Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-307

64 Az országgyűlés •képviselőházának 307. ülése 1929 június 8-án, szombaton. választójognak, határozati javaslatot nyújtok be. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ezt nem mondtam, képviselő úr! — Rassay Károly: Mondja, hogy nem mondta! — Esztergályos János: Máris megcáfolja a belügyminiszter úr! — Rassay Károly: Tiszta bort a pohárba!) Hogy tiszta bort öntsünk a pohárba, határozati javaslatot nyújtok be, mely szerint a «Képviselőház utasitja a kormányt, hogy az 1926-: XXV. te, a választójogi törvény módosításáról, az általános titkos választójog bevezetéséről, az ajánlási rendszer és a választási eljárás demokratikussá tételéről törvényjavaslatot terjesszen a Ház elé.» így legaláhb alkalmat adok az igen t. miniszter úrnak arra, hogy az, amit máris megcáfolt, nem egészen 24 -órával a tegnapi kijelentése után, be is következzék. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Azt, amit mondtam, nem cáfoltam meg, csak azt, amit nem mondtam. — Esztergályos János: De azért Madridból elfogadja a miniszter úr a gratulációt beszédéhez, pedig ma már tagadja, amit mondott. — Scitovszky Béla: Semmit sem tagadok, egy betűt sem abból, amit mondtam. Amit nem mondtam, azt a tisztességem kívánja meg, hogy tagaidijam. — Kun a P. András: Csak bele szeretnők magyarázni!) A közigazgatás kérdésében már említettem, hogy visszaesés mutatkozik a honosítás, a visszahonosítás kérdésében és a kiutasítások kérdésében. Igen t. miniszter úr, e tekintetben is itt lenné már az ideje annak, hogy a trianoni béke becikkelyezése után most már a hetedik vagy nyolcadik esztendőre elintézzék azokat a függő ügyeket és kérdéseket, amelyek ma még tömegesen ezer és tízezerszámra elintézetlenül hevernek a belügyminisztériumban. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Húszezer van!) Húszezer olyan akta van

1 tudomásom szerint a belügyminisztériumban, amelyhez egyáltalán hozzá sem nyúltak. De ez nem jelenti azt, hogy ne volna legalább még húszezer olyan akta (Scitovszky Béla belügyminiszter: Amelyhez már hozzányúltak!), amelyben már megindították az eljárást, azonban olyan adatok beszerzését és beterjesztését kérik, amelyek beszerzése teljesen - lehetetlenné teszi a honosítási kérdés elintézését. (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendlet kérek, képviselő urak a baloldalon! Györki Imre: Meg kell állapítani, hogy az a gyakorlat, amelyet igyekeznek meghonosítani a belügyminisztériumban az optálási kérvények kapcsán, az teljesen törvénytelen. (Scitovsäzkiy Béla belügyminiszter: Ojptálás nincs már!) Olyan gyakorlatot folytatnak, amely ellenkezik a békeszerződés rendelkezés sével, mert a békeszerződések előírják, hogy senkinél, aki a békeszerződés becikkelyezésétől számított egy éven belül nyilatkozott abban a tekintetben, hogy a magyar állampolgárságát fogja megtartani, nem lehet visszanyúlni az állampolgárság rendezéséről szóló törvény iicliejére és nem lehet ^ visszamenőleg: az ükapjának születési bizonyítványát és leszármazási bizonyítványát beszereztetni, mert ha ezeknek beszerzését megkívánják, -akkor ez egyrészt ellentétben áll a békeszerződés rendelkezéseivel, 'másrészt olyan térre lép át yele, a belügyminisztérium, amelyen... (Scitovszky Béla belügyminiszter: Az optálási ügyek be vannak fejezve!) Mind? (Scitovszky Béla belügyminiszter: Mindi, már csak visszahonosítás vain!) T. miniszter úr, ezrével és ezrével tudok rendelkezésére bocsátani olyan adatokat, amelyek szerint az illető esetekben az optálás megtörtént, de az állampolgárság kérdését még nem döntötték el. Nagyon örülnék, ha a miniszter úr felhatalmazást adna arra, hogy minden egyes ügyben közvetlenül hozzá forduljanak és minden egyes ügyet úgy intézzenek el, ahogy most a miniszter úr a bársonyszékből megállapította. