Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-319

12 Az országgyűlés képviselőházának iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Egyben kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az előadó úr javaslatához képest a két jelentés tárgyalására nézve a bizottság által javasolt sürgősséget kimondani, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a két jelentés tárgyalására a sürgős­séget kimondja. Pogány Frigyes képviselő úr, mint a köz­oktatásügyi és pénzügyi bizottság előadója kíván jelentést tenni. Pogány Frigyes előadó: T. Ház! Van sze­rencsém beterjeszteni a közoktatásügyi és pénz­ügyi bizottságok együttes jelentését a termé­szettudományok fejlesztése érdekében teendő intézkedésekről, továbbá az elemi népiskolai'be­iratási díjak újabb szabályozásáról és felhasz­nálásáról szóló törvényjavaslatok tárgyában. Kérem a jelentések kinyomatását, szétosz­tását és a javaslatokra a sürgősség kimondását. (Helyeslés.) Elnök: A beadott jelentéseket a Ház kinyo­matja, szétosztatja és azok napirendre tűzése iránt később íogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Egyben kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a bizottság által javasolt sürgősséget kimondani, igen vagy nem? (Igen!) . A Ház a sürgősséget kimondja. Elnök: Napirendünk szerint következik a királyi közjegyzők és közjegyző-jelöltek nyug­díjintézetéről szóló törvényjavaslat (írom. 765, 802) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó! Dési Géza előadó: Mélyen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A királyi közjegyzők és közjegyzőjelöltek nyugdíjintézetéről szóló ja­vaslat a m. kir. közjegyzői karnak régi óhaját kívánja megvalósítani. A magyar jegyzői kar minden időben er­kölcsi színvonalával, nagy tudásával, hazafias érzésével a nemzet háláját és tiszteletét érde­melte ki. Nem óhajtok hosszas jogtörténeti fej­tegetésekbe bocsátkozni, de megemlítem, hogy a hiteles közjegyzői intézmény a legrégibb időkbe nyúlik vissza. Már az Árpád-királyok korában szerepelnek okiratszerkesztő hiteles jegyzők, ké­sőbb pedig Nagy Lajos király az ősi pécsi egye­temen kötelező tantárgyul iktatta be az ars notariarist. A közjegyzők, hiteles jegyzők akkor is és minden időkben igen érdemes, fontos tevé­kenységet fejtettek ki és alapját vetették annak, hogy a jogrend a legsötétebb, legnehezebb idők­ben is megmaradjon. Előbb a katholikus egyház bölcsessége létesítette ezt a hiteles jegyzői kart, akik privilégiumukat előbb a pápától, azután az uralkodóktól nyerték, akik nemcsak magán­jogi téren, hanem közjogi téren is fontos szere­pet játszottak. így például állami szerződése­ket, békeszerződéseket, t törvény, vagy bulla­kihirdetéseket, koronázás megtörténtét, s ha­sonló fontos közjogi aktusokat is teljesítettek. A mai modern értelemben vett közjegyzősé­get az 1858. évi február 7-iki nyílt pátens létesí­tette Magyarországon, amely átvette az 1855. évi osztrák közjegyzői intézményre vonatkozó rendelkezést, azonban az országbírói értekezlet 1861. február 15-én az abszolutizmus egyéb ter­mékeivel együtt ezt az ideiglenes rendtartást is megszüntette, és ez a rendelkezés csupán Fiúméra és Erdélyre nézve maradt hatályban. Az alkotmányos éra bekövetkeztével nagy­emlékű igazságügyminisztereink: Horváth Bol­dizsár és Pauler Tivadar munkálkodtak azon, hogy a közjegyzői intézményt magyar talajba ültessék és a magyar géniusznak megfelelő sajá­319. ülése 1929 