Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-309

Az országgyűlés képviselőházának c és a közelben lévő tót napszámos asszonyok szintén odamentek és hordták a köveket, a muníciót a támadóknak, úgyhogy egész sereg levente és oktató is súlyosan megsebesült. Az ilyen támadások ellen feltétlenül meg kell ^ védelmezni ezt az intézményt. (Malasits Géza: Majd megnézem a rendőrségnél, hogy ebben az ügyben nyomoztak-e?) Tudom, hogy a feljelentés megtörtént, tovább nem tudom, mi történt. (Malasits Géza: Nagy dolog nem lehetett, mert különben a rendőrség ökölnyi betűkkel írta volna ki az újságokban! — Viczián István: Ezt nem lehet védeni! — Malasits Géza: Nem akarom védeni, de ne tűntessék úgy fel, mintha valami országra szóló dolog történt volna! — Rothenstein Mór: Mi közünk nekünk a csőcselékhez? Kinek van köze, ha önöknek nincs? — Viczián István: Akkor miért védekeznek? — Rothenstein Mór: Miért provokálnak minket? — Zaj.) Elnök: Rothenstein képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Kontra Aladár: Kérem a miniszter urat, és az egész kormányt, hogy a magyar kormánynak, a magyar államnak és a magyar nemzetnek minden erejével iparkodjék megakadályozni minden olyan akciót, amely a leventeintézmény és a cserkészet érdekei ellen irányul s iparkodjék megtorolni a magyar állam, a magyar nemzet minden erejével minden olyan támadást, amejy igazságtalanul megvádolja ezt az intézményt és denunciálja a külföld felé. Egyébként a költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Pintér László! Pintér László: T. Ház! Minthogy előttem szólott t. képviselő úr szóvá tette az alsó papság dotációját, mielőtt beszédembe belekezdenék, röviden reflektálni kívánok az ő szavaira. Teljes mértékben aláírom mindazt, amit ezen a téren mondott, hiszen ez nem egy felekezet sérelme, hanem az egész papság régi óhajtása, panasza és sérelme. A miniszter úr előtt tolmácsolom a katholikus esperesi kerületek határozatát és memorandumát, amelyet a miniszter úrnak megküldték ebben a kérdésben és arra kérem, hogy ezt tegye megfontolás tárgyává. A publikum ebben a kérdésben sokszor hibásan van tájékozva. Azt gondolják, hogy az alsó papság anyagi helyzete úgyis rendezve van, pedig nincs az a katagóriája a fizetéses alkalmazottaknak, amely olyan rosszul volna ellátva anyagilag, mint éppen az alsó papság. A kongrua 2176 pengőben van megállapítva, illetőleg 2176 pengőig egészítik ki a kongruát. 1927-től kezdve hozzájárul még a korpótlék, amely fokozatonként 270 pengőt tesz ki évente a kongruált állásoknál. Az első korpótlékot rendes körülmények között 12—15 évi szolgálat után kapja meg a lelkész és öt évenként megy előre. Teljes tisztelettel arra kérem a kormányt, hogy ezt az illetményrendezést vegye revizió alá. A kongruával kiegészített javadalom — mint említettem — havonként kitesz 181 pengő 33 fillért. Teljesen lehetetlen, hogy a lelkész ekkora összeg mellett tisztességesen meg tudjon élni. Ma már ott tartunk, — nem azért mondom, mintha soknak tartanám a tanítói dotációt, de tény az — hogy akárhány helyen a pap rosszabb anyagi helyzetben van, mint a tanító, (Ügy van! a jobboldalon.) nem is szólva a nyugellátás rendezetlenségéről, mert a pap teljesen lehetetlen nyugdíj összeggel kénytelen nyugdíjba menni, míg a tanító, ha megöregszik, már eléri a fizetésnek oly fokát, hogy anyagi 9. ülése 1929 június 11-én, kedden. 