Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.

Ülésnapok - 1927-323

Az országgyűlés képviselőházának 32 fennállott nagy Bolgárországban is éltek magyar törzsek, — eszegelek vagy dzsekilek és badzsgarok — nemkülönben a 679—680-ban az Alduna mentén megalakult Bolgárországban ugyancsak voltak magyar törzsek: unugurok. Viszont az Álmus fejedelemmel együtt mohamedán hitre tért bolgárok egyrésze^ beköltözött az Árpádok alatt Magyarországra és itt «izmaeliták» és «böszörmények» névvel neveztetvén, ipart és kereskedelmet űztek. Később az aldunai Bulgária lakossága fejedelmével együtt áttért a görög keleti hitre, egybeolvadt az ott lakó szlávsággal és tökéletesen elszlávosodott. Nem kívánok részletesen foglalkozni ennek a Bulgáriának történetével, Bizánccal és a Török birodalommal folytatott harcaival, csupán azt vagyok bátor megemlíteni, hogy 485 évi török fennhatóság s a felszabadító krími háború után a bolgár fejedelemség a berlini szerződéssel önállósíttatott, Kóburg Ferdinánd alatt pedig 1908-ban királyság rangjára emeltetett. A bolgár nemzet a világháborúban mint szövetségesünk vett részt és hűségesen ki is tartott mindaddig, amíg a szalonikii ententecsapatok fegyverletételre nem kényszerítették. Azóta Bulgáriában a közös sors és a faji rokonság tudata a baráti viszonyt ébrentartja Magyarországgal és a magyar nemzettel. Ebből a baráti viszonyból származik a most tárgyalandó békéltetőeljárási és választottbírósági szerződés is, amely ezt célul is tűzi ki, ennek eszközéül a, vitás ügyeknek békéltető-, illetőleg választottbírósági eljárás alá bocsátását jelölvén meg. Ez a szerződés majdnem sablonszerűén ugyanaz, mint a korábbiak túlnyomó része, a finn, a török és a lengyel szerződés is volt. Kivételt statuál azokra az ügyekre, amelyek a szuverenitás jogára vonatkoznak, éppen úgy, mint a török szerződés is tette; továbbá amelyek harmadik hatalmak érdekeit is érintik. Kivételt statuál ugyancsak azokra az ügyekre, amelyeknek eldöntése más egyezmények értelmében más eljárás szerint fog történni, nemkülönben azokra, amelyek nemzeti bíróság hatáskörébe tartoznak. A békéltetésre állandó békéltetőbizottságot kontemplál, amely három tagból áll. A három tagból 1—1 az illető államok állampolgára, a harmadik pedig, aki egyúttal elnök lesz, idegen államnak a polgára lesz. Amennyiben ennek személyére a felek között megegyezés nem létesülne, azt az Állandó Nemzetközi Bíróság elnöke fogja kijelölni. Megbízásuk három évre történik. A továbbiakban az eljárás^ megindításának, lefolytatásának, a kérdés tisztázásának, a határozat meghozatalának és a közlésnek a módja szabályoztatik. A 12. cikk mondja ki azt, hogy, amennyiben a békéltetés a békéltetőbizottság útján nem jönne létre, a jogi természetű kérdések választottbírósági eljárás alá bocsáttatnak s hogy erre az Állandó Nemzetközi Bíróság illetékes, kivéve, ha a felek egy ad hoc választottbíróságban egyeznek meg. Ebben az esetben a felek külön megállapodást fognak kötni, amely a vita tárgyát, a bíróság összeállítását és az összes egyéb feltételeket rendezni fogja. Ha ilyen megállapodás nem jönne létre, akkor a vitás kérdését a felek mindegyike egyszerű kereset útján, tehát egyoldalúan is, az Állandó Nemzetközi Bíróság elé viheti. Kijelentik még a felek, hogy az ítéletet jóhiszeműen végrehajtják és tartózkodni fognak minden olyan intézkedéstől, amely a békéltetőbizottsági javaslatnak elfogadása vagy a választottbírósági határozat végrehajtása tekintetében hátrányos hatással lehetne. Mindkét fél viseli saját megbízottainak költségét és a közös költségek felét. A szerződés vég. ülése 1929 október 29-én, kedden. 