Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-306
Az országgyűlés képviselőházának vagy miért nem lehetne olyankor végezni, amikor a földmíves munkásság a mezei munka elvégzésében akadályozva nincsen. Miután feltételezem, hogy ezt lehet olyankor is végezni, éppen ezért kell kérnem a miniszter urat, hogy most már igazán naivon sürgősen — ha eddig még nem történt semmiféle intézkedés — tegye meg a szükséges intézkedéseket, nehogy ez a szegény, földhöz ragadt földmívelő lakosság továbbra is elszenvedni legyen kénytelen azt a kárt, amely a lőgyakorlatok következtében beáll, mert ez egész megélhetésükben nemcsak hátráltatja, hanem veszélyezteti őket. Abban reménykedem, habár felszólalásom nem is tartozott egészen szorosan ennek a címnek keretébe, hogy a miniszter úr mégis megszívleli ezeket az igazságos dolgokat, maga is sérelemnek ismeri el és a szükséges intézkedéseket múlhatatlanul megteszi. • (Esztergályos János: A réfi rendet kell visszaállítani!) Elnök: A miniszter úr óhajt szólani! Gr. Csáky Károly honvédelmi miniszter: T. Ház! Nagy tévedésben van az igent, kénpiselőtársam. amennyiben ő éppen a gépkocsiüzemekben alkalmazott munkásokról beszélt, akik tudvalevőleg a kereskedelemügyi minisztérium hatáskörébe tartoznak. Ennél a címnél a gépkocsiüzemek költsége van ' beállítva, ami jelenti a katonaságnál lévő járművek, gépkocsik üzemi költségeit, aZaZ cl gummit, a benzint, az olajat, a soffőrfizetéseket, stb. Ebben semmiféle munkásköltség benne nincsen, tehát természetszerűleg nincs is módomban ebben a tekintetben nyilatkozni. (Kabók Lajos: De az Ezredes-utcai garázs a miniszter úr hatáskörébe tartozik!) En meghallgattam a képviselő urat, méltóztassék engem is meghallgatni. Ami a lőgyakorlatok megtartását illeti, annak az a módja, hogy az illető katonai hatóság, amely ottan lőgyakorlatot tartani kíván a helyi közigazgatási hatóságokkal egyetértésben, s azok hozzájárulásával jelöli ki a területet és időt, amikor ezek a lőgyakorlatok tarthatók. (Esztrgályos János: Vissza kell állítani a régi rendet! Ez azelőtt másként volt!) Mindig így volt. Ha az ottani lakosságnak jogos panasza van, forduljon azzal a közigazgatási hatóságához és ha a közigazgatási hatóság — bár eddig hozzá kellett, hogy járuljon, mert különben nem tarthatták volna meg — helyt ad a lakosság kérésének, mert belátja annak jogosultságát, (Kabók Lajos: Hiába minden, miniszter úr!) és azt felterjeszti hozzám, akkor annak következménye is lesz és a lőgyakorlatokat máskor fogják megtartani. (Kabók Lajos: Már fel van terjesztve!) Ez ennek az útja, nem pedig az, hogy intézkedjünk. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! A közelmúltban tárgyalta le a Képviselőház a katonai legénységi állományú egyének és hátramaradottainak ellátásáról^ szóló 1929 % évi törvényt. Ennek a törvénynek tárgyalásánál elmondottuk kifogásainkat, amelyek két pontban foglalhatók össze. Egyik az, hogy a sorrendet nem tartottuk be helyesen, mert ezt a törvényt meg kellett volna előznie a rokkantak jobb ellátásáról szóló törvénynek, a másik dolog, amelyet kifogásolunk a törvénynél az. hogy túlalacsonyan vannak megszabva azok a kártérítési összegek, amelyeket a katonai szolgálat közben megrokkant egyének kannak. Végül azonban mégis törvény lett belől.. Elnök: Kénytelen vagyok a képviselő úr felszólalását megszakítani, s kérdem, hogy a >6. ülése 1929 június 7-én, pénteken. 35 cím melyik rovatához méltóztatik beszélni, mert erre nézve itt nem találok intézkedést. Malasits Géza: A végrehajtási utasítást kívánom tárgyalni, ez a központi igazgatáshoz tartozik. Elnök: Ez nem a központi igazgatás kérdése. Malasits Géza: Bocsánatot kérek, ez idetartozik a végrehajtási utasításhoz. Elnök: Sajnálatomra a képviselő úrnak erre a tárgyra nem adhatom meg a szót, mert ez nem ehhez a rovathoz tartozik. Malasits Géza: En nem akartam mást kérni, csak azt, hogy a miniszter adja ki a végrehajtási utasítást, mert igen sokan vannak, akik a katonai szolgálat közben rokkantakká váltak s bennünket, képviselőket is szorongatnaki, mert azt a pár fillért, amely jár nekik, még sem kapták meg. Elnök: Kíván még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván a vitát bezárom. A honvédelmi miniszter úr nem kíván újból nyilatkozni? (Gr. Csáky Károly honvédelmi miniszter: Nem!) Az 1. cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 2. cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Fitz Arthur jegyző (olvassa a 2. címet.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Farkasfalvi Farkas Géza! Farkasfalvi Farkas Géza: T. Képviselőház! Már a múlt évben is bátor voltam rámutatni arra, hogy a mai pótlovazási rendszer nem felel meg sem a honvédség szempontjából, mert ezzel alrendszerrel nem tudja az országban a legjobb lovakat megvásárolni és nem felel meg tenyésztési szempontból sem. Ma ugyanis az a gyakorlat, hogy az ezredek külön-külön önmaguk vásárolják meg a nekik szükséges pótlovakat, külön vásárolják meg a lovassági hátaslovakat, tüzérségi lovakat és a tiszti lovakat. Lehet valaki kitűnő ezredparancsnok, kitűnő katona, de nem következés, hogy egyszersmind kitűnő lóismerő is. A lóismeret különleges valami, ehhez különleges szem, különleges érzés, és nagy gyakorlat kell, E nélkül helyesen lovat vásárolni nem lehet. Nem is méltóztatnak elgondolni, azok, akik ezzel a kérdéssel nem foglalkoznak a gyakorlatban, hogy milyen nehéz megítélni, hogy egy fejletlen lóból mi fog még válni, vagy pedig egy lónál milyen hibákat szabad elnézni, mert tökéletes* ló, éppúgy mint tökéletes ember, nincsen. (Fráter Jenő: No No! Vagyunk! — Derültség.) Éppen azért a pót-lóavatóbizottság élére a íegarravalóbb szaktudással és gyakorlattal bíró lovastiszteket kell állíani, akik egész évben! állandóan ezzel foglalkoznak, : Azonkívül nagyon helytelen az, hogy az ország abból a szempontból, hogy milyen lovat lehet egyes részein vásárolni, kerületekbe van osztva. Vannak körletek, amelyekben csak tüzérségi lovak, mások, amelyekben csak lovassági lovat lehet vásárolni. Ennek az a következménye, hogy a legjobb ló is megmarad, ha véletlenül nem abba a körletbe tartozik, amelyben a lósorozóbizottság vásárol. így van ez a másik részen is. Nagyon fontos az, hogy egységes állandó pótlovazóbizottságokat állítsanak fel a nélkül, hogy kerületi beosztással korlátozva volnának abban a tekintetben, hogy milyen lovat vásárolhatnak. (Graeffl Jenő: Vissza a régit!) Igenis, vásárolják meg ugyanabban a ke6*
