Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-307

60 Az országgyűlés képviselőházának 307. ülése 1929 június 8-án, szombaton. ha, igen t. belügyminiszter úr, önök ott fenn a kormányban nem -provokálni akarnák ezt az irtózatos nyomorúságot, amelyben a magyar dolgozó nép él, akkor szerényebbek volnántak. Nem csinálnának olyan fogadóestélyeket, amelyeknek minden filléréhez vér és verejték tapad. (Éri Márton: Vér?) Nem csinálnának olyan költséges estélyeket, mint amilyen a közelmúltban is volt. (Krisztián Imre: Véres pénz csak 1919-ben volt!) Elnök: A képviselő úrnak ezt a hasonlatát, hogy a fillérekhez vér tapad, valóiban nem tudom mire vélni. Tessék megmagyarázni! (Zaj.) Esztergályos János: Meg fogom magya rázni. Mélyen t. Képviselőház! A magyar dolgozó nép azért, hogy a mindennapi kenyerét megkeresse, eTe jenek megfeszítésével kénytelen dolgozni. Ott vannak a kistisztviselők, ott vannak a földmunkások, a kisiparosok és a kiskereskedők, (Krisztián Imre: Mindenki küszködik!) akik keserves izzadságukkal keresik mes: azt a mindennapi kenyérre valót, és azt az összeget, amelyből a magyar államháztartás költségei kerülnek ki. De tovább megyek. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne menjen tovább, mert beszédideje lejárt! (Derültség.) Esztergályos János: Ez baj. (Derültség.) A «vér»-t is megmagyarázom. (Halljuk! Halljuk!) Nap-nap után családos apák azért, mert nem tudják a mindennapi kenyeret megszerezni, revolverhez nyúlnak, öngyilkosok lesznek. Itt jelentkezik a vér. Miután pedig ezt a politikát az országra, az ország jövőjére és az ország dolgozó népére nézve veszedelmesnek tartom (Krisztián Imre: Szocialista szempontból!) éppen azért, ismétlem, nem lehetek bizalommal iránta s a költségvetést nem fogadom eh (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő úrnak előbb elhangzott kijelentése szerint a vér olyan értelemben tapad az állami kádasok filléreihez, hogy öngyilkosok vére tapad hozzá. Ezért a sértő kifejezéséért a képviselő urat rendreutasítom. Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: T. Képviselőház (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott igen t. képviselőtársam a belügyi tárcánál a legélesebb kritikát gyakorolta. Politikai vonatkozásokra tért ki, amihez neki természetesen joga van. Elismerem, hogv az összes tárcák közt ez a tárca az, amely a természeténél fogva ezeket az éles kritikákat kihívja önmaga ellen. Ez nagvon természetes. De én megnyugszom abban, és érzem, tudom azt, hogy viszont ezeket a legélesebb kritikákat is kibírja a belügyi kormányzat, illetőleg a belügyministzer úr. Véleményem szerint a belügyminisztériumnak, illetőleg a belügyminiszter úrnak legfontosabb hivatása, sőt kötelessége a közrendnek, a , személynek és vagyonnak biztosítása. (Úgy -van! jobbfelöl.) Ebben^ a kérdésben a belügyminiszter úr kötelességét maradék nélkül teljesíti, és én nemcsak személyénél fogva, hanem éppen azért, mert a közrend, a személyi és vagyonbiztonság kérdésében a belügyministzer úr teljesíti kötelességét, a belügyi tárca költségvetését elfogadom. Igen t. Képviselőház! A közrend, a vagyonbiztonság és a személybiztonság fenntartásáért és megóvásáért az érdem kétségkívül a belügyminiszter úré és azoké a tisztviselőké, akik mellette állanak és azé a csendőrségé a vidéken s azé a rendőrségé Budapesten, amely a belügyminiszter úr legfelsőbb felügyelete alatt áll. En érzem és