Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-312

Az országgyűlés képviselőházának h vaslat olyan intézkedést tartalmaz, amelyhez foghatót már sehol az európai államokban, kivéve a diktatórius államokat, elképzelni nem lehet. Csak a magyar törvényhozás, a kormány a többségi párt támogatásával tartotta szükségesnek azt, hogy a kényszerűen megalkotott titkos választójognak bizonyos korrektivumait iktassa törvénybe, de olyan korrektívumokat, amelyeknek törvénybeiktatása meghamisítja a valóságot, meghamisítja a lényeget. Megint csak angol példára kell hivatkoznom, t. Képviselőház! Angliában akkor, amikor a választáson az angol munkáspárt jutott be többségbe, nem tartotta szükségesnek sem az angol konzervatívpárt, amely kormányzott, sem maga a legfőbb alkotmányos tényező, a király azt, hogy bizonyos korrekciókat vigyen véghez a választók akaratán és semmiképpen sem igyekeztek meghamisítani a választók akaratát, hanem alkotmányos érzületüknél fogva belátták, hogy a többséget az angol munkáspárt kapta, és ennek természetes és logikus következménye az volt, hogy a munkáspárti vezetőket bízták meg^ a kormány alakításával is. Természetes azután, hogy ilyen államban nincsenek forradalmi megrázkódtatások és nem kell félni attól, hogy olyan megrázkódtatásoknak lesz ez az állam kitéve, mint amilyeneknek ki vannak téve azok az államok, ahol mindenkor elnyomással, terrorral, fegyverrel és korrektívumokkal igyekeznek meghamisítani a nép valódi akaratát. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Akkor, amikor ez a helyzet, nálunk még semmiféle intézkedés nem történik arra, hogy a közszabadságoknak azt a minimális mértékét megvalósítsák, amelyet meg kellene valósítani s amelyet állandóan hirdetünk, amióta ennek a törvényhozásnak tagjai vagyunk. Már ígéretet is kaptunk arra, hogy a közszabadságokat legalább a békebeli nívóra állítják vissza. Nem történt meg. Hirdetik és hangoztatják, hogy a titkos választói jog benn van a kormány programmjában, de ennek megvalósítására semmi sem történt. Hirdetjük és hangoztatjuk, hogy itt az ideje annak, hogy a kivételes háborús rendelkezéseket hatályon kívül helyezzék, mert lehetetlen, hogy a háború befejezése után több, mint egy évtizeddel még mindig a kivételes uralom alapján kormányozzanak egy országban. Ennek a megvalósítására sem történik semmi. Hirdetjük, követeljük és hangoztatjuk a sajtószabadság törvénybeiktatását s ennek kapcsán az esküdtbíráskodás helyreállítását, azonban ennek megvalósítása érdekében sem történik semmi. Itt van az egyesülési, gyülekezési jog s a szervezkedési szabadság problémája; mind olyan probléma, amelyet egyik napról a másikra meg lehetne valósítani csak azért, mert az ország boldogulásának előfeltétele az, hogy itt demokratikus átalakulás legyen, s a revizióért való küzdelem valósággá váljék. Az a programm, amelyet mi nyolc év óta állandóan hangoztatunk ebben a törvényhozásban s amelyet megjelöltünk, mint egyetlen helyes utat és módot, hogy az országot, ha lehet, a mai anarchisztikus állapotából kivezessük, az egyetlen út arra, hogy az országot gazdaságilag megerősítsük és a demokratikus jpolitikai berendezést megvalósítsuk. Ennek a követelménynek hangoztatásával már nemcsak egyedül mi vagyunk itt, akik az ellenzéki padokon ülünk, hanem mindazokat ott látjuk már e követelések hangoztatása mellett, akik Magyarország barátaiként szerepelnek külföldön*. Mindazok, akik szót emelnek az igazságtalan trianoni szerződés ellen s akik hívei a revíziós 1.2. ülése 1929 június lá-én, pénteken. 