Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-312
Az országgyűlés képviselőházának S koszt, elérkeztem negyedik argumentumomhoz, amelyet fel szándékoztam hozni tételem bizonyítására abban a tekintetben, hogy a népfejlesztésnek mik az akadályai. Negyedik argumentumom az, hogy nálunk bizonyos szempontból elhanyagolják a nép érdekeit szolgáló szociális törvényhozást. Nem mondom, hogy e tekintetben nem történtek nagyon egészséges intézkedések, de szociális törvényhozásunk méganost is nagyon fogyatékos. Fogyatékos abból a szempontból is, hogy nincs meg benne a nyolcórás munkaidőre vonatkozó törvény. Amikor a múltkoriban a munkanélküliség kérdésében interpelláltam, rámutattam, hogy nemzetgazdasági szempontból is fontos volna a nyolcórás munkaidő behozatala, mert hiszen azt a munkanélküliséget, amely olyan nagy lidércként nehezedik ennek a mai társadalomnak lelkére és szívére, csökkenteni lehetne a nyolcórás munkaidő törvényes rendezésével. Ma ugyanis mi a helyzet? Amikor vannak vállalatok, amelyek egyáltalán nem dolgoztatnak, amelyeknek nincs munkájuk, akkor egyes vállalatok még most is túlontúl igénybeveszik a fiatal munkaerőket. Ahogy az újságban olvastuk ma (Meskó Zoltán: Melyik újságban?) — nem pesti újságban — a szobi kőbányában meghalt egy 16—17 éves gyermek, mert 32 órás szolgálatban volt. (Mozgás.) A XX. században 32 órás szolgálatot is kell teljesíteni egyik-másik helyen. (Jánossy Gábor: Az ipartörvények tiltják ezt, ez lehetetlen! — Farkas István: Ki tartja Jbe azokat? — Jánossy Gábor: Azért van hatóság, hogy az ilyen visszaélést megtorolja!) A tények igazolják, hogy a tulajdonos mennyire törődött az ipartörvénnyel. (Meskó Zoltán: Felelős ezért! — Jánossy Gábor: Ott az ipar felügy elő!) Bíróság előtt van az ügy. (Jánossy Gábor: Szörnyűség az ilyen!) Igazán korszerű volna tehát, ha a többi európai államok példájára, kormányzatunk arra az álláspontra helyezkednék, hogy törvényt hozna a nyolcórás munkaidőre vonatkozóan, mert akkor az ilyen esetek nem fordulnának elő. A statisztika mindenhol azt bizonyítja, — amint már egy másik beszédemben is voltam bátor erre nézve^ adatokat felsorolni — hogy ott, ahol a nyolcórás munkaidőt behozták, nyolc óra alatt a munkás többet tudott termelni, — tudja ezt a gazdasági miniszter úr is — mint azelőtt tíz óra alatt. T. Ház! Azt mondottam, hogy szociális törvényhozásunk fogyatékos. Meg kellene csinálni a munkahiány esetére szóló biztosítást is. -Tudom, hogy ez a népjóléti miniszter úrnak programma áb an van, és hogy erre vonatkozólag már a törvényjavaslat el is készült a népjóléti minisztériumban, végre azonban ki kellene azt húzni a fiókból és idehozni az országgyűlés elé. (Farkas István: Igen, de nem engedi a Gyosz és a miniszter úr déferai előtte! — Jánossy Gábor: A Gyosz-t nem kérdezik meg! — Farkas István: De igen!) En tudom, hogy a mai gazdasági helyzetben nagyon meg kell fontolni, hogy a tőkét és a vállalatokat meg lehet-e újabb terhekkel terhelni. De ha ezt a terhet elbírják Németországban, Franciaországban, Csehszlovákiában és egyéb országokban, akkor itt is el kell bírni, mert a gazdasági viszonyok ott sem sokkal rózsásabbak és kedvezőbbek, mint nálunk. Sokkal fontosabb érdek az, hogy az emberek ne legyenek kitéve az éhenthalásnak, ha a. munkából elbocsátják őket, mint az» hogy a tokiét bizonyos mennyiségű összeggel meg ne terheljük. Rendkívül fontosnak tartanám ezt nemcsak azért, mert nekünk haladinunk kell a művelt 12. ülése 1929 június lérén, pénteken. 