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Lehet, hogy a miniszter úrnak ez az álláspontja, ha azonban ez az álláspontja, akkor legyen szíves érvényt szerezni ennek az álláspontnak benn a minisztériumiban; ne történjék meg, hogy az ügyosztály mást csinál, mint ami az igen t. miniszter úr mostani kijelentése szerint, úgy látszik, intenciójának megfelel. Ugyanúgy rendezni kell, t. belügyminiszter úr, a visszahonosítás kérdését. E tekintetben 1922-ben az indemnitasi törvénybe rendelkezést vettünk fel. Ezt a rendelkezést azért vették fel akkor, az 1922-es indemniitási törvényjavaslatba,^ hogy ezáltal lehetővé tegyék a visszahonosításit azoknak, akik kellő időben elmulasztották az optálást és pedig nem azért, mintha talán akkor még kétség lett volna abban a tekintetben, hogy hova tartoznak, magyarok vagy idegen állampolgárok kívánnak-e lenni, hanem azért, mert kellő időiben és kellő módon nem történt meg a publikálása az optálási lehetőségnek, és ezért teljesen jóhiszeműen estek bele abba a hibába, hogy optálási jogukkal nem élteik. Ha a törvénynek erre az intenciójára is utasításban felhívná a belügyminiszter úr figyelimét és ennek alapján rendeznék a kérdésit, megint csak az történnék, hogy ezrével és tízezrével nem hevernének ezek a kérvényeik a belügyminisztériumiban (Scitovszky Béla belügyminiszter: Mondom, hogy 20.000 nincs elintézve!) és ezekben a kérdésekben is rendet lehetne teremteni. Hasonló a helyzet, t. miniszter úr, a kiutasítás • kérdésében. Itt is egy nagyon ötletesen kitalált lapbajáték folyik a belügyminisztérium és a népjóléti miniszteriuan között. Tudniillik e két minisztérium hatáskörébe utalták a beköltözési és a letelepedési engedélyek megadását, s ennek kapcsán a visszahonosítás kérdését is. Ha azonban a belügyminisztériumiba megy az ember, ott azt mondják, hogyha a népjóléti miniszter úr megtagadja a beköltözködési engedélyt, ők nem adhatják meg a letelepedési engedélyt, forduljanak tehát az illetők a népjóléti miniszter úrhoz. A népjóléti minisztériumban viszont azt mondják, «semmi közünk hozzá, szerezze meg előbb az illető a letelepedési engedélyt», de ez, mint mondottam, a belügyminiszter úr hatáskörébe tartozik, a belügyminisztérium piedig nem adja meg. így tehát a polgárok egy része szaladgál e két minisztérium között és nem tud rájönni arra, hogy tulajdonképpen miben áll ennek a lehetetlen állapotnak a nyitja és nem érti, hogy miért kell az állampolgárokat, dolgozni akaró emberek tömegeit állandóaTi vexálni, életüket elkeseríteni akkor, mikor amúgyis olyan níehéz a megélhetés. Miért kell ilyen adminisztratív intézkedésekkel is zaklatni az embereket? Nem lehet megmagyarázni és teljesen lehetetlen megérteni, t. miniszter úr azt, hogy a két minisztérium kölcsönösen egymásra hárítja át a felelősséget. Egyik nem adja meg a beköltözési engedélyt, a másik meg nem adja meg a letelepedési engedélyt, nem csoda tehát, ? hoery az a szerencsétlen ember, aki ügyes-bajos dolgait akarja elintézni^ ebben az adminisztratív dzsungelben nem tudja magát kiismerni. De azt a játékot is figyelmébe ajánlom az