Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-312

Az országgyűlés képviselőházának 3 Héjj Imre jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! Én bizalmatlan vagyok a kormány iránt és ennélfogva természetes, hogy a törvényjavaslatot nem szavazom meg. Mielőtt azonban a kormánnyal szemben való bizalmatlanság okairól beszélnék, méltóztassanak megengedni, hogy Wekerle Sándor pénzügyminiszter úrnak optimisztikus kijelentéseivel foglalkozzam. Meg kell állapítanom, hogy az egész költségvetési vitában csak egyetlen felszólaló volt — beleértve az összes kormánypárti szónokokat is — aki a kormány gazdasági és pénzügyi politikáját optimista szemmel nézte, ez az egyetlen felszólaló volt maga Wekerle Sándor pénzügyminiszter úr. Es az Isten legyen ennek az országnak irgalmas és kegyelmes abban az esetben, ha már a pénzügyminiszter sem tud hinni a saját politikájában. A pénzügyminiszter úrnak azonban itt meg kell mondani, hogy ezt az optimizmust ő a világon semmivel alá nem támasztotta, mert nem elégséges az, hogy a pénzügyminiszter úr növekedő bevételekről számol be, — elég az ő kincstári optimizmusához — de nekünk, akik odakint látjuk az emberek baját, azt is tudomásul kell vennünk, amit az emberek mondanak, hogy a pénzügyminiszter úr optimizmusával szemben áll az ő pesszimizmusuk, melynek oka az, hogy a pénzügyminiszter úr által beszedett feleslegek és a pénzügyminiszter úr optimizmusa a magánháztartások deficitjén alapulnak. Mi igenis valamennyien optimisták volnánk a pénzügyminiszter úrral együtt abban az esetben, ha a pénzügyminiszter úr optimizmusa alá volna támasztva. Alátámasztotta volna optimizmusát, azt mondván, hogy ezentúl több lesz a kereset az által, hogy kevésbbé fogja az állam az adózópolgárokat igénybe venni, kisebbek lesznek a községek által kirótt terhek, megszűnik a külkereskedelmi mérlegünk deficitje, javul az ország fizetési mérlege, vagy pedig hogy keresztülvitte a pénzügyminiszter úr a kormánynál és az elsősorban a saját tárcájához tartozó adminisztratív közegeknél, hogy békében hagyják az embereket. T. Há! Az én bizalmatlanságomnak, amelyet most részletesen meg fogok indokolni, vannak kultúrpolitikai, belügyi igazgatási, gazdasági, és általános politikai okai. Ami a kultúrpolitikát illeti, kultúrpolitikailag meg kell állapítanunk, hogy ennek a kicsi országnak van egy nagy, hatalmas európai konstrukciójú européer kultuszminisztere, aki magáról azt kérdezi egy vezércikkében, hogy «szabad-e Dévénynél betörnöm új időknek új dalaival.» Nem tudom, hogy ki akadályozza meg ebben a kultuszminiszter urat, hogy Dévénynél az új idők dalaival betörjön az ország területére, de a mi kultuszminiszterünkről meg kell állapítani, hogy nagy européer, a saját elgondolásában nyugateurópai koncepciójú ember, aki azonban tárcája vezetésében középafrikai irányzatot képvisel. (Mozgás. — Jánossy Gábor: Milyen irányzatokat!) Középafrikai irányzatot, t. képviselőtársam, vagy ha jobban tetszik, akkor talán a keleteurópai régi cári Oroszországbeli irányzatokat, mert hiszen a kultuszminiszter úr politikája, nyilatkozataival ellentétben, tulajdonképpen nem egyéb, mint Ignatief gróf politikája a cári kormány hírhedt kultuszminisztere politikájának a magyar viszonyok közé való átültetése. T. Képviselőház! Én a kultuszminisztérium^ politikájával teljes mértékben ellentétben állok, ellentétben állok azért, mert ez a kultuszminiszteri politika, amely a látszatot ?. ülése 19&9 június 14-én, pénteken. 