285 európai államok törvényhozása szerint, hanem azért is, mert ezzel azt az értéket, amelyet népnek nevezünk, csak növeljük. A nemzet életerejét fokozzuk azáltal, ha ilyen szociális törvényhozást valósítunk meg. Rendkívül fontos volna a nép egészséges fejlődése szempontjából a fizetett nyári szabadság behozatala, amelyet nem tudok eléggé ajánlani a t. Képviselőház és a t. miniszter urak figyelmébe 1 . Éppen ezért felhívom a figyelmüket a következőkre: Ma már a legtöbb országban törvény van, amely biztosítja az állandó munkásoknak a nyári pihenő szabadságot. Nálunk e tekintetben még semmi nem történt. Ausztriában 1919ben hoztak erre nézve törvényt, Lengyelországban 1922-ben, Csehszlovákiában 1925-ben. Van •'• már Spanyolországban, sőt 8vájicban is törvény, arra vonatkozólag, hogy az állandó munkásokat bizonyos fizetéses nyári szabadság illeti meg. Ha a munkás szakadatlanul dolgozik, éjt-napot eggyétévé, akkor egy esztendőben az az egy hét jogosan megilleti, akkor meg lehet neki r adni azt, hogy egy hétig ne dolgozzék és mégis megkapja ugyanazt a fizetést, amelyet akkor kap, amikor munkában van. Ha pedig más európai államok erre a belátásra jutottak, akkor nekünk is meg kell hoznunk azt az áldozatot, amellyel ez jár és minthogv tudjuk^ hogy ezt az áldozatot a tőke nem fogja önmagától meghozni, — mert hiszeni a tőke sohasem szokott ilyen áldozatokat meghozni, ez a tőkének természetrajzához tartozik — a kormányinak kell fellépnie abban a tekintetben, hogy ilyen javaslattal jöjjön a Ház ,elé, vagy oedig kösse ki ezeknél a vállalatoknál, hogy bizonyos kollektív szerződések formájában biztosítsák ezeknek a munkásoknak a fizetett nyári szabadságot. (Helyeslés a közénen.) Különböző módon szokták ezt a törvények szabályozni. Vannak államok, amelyekben hathét-tíz hónapi szolgálati idő után adnak fizetéses szabadságot a munkásoknak. Olaszországban az a helyzet, hogy 2400 munkaóra után jár fizetett szabadság a munkásoknak. Már most. ami a szabadságidőt illeti, a lpgtnbb államban egyhetet kapnak a munkások. Ezt az áldozatot igazán meghozhatja az a vállalkozó Magyarországon is. Vannak államok. írry uéldául Finn- és Lengyelország, ahol kétheti fizetett szabadságot juttatnak a munkásnak. Arra ; hívom fel tehát à t. kormány figyelmét, méltóztassék odahatni, hogy azoknak a munkásoknak, akik legalább egy évig, vae-v ha kevesebb ideig is — mint ahogyan a külföldi törvényhozásokban látjuk: — hat-nyolc-tíz hónapié- egy helyen dolgoznak, legalább egy heti fizetett szabadság adassék, amelyet testi felüdülésükre tudnak fordítani. Igaz. hogy például Németországban erre nincs törvény, de ott kollektív szerződés biztosítja a munkásoknak ezt a nyári szabadáe-ot. Jellemző, hogy a Németországban fennálló 7099 kollektív szerződésből 6151-ben van biztosítva a munkások számára ä nyári szabadság. Nagyon kérem a népjóléti miniszter urat is, méltóztassék odahatni, hogy ez a. nagy szociális gondolat megvalósulást nyerjen a mi törvényhozásunkban is. T. Ház! Szociális törvényhozásunkkal kapcsolatban még talán azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a munkabérek alacsonysága tekintetében is kellene valamit tennie a kormányzatnak. A mezőgazdaságban ezt megoldotta kormányzatunk — boldogult Nagyatádi Szabó István minisztersége idejében — olyképpen, hogy törvényt hozott a mezőgazdaságban fizethető i legkisebb munkabérekről..Ezeket a munkabére-