tudom, hogy milyen nehéz viszonyok között él s teljesíti hivatását az a rendőrség Budapesten és az a csendőrség vidéken, amelynek tagjai hivatva vanak és kötelesek a rendet, a fegyelmet, a személyi és vagyonbiztonságot megvédeni. Innen a parlamentből kell, hogy elhangozzék az elismerés^ szava abban az irányban, hogy a rendőrség működése, fegyelmezettsége és munkálkodása felett a legmeszszebbmenő elismerésünket nyilvánítsuk. Én tehát éppen az ellenkező állásponton vagyok, mint az előttem szólott ellenzéki t. képviselőtársam, aki azt mondotta, hogy a rendőrség brutálisan jár el ebben és abban a vonatkozásban. Mint mondottam, a rendőrségnek, igenis hivatása és kötelessége a közrendet, ha kell, brutális eszközökkel is fenntartani az állam jól felfogott érdekében, (Ügy van! jobbfelől.) mert az állam mindenekfelett áll. Annak a rendőrségnek, amely a belügyminiszter úr irányítása alatt áll, kötelessége, ha kell, a végső eszközhöz is hozzányúlnia a vagyon- és személybiztonság érdekében. Nekem megyőződésem, hogy az igen t, belügyminiszter úr ezen az úton helyesen jár; hogy parancsnokai egész emberek és hogy a rendőrtisztek és a rendőrlegénység hivatásuk magaslatán állanak. Ez másképpen nem lehetséges, mint úgy, hogyha az a rendőrlegériység és az a rendőrtisztikar érzi azt a szeretetet és azt a ragaszkodást, amely a belügyminiszter úr részéről és parancsnokai részéről irántuk megnyilvánul. Viszont azonban éreznie kell a belügyminiszter úrnak is azt, hogy az a rendőrség, — tisztikar és legénység — amely én szerintem fegyelmezetten, tapintatosan, de ha kell, energikusan jár el, a mai nehéz viszonyok között, a mai nehéz szolgálati és megélhetési viszonyok között fokozottabb mértékben érdemes a legmeszebbmenő elismerésre és támogatásra. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Éppen ezért nagyon szeretném, ha a t. belügyminiszter úr hasonló állásponton volna, amit különben kétségbe egyáltalában nem vonok. Az a kérésem a t. belügyminiszter úrhoz, hogy azt a jóindulatot és azt a szeretetteljes gondoskodást tovább is fokozatosan érzékelhetőbb módon méltóztassék teljesíteni, úgyhogy tisztikar és az a legénység, amely mint mondottam, hivatásának magaslatán áll, a megélhetés gondjaitól minél inkább menteeíttessék. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a közéven.) Igen t. Képviselőház! A rendőrség tisztikara hasonló funkciót végez, mint a katonaság, amelyről olyan szép elismerő szavakat mondott a túloldalon Láng Boldoizsár báró t. képviselőtársunk. A rendőrség hasonló munkát végez, s hasonló odaadással végzi ugyanazt a munkát, amelyet a csendőrség a vidéken végez. De tovább megyek: a rendőrség még bírói••funkciót is végez, és ennek a három ( ténykedésnek jól végzett munkája után méltán megérdemli a jóindulatot és megértést és azt a fokozottabb gondoskodást, amelyet én a %. belügyminiszter úrtól kérek. A tisztikarra vonatkozó kérdésekkel nem akarok itt részletesen foglalkozni, mert az idő rövid ezeknek a kérdéseknek részletes taglalására. De azt kérem az igen t. belügyminiszter úrtól, méltóztassék gondoskodásait oly irányban is fokozottabban kiterjeszteni, hogy a rendőrlegénység és tisztikar olyan illetményekben részesüljön, mint amilyenekben a csendőrség ugyanolyan elbánásban részesüljenek, mint a csendőrség, a pótdíjaik megállapít ás aj az részesül. Ez az egyik. A másik óhaj és kívánság pedig az, hogy a ruházati kérdésben is