Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-306

Äz országgyűlés képviselőházának l marad főhadnagy, tíz évig százados és öt évig őrnacv. Összesen tehát huszonötévet tölt el az aránylag szerényen dotált alacsonyabb rangfokozatokban és már csak tíz éve marad neki a jobban dotált magasabb fokozatokra. Az évi 4800, vagyis a havi 400 pengős fizetést a tiszt 27 évi szolgálati év után éri el. Ugyanezt eléri a középiskolai tanár 22 szolgálati év után, a miniszteriális tisztviselő 16*5, 17*5, maximálisan 22—23 szolgálati év után, a bíró és az ügyész már 11—12, illetve 13 év után. Tekintetbe kell venni mindezeken felül azt is, hogy a tisztnek fizetésén kívül, — lakbérről és családi pótlékról nem beszélek, mert hiszen azt mindenki megkapja — semminemű kincstári mellékjövedelme nincs, magánjellegű mellékjövedelme pedig nem is lehet. A polgári tisztviselők közül ellenben a bírák és az ügyészek képesítési pótlékban részesülnek, az államvasúti és postai tisztviselők üzemi pótdíjat, illetőleg üzemi jutalékot kapnak, a rendőrség, a csendőrség és a vámőrség tagjai pedig szintén pótlékban részesülnek. Mindezeknek a pótlékoknak egy része még a nyugdíjba is beleszámít. Én a legnagyobb tisztelettel és a legnagyobb elismeréssel vagyok a polgári tisztviselők minden egyes kategóriájával szemben, annál is inkább, mert számtalan barátom van közöttük és mert annakidején bőséges alkalmam volt igen sok polgári tisztviselővel a legszorosabb szolgálati érintkezésbe lépni. Távol áll tehát tőlem az, hogy túlmagasnak tartsam a polgári tisztviselők fizetését. Sőt ellenkezőleg, őszinte szívből kívánom, hogy a magyar állam minél előbb abban a helyzetben legyen, hogy tisztviselőinek megadhassa azt a módot, amelyben azok a háború előtt éltek s amelyre azok ma is bőségesen rászolgálnak. (Ügy van jobbfelől.) Tehát, ismétlem, én nem sokalom a polgári tisztviselők fizetését, ellenben azt kérem, méltóztassanak eliminálni azt a diszparitást, amely a tisztek és a polgári tisztviselők fizetése között ma tényleg fennáll. A régi világban ezt a diszparitást még valamiképpen indokolni lehetett azzal, hogy a tiszteknek általában véve csak középiskolai képzettségük volt hiszen valóban régen a tisztek zöme a hadapródiskolából került ki. Ma már azonban ez az. ellenvetés nem áll meg. Ma minden tisztnek kivétel nélkül főiskolai képesítése van, mert az az ifjú, aki katonai pályára készül, a középiskola elvégzése után a teljes négy évfolyamból álló Ludovika Akadémiába kerül, igen sok tiszt ezenfelül még — különösen a műszaki tisztek — egy polgári főiskola diplomáját is kötelesek megszerezni. Arról nem is akarok beszélni, hogy egy tisztnek mi mindenféle tanfolyamot kell elvégeznie, mi mindenféle vizsgát kell letennie pályája további folyamán. Családos emberek sokszor deres fővel ismét az iskola nádjára kerülnek (Ügy van! jobbfelől.) és kénytelenek magukat írásbeli, szóbeli és gyakorlati vizsgáknak alávetni, ha az előléptetésből kimaradni nem akarnak. En nagyon jól tudom, hogy egyes polgári pályákon is vannak szakvizsgák rendszeresítve, azonban egy, az egész életen keresztülvonuló vizsgáztatásnak és kalibrirozásnak, amely csupán a nyugdíjazással vagy a halállal szűnik meg, egyesegyedül a tiszt van kitéve. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Azonban, uraim, az én szándékom nem az, hogy propaganda beszédet tartsak a tisztikar érdekében, (Simon András: Megérdemli!) hanem legjobb lelkiismeretem és tudásom szerint a tiszta igazságot akarom feltárni és ezért elmondom azt is, ami a tisztipályán előnyösebb, 6. ülése 1929 június 7-én, pénteken. 