265 törekszik megvédeni, de a lényeget mindig megsérti, nekünk súlyos és nagy kellemetlenségeket okoz akkor, amikor a megszállott területen lévő magyarság jogainak a megvédelmezéséről van szó. Bizalmatlan vagyok a.kormány belügyi politikájával szemben azért, mert ennek a belügyi kormányzatnak a belpolitikája az elszakított területek magyarságával szemben akikor, amikor az elszakított területek magyarjainak vízumot kell kérni a végből, hogy magyar területekre átjöhessenek, oka annak, hogy az elszakított területek magyarsága kereskedelmileg és lelkileg nem maradhat meg abban a kontaktusban a magyarsággal, melyben megmaradni szeretne. Ks itt ne hivatkozzék a belügyminiszter úr azzal, hogy csaik' retorziókat, csak represszáliákat alkalmaz, mert vízumokat kérnek azoktól a magyaroktól is, akik megszállott területekre akarnaSk átmenni. De más azok helyzete, és más a mienk. Azok azt akarják, hogy megszakadjon a 'kapcsolatunk, mi meg azt akarjuk, hogy fennmaradjon a kapcsolat. Egészen röviden meg kell mondanom azt is, hogy a belügyi kormány politikájával szemben azért is bizalmatlan vagyok, mert lehetetlennek tartom, hogy ennek az országnak területéről kiutasítsanak olyan embereket, akik 40 hónapon keresztül ennek az országnak hadseregében mint magyar honvédek, vagy pedig a közös hadsereg magyar részeiben harcoltak, akiknek melle tele van ordóval, és akiket most a háború után — nem elég, hogy vitézségi érdemeik után senki sem fizeti nekik a járulékot — még az ország területéről is kiutasítanak azért, mert megszállott területen születtek. Tudom nagyon jól, hogy a belügyminiszter úr, ha valakinek erdőkében valamely képviselő eljár, ezeknek a hadviselt és vitézségi érmeseknek kiutasítási ügyében mindig elrendeli a revíziót, akikor is, ha fegyverrel és katonai ruhában a megszállott területekről valamelyik magyar átszökik az ország területére, és valamely túlbuzgó rendőri közeg ki akarja utasítani. De a rendszerről van itten szó, azoknak a tisztelt fiatal uraknak a felfogásáról, akik harcteret sohasem láttak, akik álmukban sem tudják elképzelni, mi az a srapnel, mi az a gránát- Ezek a tisztelt fiatal urak kiutasító végzéseket hoznak, azokkal szemben, akik a magyar aratást védelmezték a Kárpátokban, vagy pedig Volhiniában verekedtek a magyar nemzet ellenségeivel akkor, amikor a végzések hozói még csecsszopók voltak. Nem lehet kibírni ezt a rendszert, hogy azokkal szemben, akilk az országot vitézül megvédték, akik négy éven keresztül verekedtek érte, akiknek melle tele van nehezen megszerzett kitüntetésekkel, megnehezítik a bejövetelt, hogy azokkal szemben meglegyen akármely kicsi, vagy nagy tiszt viselőnek az a joga, hogy azt mondhassa;: te nem való vagy ide, ennek az országnak a területére. Bizalmatlan vagyok a kormány gazdasági politikájával szemben azért, mert ez a kormány hosszú, nyolcesztendős uralkodása alatt és ez a rezsim a maga tízesztendős uralkodása alatt nem tudott odáig eljutni, hogy az ország gazdasági feleslegei és termeivényei részére külföldi piacokat szerezzen. Négy esztendővel ezelőtt, és négy év óta, amikor a magyar búzát még kapkodták és amikor nem lehetett még annyi marhát hizlalni, amennyit ne lehetett volna odakünn eladni^ kiabáltunk itt mi, ez a maroknyi kis ellenzék és 1924-ben, mindenki a szemem közé nevetett, amikor arról beszéltem, hogy most 39'