kiváltságos helyzetét továbbra is fenntarthassa. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Ha önök komolyan beszélnek a szociális és gazdasági problémákról, ha arról beszélnek, hogy van osztályharc, akkor tessék itt megfogni, itt nyakoncsípni a tőkét a maga osztálytörekvéseiben. Tessék belenyúlni a kartellekbe, ringekbe, amelyek ebben az országban garázdálkodnak. Egyedül ezek a szervek azok, amelyek élnek és amelyek egyáltalában megtudnak élni. Nagyon kis réteg ez és ennek a nagyon kis rétegnek is egy része külföldi kapitalista érdekeket képvisel, de itt a kormány tehetetlenül áll. A munkanélküliség növekedésére van^ tehát kilátás, t. Képviselőház. A munkanélküliség növekedése ezekben a tényekben, az üzemredukciókban nyilvánul meg. A kormánynak közbe kell lépnie, és mi azt gondoljuk, hogy a munkanélküliség problémáján keresztül meí" kell vizsgálni egész gazdasági berendezkedésünket. Tettünk indítványokat, de azokat sem tűzték napirendre, holott ha valamikor volt szükség arra, hogy a gazdasági életet a szociális viszonylatokon keresztül vizsgáljuk, akkor ma valóban odaértünk, hogy már nélkülözhetetlen és kikerülhetetlen, hogy a törvényhozás foglalkozzék ezekkel a kérdésekkel. Nem pepecselnünk kell itt, nem apró-cseprő mellékes dolgokat kellene itt csinálnunk, hanem a baj gyökerét megkeresnünk és megszüntetnünk azokat a rettenetes gazdasági állapotokat, amelyek növelik a szociális nyomorúságot, s amelyek a társadalomnak mindig nagyobb és nagyobb rétegeit veszélyeztetik azzal, hogy végleg elöntik, hogy exisztenciájukat lehetetlenné teszik, hiszen a megélhetési feltételek a dolgozóosztályok számára nap-nap után szűkebb területre szorulnak. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) 1927-ben tettük ezt az indítványt, és van még egy csomó indítványunk, — láthatják a kiosztott kimutatásból — de ezeket az indítványokat nem tűzik napirendre, ezek nem kerülnek megvitatásra. En tehát kérem a t. Házat, méltóztassék indítványomhoz hozzájárulni: tűzessék ki napirendre ez a kérdés, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hozzájárulunk!) amely különösképpen alkalmas arra, hogy megvizsgáltassák az ország gazdasági helyzete, hogy megvizsgáltassanak annak szociális viszonyai, és ennélfogva alkalmas lesz arra, hogy eredményes, célszerű törvényhozással a télen bekövetkezhető és a munkanélküliséggel járó nagy veszéllyel és nyomorúsággal r szemben az országgyűlés hathatós intézkedéseket tehessen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. ) Elnök: A napirendhez szót kért! Gubicza Ferenc jegyző: Eri Márton! Eri Márton: Igen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Csak röviden kívánok