Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-323

Az országgyűlés képviselőházának 323 kép — állít majd eléje a saját határozatából kiküldött bizottság, még ez esetben is elzárkóznék kötelezettségeinek teljesítése, az orvoslás elől. T. Képviselőház! A továbbiakban utalok a következőkre. A hivatalos statisztikai szervek ma még nem adnak nekünk választ olyan kérdésekre, amelyek a helyzet teljes megismerése szempontból szerintem roppant fontosak. A mezőgazdasági és ipari munkásság a termelésnek egy, a nagyközönség által legalább is láthatatlan, de letagadhatatlan és egészen bizonyosan meglévő átformáló dási folyamata következtében olyan sötét és tragikus életkörülmények örvényeibe került, amelyekről csak feltételezéseink, elképzeléseink vannak, de nincsenek pontos adataink. Igazán nem tudom, — hogy egy pillanatra megállják — hogy tulajdonképpen min is mosolyognak a t. képviselő urak: vájjon azon-e, hogy a mezőgazdasági és ipari munkásság valóban belekerült egy ilyen^ súlyos és igen tragikus nyomornak az éjszakájába, vagy azon, hogy erről a nyomorról pontos információink még nincsenek? Tisztelettel meghagyom ezt a mosolyt az igen t. képviselő urak privát ügyének. (F. Szabó Géza: Ki mosolyog? — Meskó Zoltán: Beck Lajos nem is tud mosolyogni! — Mattá Árpád: Egészen másról beszélgetünk!) En azt mondom, igen t. Képviselőház, pontosan kell látnunk ezt a helyzetet, hogy gyorsan és pontosan tudjunk gyógyítani. Mi itt mindig elpanaszoljuk, erről az oldalról legalább is minden egyes alkalommal elpanaszoljuk itt a panaszokat, sőt azt mondhatom, hogy mi itt tovább sírjuk az ország sírását a nagy munkanélküliségről, a fixfizetésből és munkabérből élő nagy tömegek helyzetéről, azonban — és ilyen azonban nagyon sok akad, t. Képviselőház — azt kell tapasztalnunk, hogy preokkupációk vannak velünk szemben, bizalmatlanságok, nem találunk hitelre, s velünk szemben könnyebb gesztusok, vállrándítások, vagy a legtöbb esetben olyan jóakaratú közömbösségek állanak. Hát azért van ez az indítvány, azért akarjuk, hogy a kormány és a parlament maga vizsgáltassa meg ezt a helyzetet, vizsgáltassa meg haladéktalanul, hogy haladéktalanul gyógyítani is tudjon. Kezdem azon, t. Ház, vájjon tudjuk-e pontosan, hová tűnnek azok a munkástömegek, amelyek a mezőgazdasági üzemek mechanizálódása és az iparban végrehajtott koncentráció következtében feleslegesekké váltak, s amelyeket sem az ipar, sem a mezőgazdaság nem tud felszívni, úgyhogy egy állandó munkanélküli hadsereg képződött belőlük. Vájjon tudjuk-e és ki tudja megmondani, hogy hova tűnt el ez a nagy tömeg, mi van ezekkel, hol élnek, miből élnek és hogyan élnek? Ami a dolognak az ipari munkásokra, a szakszervezeti munkásokra vonatkozó részét illeti, a szakszervezetek kimutatásaiban, évi jelentéseiben az érdeklődő találhat ezekre a kérdésekre nyomokat, mert a szakszervezetek nagyrészt végzik az állam feladatait is a munkanélküli segélyezés és egyéb segélyezés terén. Ezek a szakszervezetek, amelyeket nem becsülnek meg sehogy sem a túloldalon, elvégzik nagy, szociális feladatukat. De hová tűnt a mezőgazdasági munkásság? Miből él az? Ki látja annak nyomorát és ki látja különösen a mezőgazdasági munkanélküliségnek méreteit? Mi csak azt látjuk, hogy a munkanélküliség mint egy állandó, makacs láz, amely inkább emelkedik, mintsem csökken, itt fészkel a magyar gazdaság életében, itt fészkel — hozzáteszem — összes gazdasági és szociális veszedelmeivel, de nem látjuk minden részletében azt, ami mögötte van. A munkanélküliség méreteiülése 1929 október 29-én, kedden. 