Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-314
353 Az országgyűlés képviselőházának ezen äz oldalon ült — egyik ütköző pontját képezte az akkori kormányrendszerrel szemben a kisüstnek a kérdése. Nagyon helytelenül ítélik meg ennek dacára a magyar közállapotokat azok, akik a kisgazdatársadalmat a kisüst szerint akarják elhatárolni és körvonalazni. Az igazság az, hogy azé a termelőé legyen a földnek minden termeivénye, aki küzd, fárad, verejtékezik s két kezével veti a barázdába a magot, aki szorgos munka után várja az Isten kegyelméből a termést; azé legyen a tényleges és a lelkiaratás, a jobb jövő. Ebbe a nagy igazságba ütközik bele tévedésből vagy félreértésből a t. pénzügyminiszter úrnak kibocsátott rendelete, amit bizonyítani is fogok. A 2700. számú rendelettel tudniillik a t. pénzügyminiszter iir felhatalmazást adott a Gyümölcsszeszforgalmi Készvénytársaságnak, — ez valami központ, pedig a háborús időkből nem jó néven emlékezünk a különböző központokra, mert ezek bizonyos jogos magánérdekeket mindig elsikkasztottak és a saját maguk működési körzetükbe beszippantottak — mondom, ennek a Gyümölcsszeszforgalmi Részvénytársaságnak a hatáskörébe adja azt a t. pénzügyminiszter úr, hogy a jövőben nemcsak a központi szeszfőzdékre nézve, — amely szeszfőzdék, úgy-e, nem vámfőzést gyakoroltak, hanem vásárolván az anyagot, mindent zavartalanul, azt is, amire az egyéni, a községi és az egyesületi szeszfőzdékre joguk nem volt, tehát borseprőt, törkölyt, szilvát is — hanem ezeknek a központi szeszfőzdéknek a körletén kívül eső egyéni, községi és egyesületi szeszfőzdékre nézve is kiterjesztessék a Gyümölcsszeszforgalmi Részvénytársaságnak, vagy pedig, hogy magyarán mondjam, idegen szóval: a Fructusnak hatásköre, és ezek a szeszfőzdék bizonyos termelt mennyiségen felül, amelyet szabadon értékesíthetnek, amellyel szabadon rendelkezhetnek, többi készletüket kénytelenek lesznek e központ jogköre alá bocsátani, hogy azután az értékesíthesse tovább a termeivényeket, vagy pedig, ha nekik azután szükségük van a már beszolgáltatott, írásba és jegyzékbe vett termeivényeikre, mert nekik magánfogyasztóik lennének, akik azokat megvennék, akkor visszavásárlási joguk legyen — természetesen és magától értetődően — drágább áron a Fructustól vagy a központtól, hogy azután a saját maguk által termelt, de már beszolgáltatott, a központban beírt mennyiséget visszakapván, drágább áron bocsáthassák az ő fogyasztóik rendelkezésére. (Zaj jobbfelől.) T. Képviselőház! Még tovább is van a dolog. Ezeknek az egyesülési, községi és egyéni szeszfőzdéknek ezentúl finomítási hiányul csak 1'2%-ot szabad a vatkából igénybe venniök vagy feltüntetniök, ami ezen előírt mennyiség és a tényleges finomítási hiány között mutatkozik, sokszor 15—20 vagy 30—40%,.., (Wekerle Sándor közbeszól, tagadólag int.) — megtörténik, méltóztassék számadatokat kérni a saját fináncaitól, akikben bízhat a t. miniszter úr — ... ezt a különbözetet az illető községi, egyesületi vagy egyéni szeszfőzdének a kárára írják és ezt a különbözetet kénytelenek lesznek megfizetni a központnak, a Fructusnak, vagy amint magyarán mondják: a Gyümölcsforgalmi Részvénytársaságnak, úgyhogy ebből a különbözetből azután ő a saját tisztviselőinek nyugdíjalapját növelheti. De e mellett az egyéni, az egyesülési és a községi szeszfőzdék tönkremenneJÉL^nert természetes dolog, hogy ha a MárjgÉpvni csak névleg van, de