13 mint a polgári pályán. (Halljuk! Halljuk!) Ezek az előnyök a következők. Először olcsóbb nevelés, másodszor biztos elhelyezkedés, harmadszor valamivel jobb lakbér, és — hogy semmit se feledjek ki — negyedszer a havi 12—13 pengőt kitevő tisztiszolgai váltság. Az olcsóbb nevelés lehetősége a polgári hivatalnokok gyermekei részére is fennállanak. A biztos elhelyezkedés tényleg nagy előny, különösen a mai körülmények között, azonban ezzel szemben áll az egész életen átvonuló vizsgáztatás és az ezzel járó kockázatok. A valamivel jobb lakbért indokolja az, hogy a tiszt sokkal jobban ki van téve a gyakori áthelyezés veszedelmének, mint a polgári tisztviselő és amint méltóztatnak tudni, minden áthelyezés tetemes rendkívüli költséggel jár. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ne feledjük azonban azt sem, hogy a tiszttel szemben társadalmi téren nemcsak az állam, hanem a társadalom maga is fokozott igényekkel lép fel (Farkasfalvi Farkas Géza: Ugy van!) és hogy ezeknek az igényeknek a kielégítése pénzbe kerül, mindenesetre nagyobb összegekbe, mint amennyit a szerény tisztiszolgai váltság kitesz. De ha azt kérem a t. kormánytól, hogy ezt a diszparitást, amelyre rámutatni bátor voltam, eltüntetni szíveskedjék, másrészt kötelességemnek tartom azt is, hogy erre nézve praktikus megoldásti lehetőségeket keressek. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanis abból indulok ki, hogy az állam, legalább ma, nincs abban a helyzetben, hogy ezen a téren nagyobb áldozatokat hozni képes volna. Ennélfogva ezt a kérdést lehetőleg a honvédelmi miniszter tárcáján belül kellene megoldani, és azt hiszem, hogy erre a lehetőség meg is van adva. (Halljuk! Halljuk!) Nem vagyok ugyan hivatalos sziámadatok birtokában, de régebbi tapasztalataim alapján a meggyőződésem az, hogy igenis elő lehetne teremteni azt az összeget, amely a tényleges tisztikar fizetésének javítására szükséges volna, ha nem is teljes egészében, de nagyrészt, azáltal, hogyha szakítanánk a korai nyugdíjazások szisztémájával. (Ügy van! jobbfelől.) Mert Magyarország nem elég gazdag ahhoz és nem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy aránylag fiatal, testileg és szellemileg ép és egészséges embereket teljes nyugdíjjal nyugdíjazzon. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A helyzet ma az, hogy a katonai szolgálat maximuma 35 évben van meghatározva, azonban már igen sok tiszt már jóval előbb megy nyugdíjba, (Ügy van! jobbfelől.) miután a hadi évek beszámításával a mai törvények értelmében már 29 év elegendő arra, hogy valaki teljes nyugdíját elérje. Ez az állapot jogosult, sőt elkerülhetetlen volt addig, amíg katonai téren is súlyos kivételes állapotokat éltünk át, és amikor természetesen kivételes eszközökhöz kellett folyamodnunk, azonban állandósítani ezt az állapotot nem lehetett és ezért a honvédelmi miniszter úr és a kormány elvileg már is elhatározták, hogy visszatérnek a 40 éves katonai szolgálatra. (Helyeslés jobbfelől.) Ha ezt a 40 éves katonai szolgálatot — természetesen bizonyos átmenetekkel — tényleg keresztül fogjuk vinni, akkor évről-évre növekedő megtakarításokat fogunk eszközölni, amelyeket azután a tényleges szolgáló tisztikar anyagi helyzetének, illetőleg fizetésének javítására lehet majd fordítani. (Ügy van! jobbfelől.) Ha visszaállítjuk a 40 éves katonai szolgálatot, ez nemcsak ezzel az előnnyel fog járni, hanem tisztán katonai előnyöket is fog magában rejteni, amenynyiben a katonai szolgálat meghosszabbítása