173 gondok nélkül élheti le öregségének napjait. Az 50%-os korpótlék szintén nem megoldása a helyzetnek, először csekély volta miatt, másodszor szerencsétlen beosztása miatt. Tudvalevő dolog ugyanis, hogy az önálló plébánia vezetésében eltöltött idő számít csak teljes egészében a korpótlék szempontjából, míg a segédlelkészi állásban eltöltött időnél csak az öt éven felüli résznek a fele számít. A magyarországi rendszer mellett a 24—25 éves korában kikerülő fiatal pap rendszerint 10—12 évig káplán, sokszor még tovább is. Ha ekkor plébániát kap, akkor a 12 évből beszámítanak 3% évet, tehát még csak másfél évi önálló lelkészkedés után éri el az első korpótlékra való jogosultságot. Ez tehát 38—40 év után következik be. Ez sehol semmiféle tisztviselői állásnál nem fordulhat elő, hogy valaki ilyen későn lépjen át egyik fizetési osztályból vagy fokozatból a másikba. A legmagasabb javadalmazás, amelyet a kongruás lelkész elérhet, évi 3128 pengő, ami 25 évi, valójában tehát 32—35 évi szolgálat után illeti meg. A segédlelkészek kongruája évi 1400 pengő, amelyből az ő ellátásukat is fizetni kell. A XI. fizetési osztályban lévő legalacsonyabb fokozat évi javadalma kezdő tisztviselők részére évi 1728 pengő, tehát ez is magasabb, mint a segédlelkészeké. Amíg azonban a kezdő tisztviselő három év múlva, tehát gyakran már 23—24 éves korában előlép egy fokozattal, a segédlelkész, mivel korpótlékban nem jogosult, bármilyen hosszú szolgálati idő után is, ugyanazt a 1400 pengős javadalmazást kapja. Én ezeket az adatokat azért tettem szóvá, hogy a t. Ház színe előtt számbeli adatokkal dokumentáljam e kérdés tarthatatlanságát. Tudom, hogy a miniszter úrban megvan a jóakarat, hogy e kérdést rendezze. Én arra kérem, hogyha már ebben a költségvetési éviben nem tudta beszorítani, a legközelebbi költségvetés alkalmával találjon rá utat és módot, hogy ezt a kérdést is közmegnyugvásra oldja meg. T. Ház! A mai lapolk mind hírt adtak egy jubileumi ünnepségről, amely Celldömölkön játszódott le, és pedig a Szent Benedek-rend 1400 éves jubileumáról. Én azt hiszemi, hogy mi magyarok tartozunk a hazafias bencésrendnek azzal, hogy akkor, amikor éppen a közoktatásügyi minisztérium költségvetését tárgyaljuk, megemlékezzünk egy szóval a rend 1400 éves jubileumáról s innen a törvényhozás terméből a magyar hála és elismerés üdvözletét küldjük ez alkalommal Pannonhalmára, a Sacra Mons Pannóniáé ősi főapátságának. (Helyeslés.) T. Ház! Ennél a kérdésnél, ennél a tárgynál egy .percig időzni kívánok. A bencésrend az t.,Ház, amelynek Európa megtérését tulajdonképpen köszönnünk kell. A kereszt tövéből, amelyet a bencések ültettek, a legtöbb országban, fakadtak ki nemcsak a hütnek, hanem a kultúrának elő vizei és pedig nemcsak a szellemi kultúrának, hanem; az anyagi kultúrának is. Az a beneéskéz ugyanis, amely a feszületet tartotta oda a barbár szeme elé, az a kéz vezette egyúttal a baltát is, amely az őserdőket irtotta, az a kéz vezette az ekét is, amellyel az akkor még teljesen irtatlan területeket felszántotta. Az egész európai iskolaügy megalkotóit a bencés monostorok első lakóiban kell keresnünk és megtalálnunk. És ha minden európai ország hálával tartozik az európai kultúra mestereinek, a bencéseknek, még inkább hálával tartozunk mi magyarok, akiknek történelme a bencések történelmével összeforrt. Aki ugyanis Pannon-