289 mozgalomnak, azt hangoztatják, hogy a revíziós mozgalom komolyságának első feltétele az, hogy ebben az országban demokráciát teremtsünk s a demokratikus társadalmi és politikai berendezkedést megvalósítsuk. Nem kell egyébre utalnom, mint Magyarország nagy barátjának, Rothermere lordnak karácsonyi üzenetére, melyben ugyancsak hangoztatja, hogy lehetetlen folytatni azt a politikát, amelyet ő a Bratianu-kormány politikájához hasonlított; teljesen át kell alakítanunk alkotmányunkat és itt is demokratikus politikai és társadalmi berendezkedést kell megvalósítani. De tovább megyek. Az Amerikában élő magyarság az elmrult hetekben f Buff aloban nemzetgyűlésre jött össze. Ne méltóztassék azt hinni, hogy ezen a nemzetgyűlésen csak egyes politikai frakciók vagy felekezetek emberei vettek volna részt, mert faj, felekezet és társadalmi tagozódásra való tekintet nélkül, minden magyar, aki kint él Amerikában, képviselve volt ott. Ezen a nemzetgyűlésen, amely az óhazához való ragaszkodást tükrözte vissza, maguk hangoztatták, hogy egyáltalán nincs szándékukban az ország belső ügyeibe beavatkozni, de mint demokratikus államban élő polgárok, így látják szükségesnek és célszerűnek az ország átalakítását, mert csak ez az út vezet a revízióhoz. Kezemben van az ott elfogadott határozati javaslat, amely — nem akarom az egészet ismertetni, csak a lényegesebb megállapításait — a következőket mondja. Követelik ezen a nemzetgyűlésen mindazokat a jogokat és szabadságokat, amelyekben új hazájuk, Amerika részesíti őket. Mi az óhazában élő magyar népet, a mi édes testvéreinket érettnek tartjuk mindazokra a jogokra és szabadságokra, amelyekben nekünk az új hazánkban van részünk. Az országcsonkító trianoni szerződés békés úton való revíziójának előfeltétele Magyarország teljes demokratikus átalakítása, a magyar nénnek a közszabadságok és jogok teljességével való felruházás és ezzel egyidejűleg a Habsburgok minden ivadékának a magyar életből való örökös kiközösítése. (Helyeslés a szélsőbalo Idaion. ) A továbbiakban hangoztatják, hogy ne késlekedjenek tovább Csonka-Magyarország népének felszabadításával, de hangoztatják azt is, amire az imént már hivatkoztam, hogy (olvassa): «Természetesen távol áll tőlünk, hogy mi bele akarnánk avatkozni ebbe a SDeciálisan magyar kérdésbe és amit mi kívánunk, az csak az, hogy a magyar népnek macának legyen joga saját sorsa felett dönteni, hogy a csonka szülőhazában élő magyar testvéreknek legyen jussuk ahhoz, hog^ törvényes eszközökkel küzdhessenek a magyar köztársaságért és vége legyen annak a szégyentelj es állapotnak, hogy a köztársasági államforma hitvallói, tehát Kossuth Lajos igazi hívei, Magyarországon hóborton Öztessenek.» (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Sajnos, pedig ma ig y van!) Hangoztatja ez a határozati javaslat, — ne egy forradalmi megmozdulásnak tessék ezt tekinteni, mert ilyen hangon nem szoktak forradalmárok élni egy ország közállapotával szemben — hogy (olvassa): «A legnagyobb tisztelettel kérjük CsonkaMagyarország kormányát, parlamentjét és minden törvénhatóságát, hogy adják meg a magyar népnek az általános titkos választójogot, a teljes gyülekezési és sajtószabadságot, a tökéletes felekezeti egyenjogúságot, általában minden jogot és minden szabadságot; állítsák vissza az esküdtszék intézményét, más szóval vigyék keresztül Magyarország demokratikus átalakulá-, 42*