voltaképpen ninjB Mg, ők tartoznak beszolgáltatni és meg314. ülése 1929 június 19-én, szerdán. fizetni, akkor nekik hasznuk nem marad, és ezek a kisgazdaalakulatok, amelyek Nagyatádi Szabó Istvánnak a kisüstökre vonatkozó régi programmja alapján, de bizonyos megnyeséssel keletkeztek, ezek a kisüsti alakulatok az eddigi hasznukat kénytelenek lesznek oda bocsátani a Fructus javára. (Mozgás a jobboldalon.) T. Ház, ez mit eredményez? Azt, ami hasznot most produkálnak, az nemcsak illuzóriussá lesz, hanem teljesen eltűnik és akkor, mint adóalanyok megszűnnek létezni, vagy pedig majd csak ténferegni fognak és előbb-utóbb kénytelenek lesznek becsukni a boltot és akkor a t. államkincstár bevétele is nagyon minimumra vagy egészen a nulláig süllyed, tehát voltaképpen a t. pénzügyminiszter úr és a t. államkincstár lesz a jogos egvéni érdeknek és a jogos magántulajdonnak megsértése után is a szintén anyagilag vesztes. Ezek után, t. Képviselőház, adatokkal leszek bátor bizonyítani azt, amit az előbb elmondottam. A Fructus kötelékébe jelenleg csak az úgynevezett központi szeszfőzdék tartoznak. A központi szeszfőzdék nem vámfőzést gyakorolnak, hanem saját maguk veszik az anyagot korlátlanul. (Fráter Jenő: Röviden!) Kérem, amennyire lehet, röviden, de mégis ki akarom fejteni a dolgot, hogy azok a t. képviselőtársaim, — ne méltóztassanak sértésnek venni — akik nem foglalkoztak a dologgal, szintén megérthessék. (Csontos Imre: Halljuk! Jó ezt tudni!) A központi szeszfőzdék vásárolhatnak jelenleg olyan anyagot és főzhetnek eladásra pálinkát, amilyen anyagot az egyesülési, magán- és községi szeszfőzdék nem vásárolhatnak. Vagyis törkölyt, szőlőseprőt és szilvát és más ilyen terményeket. A t. pénzügyminiszter úrral ebben a tekintetben előzetes megbeszéléseket folytattunk és ha rámnézve ezek megnyutatók lettek volna, nem interpellálnék, mert hiszen nem politikai szempontból kezelem ezt a kérdést, hanem a régi kisgazda-programmból kifolyólag, amelyet ebben a Képviselőházban már 1910-ben vallottam, amikor a régi Justh-párt soraiból támogattam Nagyatádiék ellenzéki akcióit, akik akkor itt a hátsó padsorokban ültek. Ne méltóztassék zokon venni, ha elmondom most szinte családi közösségben, hogy azok közül való vagyok, akik 1910-ben itt voltak ebben a Képviselőházban és támogatták politikai téren azt az akciót, amely Nagyatádiék részéről arra irányult, hogy a magyar nép százezreinek és millióinak térfoglalást és beleszólást engedjenek az országos politika intézésében. Támogattam a kisüst-mozgalmat is, nem azért, mert — ahogyan ezt nagyon sokan kifigurázzák — ebben csúcsosodnék ki a kisgazda-programm, hanem azért, mert ezt általános, a kisgazdák érdekeit és az országos mezőgazdaságot is felölelő programm egy részének tartottam, mely Nagyatádiék lelkében élt. Menjünk tovább. Kérdezem, ha abból a régi programmból kifolyólag a kisüst ma megvan bizonyos halványított alakjában, nagy állami ellenőrzés mellett, mert hiszen ott van minden kisüst aljában a szeszmérő óra, a t. pénzügyminiszter úr szakközegeinek, a fináncoknak ellenőrzése alatt áll és csalni nem lehet, akkor miért megbénítani ezeknek a kisüstöknek működését, akkor, amikor ez a működés nagyon összefér, sőt összeforr az egész magyar mezőgazdasági élettel, a kisgazdák létképességével, a termeléssel, sőt annak elengedhetetlen kiegészítő része isi A t. pénzügyminiszter úrnak miért nem méltóztatik megengedni azt. hogy