október 22-én, kedden. tos ságokkai, tulajdonságokkal és hatállyal ru­házzák fel. Ennek eredménye az 1874 : XXXV. te, amelyet később az 1886. évi VII- te. módo­sított. Ez a törvény nagy időknek méltó terméke. Amikor a nemzet az elnyomatás éjszakájából felébredt, amikor a külső kényszert a benső akarat, az erőszakot, a reájuk kényszerített irá­nyokat és utakat a nemzet legbensőbb meggyő­ződése követte és az a vágy, hogy minden intéz­ménye visszatükrözze a magyar léleknek sajá­tosságait, amikor az intézményeket az a szel­lem hatotta át, hogy minden kérdésben a ma­gyar «lenni, vagy nem lenni» irányelvei legyenek döntők és irányadók : ennek a korszaknak méltó terméke a közjegyzői intézmény. Abban az idő­ben helyesen — és ez Örökidőkre követendő — az volt a nemzet meggyőződése, hogy az intéz­ményeknek is megvan a maguk földrajzuk és természetrajzuk. Ennek a törvényei döntik el, hogy mit és mikor szabad a hazai földbe átül­tetni. Sohasem utánozták a külföldet gépiesen, ha­nem mindig szemelőtt tartották, hogy a magyar nemzetnek, a magyar érdekeknek megfelelően akarnak törvényes alkotásokat létesíteni. Ez az intézmény az idők során fényesen megállotta a helyét. A magyar közjegyzői kar nagy tudásá­val és magas erkölcsi színvonalával, hűségével, buzgalmával és hazafiságával a magyar jogélet­nek örökké meg nem hálálható érdemeket és eredményeket hozott. Sajnos, amikor reánk ne­hezedett az idők járása és Trianon következett, akkor a magyar közjegyzőséget is széttépte a balsors. Egyrészük, sőt nagyrészük megszállott területeken, idegen járom alatt vergődik, kiseb­bik részük pedig idemenekült hozzánk és kény­telen az itt élő közjegyzőknek amúgy is meg­fogyatkozott kenyerét megosztani. Osztályosai a magyar sorsnak. Nem egyszer látjuk, hogy ki­rályi közjegyzők özvegyei és árvái könyörado­mányokra vannak szorulva. Ezen a nyomorúsá­gon akar a most előttünk fekvő törvényjavas­lat, ha nem is egészében segíteni, de ezt a nyo­morúságot némileg enyhíteni. A közjegyzői karnak, mint említeni volt sze­rencsém, régi óhajtása ez a törvényjavaslat. Volt ugyan a magyar közjegyzőségnek egy nyugdíjintézete, «Magyarországi Közjegyzők Nyugdíjintézete» címmel, ez az intézmény azon­ban nem volt életképes, nem pedig azért, mert a tagok önkéntes belépésén alapult, nem volt tehát semmi törvényes intézkedés arra nézve, hogy minden közjegyző vagy közjegyző jelölt már állásánál fogva köteles legyen az intézménybe belépni. Ez a régi nyugdíjintézet 1903-ban kelet­kezett. Már az akkori törvény 6. §-a kimondja, hogy csak addig fog fennállani ilyen alapon ez az intézmény, ameddig törvény vagy kormány­rendelkezés nem fog gondoskodni arról, hogy a közjegyzők hivataluknál fogva kötelesek legye­nek az intézménybe belépni. A közjegyzői kar hosszú évek óta állandóan törekedett egy meg­felelő, modern és minden tekintetben kielégítő törvényes állapot elérésére. 1926 december 5-én azután a magyarországi közjegyzői kamarák országos értekezletet tartottak. Ebből az értekez­letből felírtak az igazságügyminiszterhez és egy 60 §-ból álló tervezetet is feküldöttek. Ennek a kérelemnek és tervezetnek lényege az, hogy a közjegyzői kar nem akar az államtól egy fil­lérnyi támogatást vagy segélyt sem. (Váry Al­bert: Nagyon helyes! — ügy van! Ügy van!) Nem tartottam ezt feleslegesnek megemlíteni (Jánossy Gábor: Ez a lényeg!) azért, mert alig találkozunk ma, sajnos, intézménnyel, de sok-

Next

/
Oldalképek
Tartalom