137 rehajtása körül felmerülhető vitás kérdések az Állandó Nemzetközi Bíróság elé utaltatnak. A szerződés meg fog erősíttetni és a megerősítő akiratok Szófiában fognak kicseréltetni. Öt év tartamára köttetik a szerződés és amennyiben egy évvel előbb fel nem mondja valamelyik fél, újabb öt évi időtartamra hatályban marad. Ebben voltam bátor ismertetni a szerződést és kérem annak általánosságban és részleteiben való elfogadását. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Görgey István! Görgey István: T. Képviselőház! A Bulgáriával folyó év július hó 22-én megkötött békéltetési eljárási és választottbírósági szerződést örömmel üdvözlöm, örömmel üdvözlöm elsősorban azért, mert ennek a szerződésnek megkötésével a magyar kormány újra tanúbizonyságát adta annak a komoly igyekezetének és készségének, hogy mi, Magyarország, az Európában élő többi nemzetekkel békés egyetértésben, harmóniában óhajtunk élni és az esetleg felmerülő vitás kérdéseket mindenkor békés úton akarjuk egymással elintézni. Szükségesnek tartom ezt erről a helyről megállapítani azért, mert különösen a kisentente államok részéről igen gyakran halljuk hangoztatni azt a vádat, hogy az európai békét a magyar nemzet magatartása és kardcsörtetésé veszélyezteti. (Jánossy Gábor: Ök maguk sem hiszik!) Igen t. Képviselőház! Hogy mi a reánk kényszerített igazságtalan trianoni békeszerződés megváltoztatására törekszünk, azt tőlünk senki rossznéven nem veheti, mert amíg magyar ember fog élni ezen a világon, ebbe az igazság talanságba beletörődni nem fog. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) De mióta a világháborút befejeztük, a magyar nemzet és a magyar kormány volt az, amely minden tárgyaláson a legmesszebbmenő előzékenységet és enge dékenységet tanúsította. (Szilágyi Lajos: Talán ez volt a hiba!) Nemcsak gazdasági természetű tárgyalásokra utalok itt, hanem utalok mindazokra a nemzetközi egyezményekre és szerződésekre, amelyeket az országgyűlésnek alkalma volt ratifikálni és elfogadni. Megállapíthattuk mindenkor, hogy mi vagyunk azok, akik a legmesszebbmenő engedékenységet és megértést tanúsítottuk az ilyen tárgyalások alkalmával. Amint az előadó úr előadásából hallottuk, eddig már kilenc állammal kötött Magyarország békéltetőeljárási és választottbírósági szerződést, amelyek elvként szintén kimondják azt. hogy a szerződő államok között esetleg felmerülő vitás kérdéseket békésen, választottbíróság útján óhajtják a szerződő államok egymással rendezni. Különös Örömmel üdvözlöm azonban a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatot azért is, mert olyan nemzettel kötöttük meg ezt a szerződést, Bulgáriával, amely nemzet a magyar nép lelkében igaz barátsággal fogadtatott mindenkor. (Ügy van! Ügy van!) — (Meskó Zoltán: Rokonaink!) Ha visszaemlékszünk, a magyar közvélemény osztatlan rokonérzése először akkor nyilvánult meg eleven erővel ebben az irányban, amikor a világháborút megelőző Balkán-háború második periódusában a feloszlatott^európai Törökországból Bulgáriának jutott javakat volt szövetségesei igyekeztek tőle elragadni. A bolgár nép nemcsak azokban a harcokban, hanem a világháború alatt is nemzeti erényeinek, hadikészségének, vitézségének számos tanújelét adta és ezzel a barátság a két nemzet között még szorosabbá még bensőbbé kovácsolódott. (Ügy van jobbfelől.) A reánk kényszerített békeszerződések Bul-