139 rŐl — mint mondom — nincsenek, egyelőre nem is lehetnek pontos információink. A szakszervezetek központj Országos Szakszervezeti Tanács ad pontos munkanélküli-statisztikát, de természetszerűleg azt csak a saját tagjairól adhatja. A munkaközvetítőnek ilyen statisztikáiban én nem bízhatom, mert ott, az állami munkaközvetítőknél megjelennek úgy a szervezett munkások, mint a szervezetlenek, s a szervezett munkásokat, akiket már kimutatnak egy helyen, kimutatja az állami munkaközvetítő intézet is. Ez tehát nem lehet számomra pontos statisztika En csak azt látom és láthatják önök is a munkaközvetítő kimutatásaiból, hogy egy munkahelyre sokszor száz, kétszáz, de sokszor ezer munkakereső is akad. Legjobban demonstrál a mellett, hogy a munkanélküliségről nincsenek pontos kimutatásaink, mert nem is lehetnek, az, hogyha összehasonlítjuk az állami munkaközvetítők és a szakszervezetek kimutatásaival a Társadalombiztosító Intézet jelentéseit. Legyen szabad egyetlen példával illusztrálnom az említett körülményt. A múlt esztendő utolsó negyedében, decemberben a szakszervezetek kimutattak 15.187 munkanélküli munkást, holott a Társadalombiztosítónak erre vonatkozó jelentéseiből azt kell tapasztalnom, azt kell megállapítanom, hogy ugyanakkor nem 15.000 munkanélkülivel, hanem 62.604 munkanélkülivel kell számolnom. (Csik József: A valóságban ennél is több van!) De ez csak az iparban van így, t. Képviselőház, illetve csak azokra vehetem kiterjeszthetőnek ezt a statisztikát, ezt a kimutatást, akik biztosítási kötelezettség alá esnek. Még mindig nincsenek bent ebben — természetszerűleg — a mezőgazdasági munkások. (Meskó Zoltán: Azok sehol sincsenek benne!) Ezek munkanélküliségének méreteiről abszolúte nincs semmiféle statisztikai felvételünk. Engedje meg Czettler Jenő t. képviselőtársunk, — aki nemrégiben, azt hiszem, ez év májusában a Statisztikai Társaságban beszélt erről a témáról — hogy utaljak itt arra a kijelentésére, hogy sem szerv, sem módszer nincs még egyelőre a mezőgazdasági munkanélküliség mérvének megállapítására. (Meskó Zoltán: Saj nos, úgy van!) Ott Czettler Jenő igen t. képviselőtársunk azt mondotta, hogy csak közvetett úton tudta megállapítani a mezőgazdasági munkanélküliek számát, amint ő mondotta, a mezőgazdasági üzemek mai intenzitása és a művelési ágak szerinti megoszlás^ egybevetése útján. Ez egy kicsit komplikált eljárás, azt mindenki elhiheti és elhiheti mindenki azt is, hogy ennek az eljárásnak az eredményei nem lehetnek pontosak, főképpen nem mutatják meg nekünk a munkanélküliségnek a méreteit, de nem mutatják meg semmiképpen sem azt, ami e méretek mögött van. T. Képviselőház! Igen fontos körülmény^az, hogy az ipari foglalkoztatás szeszélyes hullámzásán kívül két egyre szélesbedő, egyre jobban ömlő forrás is állandóan táplálja a magyarországi munkanélküliek seregét. Az egyik, amint mondottam, a mezőgazdaságnak egyre gyorsabb tempójú mechanizálódása, a másik pedig az ipari koncentráció. A mezőgazdasági üzemekben — hogy mindjárt erre térjek rá — 1925-ben mégcsak 1183 traktor és 549 régi fajtájú kétgépes szántógép-szerelvény volt üzemben. Ma már tehát, alig négy esztendővel később 6000 traktor és szántógép van ,Magyarországon és ebből a 6000 traktorból üzemben van 5500 darab. Ma úgy áll a helyzet a mechanizálódás tekintetében, hogy a körülbelül egymillió katasztrális szántóföldterület 25%-át gépi erővel szántják fel. Ez nagy előrelendülés a mechanizálódás terén még