Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-309

Az országgyűlés képviselőházának 309. ülése 1929 június ll-én, kedden. 163 hiszem, a megfelelő fedezeti összegek rendelkezésre állanak és ezért óhajtanám, hogyha már rendelkezésre állanak, éppen kulturális szempontból, de gazdasági szempontból is — hiszen a munkálatok a társadalmi rétegek igen jelentékeny részének munkához valói juttatását is jelenti, — hogy ez a közmunkálat minél gyorsabban be is végeztessék. A miniszter úr 1922 óta rendezte az egyetemi oktatás kérdését, rendezte a köizépiskolák tanítási kérdését, az elemi iskoláztatást, isjkolákat építtetett s ebben a tekintetben is több intézményes javaslatot hozott a Ház elé; rendezte a múzeumok, könyvtárak, ügyét; a Collegium Hungaricumokkal a külföldön is beállításokat végzett. Ezek voltak a miniszter úr alkotásai. Ismétlem, én a kritikába nem megyek bele. A miniszter urat ezeknél a ^szempontoknál, amint beszédeiből és cikkeiből kivehettem, mintakéntt a porosz iskoláztatási rendszer vezette. Ebben a tekintetben a kritika joga inkább a taníérfiak hatáskörébe való, mint a parlamentben foglalkozni vele. Engedje meg a miniszter úr, hogy én ezek mellett az alkotások mellett rámutassak bizonyos kérdésekre is, amelyek, sajnos, még ma is rendezetlen állapotban vannlak. Elismerem, hogy a kérdések egy részének rendezetlen volta az igen, t. miniszter úr hibáján kívül van; nem a miniszter úron múlik; viszont bizonyos kérdéisekre azért akarom az igen t. miniszter úr figyelmét felhívni, mert bizonyos kérdéseken! nézetem szerint a miniszter úrnak megfelelően segítenie kell. Már a tegnapi napon több képviselőtársam szóvátette, én itt röviden csak érintem és utalok a protestáns lelkészi karnak nehéz anyagi helyzetére, utalok az ő korpótlék utáni vágyakozásukra, egyáltalán ennek a kérdésnek sürgős nyélbeütésére, amely tekintetben a miniszter úr előtt, úgy tudom, memorandumok fekszenek és amely tekintetben a miniszter úr minden bizonynyal az 1848-as törvények alarnán áll és meg vagyok győződve, biztosítani fogja azokat a kívánalmakat, amely kívánalmak a protestáns egyházaknak azt hiszem, teljesen jogos óhajuk. En azonban szeretném, ha a miniszter úr, mint ennek az országnak kultusz- és vallásügyi minisztere, az egyes felekezetek közötti villongások tekintetében is kiegyenlítő helyzetet teremtene. A magam részéről helytelenítem azokat a folytonos súrlódásokat, amelyek a felekezetek között támadnak, (Helyeslés.) amely súrlódásoknak és támadásoknak én most nem kutatom az okait, — nagyon kérem, amikor objektíve akarom ezt a kérdést előhozni, méltóztassék szintén teljesen az objektivitás határain belül maradni — ezek a súrlódások kétségkívül magyar szempontból feltétlenül megszüntetendők. (Elénk helyeslés.) Ebben a tekintetben nézetem szerint a kultusz- és vallásügyi kormányzatnak feltétlenül feladatai vannak, mert sokszor odáig megy a súrlódások éle, hogy bizonyos jogos kívánalmak és törekvések tekintetében is, ahelyett, hogy ebben a kérdésben a többi vallásfelekezetek összefognának és megértéssel volnának egymás iránt, ebből is felekezeti súrlódás támad, holott ott már más két súrlódó tényező van, az egyik oldalon a kérő egyház, a másik oldalon a kultuszkormány. Nagyon szeretném, ha ebben a kérdésben a miniszter úr magatartása és a miniszter úr jóakarata tárgyilagos közbelépése is ezeknek a súrlódásoknak a jövőt illetőleg azoknak gátat vetne. (Elénk helyeslés.) A másik, amire nekem ez