Képviselőházi napló, 1927. XXIII. kötet • 1929. október 15. - 1929. november 26.
Ülésnapok - 1927-322
94 Az országgyűlés képviselőházának í járóműüzemre áttérő, ipar jogosítvánnyal bíró fuvarozókat. 2. Egy város, vagy egy község területére szorítkozó kérelemnél az illető város vagy község által fenntartott, vagy ezek valamelyikének túlnyomó részesedésével működő vállalatokat illeti meg az elsőbbség minden más pályázóval szemben.» Abban az esetben, ha ezt az indítványomat az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr és a mögötte álló többség magáévá tenni nem volna szíves, vagylagos indítványt is terjesztettem elő, amely voltaképpen csak egy szót kíván töröltetni és egy szót kíván felcseréltetni. A szakasz ötödik sorában szerepel ez a szó «belterületükön». Ezt a szót javasoltam törölni és e helyett ezt a szót «területükön» kértem felvenni. Ez az indítvány okozati összefüggésben. áll azzal a már elfogadott indítványommal, ahol a székesfőváros területére vonatkozóan érveim hatása alatt az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr belement abba, hogy a székesfőváros belterületére vonatkozó rendelkezés a székesfőváros egész közigazgatási területére vonatkozzék. Szükséges kicserélni ezt a két szót egymással azért, mert különben itt meggyengítjük azt az előbbi eredményt, amelyet egy előző szakasznál elértünk és tényleg előfordulhat az, hogy a székesfőváros területén belül, tehát mondjuk Rákosfalvánál a székesfővárosi autóbuszüzem nem bír előnnyel a postával, valamint egy hajózási vállalat, vagy vasútvállalat kérelmével szemben. Kérem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy művének tökéletesbítése és a siker még biztosabb elérése érdekében méltóztassék ezeket az indítványokat elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Kossalka János! Kossalka János: T. Ház! A 16. §-ban a vasutaknak előny adatik a fővárossal szemben is. Elsőbbségi jog illeti "meg őket a székesfővárossal szemben is, a főváros közigazgatási területén. Ebben a tekintetben bizonyos aggodalmaim % T annak, mert tapasztalatból megállapíthatom, hogy a főváros külterületein igen jogos panaszok vannak a tekintetben, hogy a közlekedési igények nincsenek kielégítve. A főváros ezeket a panaszokat szeretné is valamiképpen eliminálni, szeretne a bajokon megfelelő közlekedési politikával segíteni, azonban, sajnos, ebben a törekvésében minduntalan beleütközik a főváros közigazgatási területén elhelyezkedő helyiérdekű vasutak érdekeibe. Az engedélyokirat, mint ahogy Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársam mondotta, a helyiérdekű vasutak javára nem tartalmaz bizonyos tilalmat arra nézve, hogy neki verseny támasztassák. Szószerint csupán a vasútvonalak ellen van védve a Hév. engedélyokiratával, a törvény betűje szerint tehát a gép járóművek versenyéről ott nincs szó. Koncedálom azonban, hogy etikai szempontból vagy közhitelünk szempontjából indíttatva érzi magát arra, hogy ne a törvény holt betűjét, hanem szellemét nézze. Kétségtelen, hogy amikor a helyiérdekű vasutat engedélyezték, a külföldi tőke azzal a tudattal jött ide, hogy 90 évig, az engedély idő egész tartama alatt védelmet fog élvezni. így kétségtelen, hogy ha akkor tudták volna, hogy pár évtized múlva az autó járatok igen komoly versenytársként jelentkeznek, az engedélyokiratba ilyen irányú védelem is bekerült volna. Bár a törvény betűje szerint tehát védelmet nem igényelhet a Hév. az engedélyokiratban a gépjárművel szemben, elismerem, hogy a kormány bizonyos