Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-312
mè Az országgyűlés képviselőházának szerepet az, hogy itt a Házban hány ellenzéki képviselő űl, hiszen e mellett a rendszer mellett csoda, hogy ennyi is itt maradt, azonban az ország többsége e mellett az ellenzék mellett van. (Úgy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalom. — Élénk ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Az ország a mellett van, hogy a demokrácia jusson uralomra a mai rendszerrel szemben. (Farkas István: Gyerünk a választók elé! — Bárdos Ferenc: Csendőrök nélkül! — Meskó Zoltán: Láttuk Tarpán! — Fábián Béla: Tarpán titkos volt a választás 1 ? — Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Nekem nincs ellenzéki képviselőtársaimtól semmiféle megbízatásom, azonhan a magam egyéni felelősségére kérem báró Podmaniczky Endre urat... (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Szégyeljék magukat az ilyen választással! — Nagy zaj jobb felől.) Elnök: Méltóztassék ilyen közbeszólástól tartózkodni. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Gál Jenő:... hogy menjen el kerületébe, de ne legyen a választásnál sem szolgabíró, sem csendőr, (Folytonos zaj.) sem végrehajtó ed majd meglátná, ihogy bekerül-e majd ismét ebbe a Házba, (Br, Podmaniczky Endre: Nálam nem volt szolgabíró! — Fábián Béla: De ellenjelölt sem volt! ~ Br. Podmaniczky Endre: Kettő is volt! — Zaj.) Méltóztassanak megengedni, hogy a szuverenitás kérdésiének jelentőségét neesak belföldi, hanem külügyi politikai vonatkozásban is érintsem. Magyarországon a mostani rezsim alatt lett divat az, hogy a külügyi kérdés féltve Őrzött nenyúljhozzám lett. (Meskó Zoltán: Régen volt az, most már nincs így!) Mindig azt hirdetik, hogyha valaki a külügyi politikával akar foglalkozni, vigyázzon az Isten szerelmére, hogy valami kisiklás itt ne történjék» mert ez az országnak nagyon árthat. (Jánossy Gábor: Ez így is van!) Ehhez azonban elsősorban az kellene, hogy a külügyekért felelős kormány itt a Képviselőházban teljes tájékoztatást adjon. (Rassay Károly: Ha volna miről!) A házszalbályok ismerik a bizalmas kérdésekben való zárt tanácskozás intézményét, ahol a kormány megadhatja a tájékoztatást és a képviselők nagy felelősségérzésére van alapítva* hogy a kifelé irányzott politikai nyilatkozatokban meglegyen az, a józan Önmérséklet, amely mindig ezt juttatja kifejezésre, hogy — megint csak a népparlamentre tudok gondolni — hogy az ország köztudatában éis közvéleményében milyen nyilatkozat az, amely megfelel a kifelé irányzott üzenetnek. (Rassay Károly: A nyilatkozatokra jó lenne vigyázni, az bizonyos!) Ha már annyira a vigyázatosság mellett vagyunk, mi valamennyien megtapsoltuk a miniszterelnök úr beszédét és kijelentettük, hogy valamennyiünk szívéből beszélt a miniszterelnök úr akkor; amikor a névtelen katona emlékét leleplezték. (Ügy van! Úgy van! jobb felől és a középen. — Jánossy Gábor: Úgy is van! — Rassay Károly: Nem úgy van! — Farkas István: Nem úgy van» mert kardcsörtetós nem jó politika! — Jánossy Gábor: A magyar nemzet lelke szólalt meg ott a miniszterelnök úrban! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Gál Jenő: T. képviselőtársam, más az, ha ön a kerületében egy pohárköszöntőt mond (Jánossy Gábor: Nem szoktam!) és hirdeti azt, hogy a hazának milyen hü fia (Jánossy Gábor: Nem hirdetem, hanem megmutatom!) és más az, ha az ország első felelős embere olyan heÙÎ2. ülése 19É9 június Íá-én, péníekefl. lyen ós olyan körülmények között beszél, hogy kifelé abban, a pillanatban meghallják beszédét, amint az elhangzott. (Jánossy Gábor: Jói tette, magyar ember volt, ezt nem lehet diffikultalni! — Farkas Gyula: Máskor, meg a miatt, támadják, hogy meghunyászkodik! — Jánossy Gábor: Ki hirdesse a magyar igazságot, ha nem a miniszterelnök! — Br. Podmaniczky Endre: Hát kifogásolják? — Zaj.) Nem arról van szó. Méltóztassék csak higgadtan.,. (Folytonos zaj.) Elnök: Én is arra kérem a képviselő urakat, méltóztassanak higgadtan és nyugodtan viselkedni, mert ebben a folytonos lármában először is lehetetlenség, hogy az elnök ellenőrizze a szónokot, másodszor a szónok is zavarva van, harmadszor pedig nyugodt tárgyalást folytatni nem lehet. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Gál Jenő: Engem ez nem zavar, azt hiszem azonban, a téma megérdemli, hogy kellő higgadtsággal tárgyaljuk. (Zaj.) Abban nincs és nem is lehet felfogásbeli különbség közöttünk, hogy minden magyar ember imádsága és vágyakozása azoknak a szent céloknak elérése, amelyek a régi Magyarorszáig szent határai jelentik. (Jánossy Gábor: És ezt magunkba fojtsuk?) Elnök: Kérem, képviselő ur, ne méltóztassék folyton közbeszólni. (Zaj. — Farkas István: Akkor nem odajutna, mint így?) Gál Jenő: Engedjenek meg egy parallelát. (Jánossy Gábor: Tessék!) Itt van egy ország, amelynek hasonló sorsa volt, mint nekünk. — figyeljék meg jól képviselőtársaim (Br. Podmaniczky Endre: Jön az oktatás!) — sőt,roszszabb, mert idegen megszállás katonasággal még most is benn ül területén. (Graeffl Jenő: Nem vették el kétharmadrészét!) Hallották-e valaha, hogy az okos érvelést is a diplomáciai hangnak azt a módját, amely a kölcsönös megértést egyengeti, felváltotta volna olyan fogadalmak hirdetése, és nyilt felhangzása, mint ami nálunk divatossá kezd válni. (Mozgás a jobboldalon.) Higyjék meg, hogyha az egyik oldalon azt hirdetjük, hogy a kultúrfölény az, amellyel Magyarország a maga igazságát elérni akarja, és hangoztatjuk a bennünk rejlő nagy gazdasági erőt és azt a frontot, amelyet prátkülönbség nélkül alkotnak ebben az országban mindnyájan, akik összeteszik erkölcsi, szellemi és anyagi javailkat csak azért, hogy ennek az országnak békességes érvényesülése az európai koncertben azt a nívót érje el, amelyet megérdemel ez a mi erőnk, ezzel szemben a másik oldalon nem lehet eléggé óvatosságra inteni mindenkit az elsőtől az utolsóig abban a tekintetben, amit nyilatkozatai jelentenek. (Halász Móric: Szóval Bethlen menjen tanulni önökhöz? Ez annyit jelent! — Br. Podmaniczky Endre: A kisententenak beszél!) A demokratikus parlament azzal kezdődik, hogy nincsenek olyan hálványszerű tekintélyek, amelyek előtt az ember meghajlik. (Derültség a jobboldalon. — Farkas Gyula: Hála Istennek nekünk van!) Demokratikus parlamentben az egyenlő jog igazsága az, amely a képviselőket kell hogy irányítsa. (Br. Podmaniczky Endre: A kisententenak beszél! — Elnök csenget. — Meskó Zoltán: A demokráciának alapelve, hogy a tehetségeket elismeri! — Zaj. — Elnök csenget.) Hogy mennyire igazam van, errenézve legyen szabad, t. Képviselőház, egy jelenségre^ rámutatnom. Angliában alakult egy kormány, amely magát a dolgozók, a munkáltatók kormányának nevezi. Ennek első gondja az, hogy odafordul ahhoz a világhatalomhoz, amely