alkalommal utalnom kell, mert hiszen ez folyik az én meggyőződésemből, amelyre tegnap Pakots József képviselőtársam is utalt, hogy akkor, amikor mi az iskolák sorozatát állítjuk fel, egészen a legfelsőbb fokig, nézetem szerint a numerus clausus kényelmi szempontból való fenntartása sem indokolt s ebben a tekintetben a miniszter úrnak feltétlenül további lépést kellene tennie, mert nemzeti és állami érdek fűződik ahhoz, hogy ez a rendszer, amelyet a legújabb törvény inaugurál, és amely különböztetést tesz, megszűntettessék. Sokszor volt nekünk vitánk azalatt a hat esztendő alatt, amióta a miniszter úr vezeti a kultusztárcát, az ifjúság magatartását illetően. Engedje meg a miniszter úr, hogy ezt a kérdést most szintén felvessem s hivatkozzam itt a régi magyar ifjúságra, amelynek viselkedését és magatartását tartom én jövő tekintetében is ideális állapotnak, amikor az ifjúság önzetlenül lelkesedett a hazafias és nemes kérdésekért és dolgozott azokért, de az ifjúságot sem felettesei, sem mások belső ifjúsági életében meg nem bolygatták. Ha ugyanis a miniszter úr vissza méltóztatik emlékezni, én ezeknél a súrlódásoknál és zavaroknál sohasem az ifjúságot tettem felelőssé, hanem elsősorban az ifjúság vezető tanárait, másfelől az ifjúságon kívülálló bujtogatókat. E tekintetben a meggyőződésem ma is az, hogy ezeken a kérdéseken oly módon kell és lehet segíteni, ha ezek az okok, amelyek voltakép időközönként bizonyos súrlódásokat eredményeznek, megszüntettetnek és ebben a tekintetben én feltétlenül az iskolák vezetőitől, a tanároktól várom elsősorban a jó példaadást és várom ennek az időnként felmerülő helytelen állapotnak a megszüntetését. En nem kifogásolom azt, ha egy egyetemi és gimnáziumi tanár úgy vagy egy tanító politizál. Ehhez neki joga van, hogy politikai meggyőződést szabadon nyilvánítsa, de az iskola nem a politikai meggyőződések nyilvánítására való. Az illető professzoroknak és a tanítóknak hivatása voltaképpen a nevelés, a tudományok művelése és előmozdítása. S e tekintetben engedje meg a miniszter úr, aki sajnálom, legutóbbi interpellációm alkalmával nem volt jelen, ha én aminiszter úrnak bizonvos ferde helyzeteket szíves figyelmébe ajánlok, amelyek megszüntetését rendkívül indokoltnak tartom. A miniszter úr nagyon jól méltóztatott megállapítani, hogy nincs olyan hely Magyarországon, ahol az iskola- és útépítést ne kívánnák és ne követelnék. Állapítsuk meg, hogy az iskola szaporítása Magyarországon ma népóhajtás, és ebben a^ tekintetben^ ismét csak a népet illeti az elismerés, mert belátta azt, hogy neki neveltetésre és haladásra szüksége van. Amikor a miniszter úr iskolát építtet, pártkülönbség nélkül csak helyeselni lehet ezt, de az iskolát népünk feltétlenül csak azért óhajtja, hogy azokban gyermekei iskoláztassanak. A tanyai iskolák intézménye nagyon áldásos intézmény lesz, ha e tekintetben a régi állapothoz képest változik a helyzet s az analfabetizmus, amelynek számarányát éppen tanyai szétszórtságunk is okozza, bizonyos tekintetben csökkentetik, sőt meg is szüntettetik. Azt hiszem, hogy a miniszter úrral egy nézeten vagyunk, de remélem, hogy egy nézeten kell lennem abban is, hogy az iskola és annak tanítói semmiféle politikai célokra ki nem használhatók, semmiféle politikai szolgálat teljesítésére nem kötelezhetők, mert hiszen nekik a gyermekek nevelése, ha tovább megyünk, amit igen sokan cselekszenek, a felnőtteknek oktatása voltaképpen a feladata. Eben a tekintetben 23*