módon indíttatva érzi magát arra, . ülése 1929 október 25-én, pénteken. hogy ebben az irányban is védelmet nyújtson. Ha azonban azt az etikai szempontot alapul veszem is, még akkor sem következik ebből, hogy azok a nehézségek meglegyenek, amely nehézségekkel folyton találkozunk a főváros területén.. Mert annakidején, amikor azt iaz engedélyt megadták, megadták azzal a célzattal, hogy Budapest község és a külső községek között helyi viszonylatban közlekedés létesíttessék és senki a világon, sem az a külföldi tőkés, sem a kormány nem gondolt arra, hogy azon az 1—2 kilométer területen, amely a főváros közigazgatási területére esik, valaha is olyan fővárosi közlekedés legyen szükséges, mint aminő ma tényleg megvan, aminőre ma szükség van; nem gondolt senki arra, hogy ilyen közlekedést akarjon az a helyi forgalmat vállaló vállalkozó kielégíteni és senkinek esze ágában sem volt ilyen irányban védelmet adni neki. A tiszta véletlen, hogy Budapest úgy fejlődött, hogy olyan helye ken, ahol különben talán állandóan forgalom nélkül szűkölködött volna a vidék és ez ellen senki kifogást nem tett volna, város alakult. Példaképpen hozom fel a budapesti és budafoki viszonylatot, az Albertfalváig terjedő talán két kilométeres igen kis hosszúságon egymás mellett vannak a házak és a közönség követeli és jogosan követeli, hogy ugyanolyan elbánásban részesíttessék, mint a valamivel beljebb lakó közönség. A főváros mindent meg is tesz, hogy segítsen ezeken a bajokon, de nem tud egyszerűen azért, mert leküzdhetetlen akadályképpn ott van az a pár sín, amely a Hév. érdekeit védi. Elismerem, hogy a kormánynak joga van védeni a Hév-et bizonyos mértékig, ez azonban isemtmiesetre sem ütközhetik bele sem az autonómiának a közlekedési politikájába, sem a jogos közérdekbe. Az autonómiánk ma megvan és tudtommal a kormány ezt az autonómiát a jövőben is meg akarja tartani. Ha pedig van autonómia, akkor az tartozik közlekedéspolitikai kérdésekkel foglalkozni és az ő kötelessége a jelentkező igényeket kielégíteni. Ha pedig tény az, hogy vannak kielégítetlen igények, akkor az autonómiának rendelkezésére kell bocsátani azokat az eszközöket, amelyek nélkül ezeknek az igényeknek a kielégítésére képtelen. Rendelkezésére kell bocsátani tehát egy elsőbbségi jogot, hogy abban az esetben, ha magának ennek a törvénynek azt hiszem hatodik vagy nem tudom hányadik paragrafusa szerint megállapíttatnék az, hogy a Hév. vagy nem tudja kielégíteni azt a városi forgalmat, vagy nem akarja kielégíteni, mondom, ha ez megállapítást nyer az érdektelen hatóság részéről, akkor lehessen ott mozogni, lehessen ott járatokat létesíteni. Ez kétféleképpen lehetséges. Legjobb volna szerintem az a megoldás, ba Budapest egész közigazgatási területén az elsőbbségi jog a fővárost illetné meg; mert ha az elsőbbségi jog a fővárost nem illeti meg, hogyan lehet követelni tőle, hogy közlekedési politikát csináljon és ezért a teljes felelősséget vállalja. De ha már nem lehet erről szó és ha a t. Ház elveti ezt az indítványomat, amely arra vonatkozik, hogy a székesfőváros egész közigazgatási területén a fővárosé legyen az elsőbbségi jog és ne a vasúté, abban az esetben azt a második kérelmet terjesztem elő, hogy legalább az köttessék ki, hogy amennyiben ilyen járatok létesítésséről szó van, ezek ne létesülhessenek kedvezőtlenebb feltételek mellett, mint amilyeneket a székesfőváros maga kifejezetten vállalni hajlandó. Egy másik dolog, amelyre ki kell terjeszíkednem, az, hogy a javaslatnak 11. §-& teljes
