Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-309

Az országgyűlés képviselőházának mánytól, meg vagyok győződve arról, hogy a kultuszminiszter úr, — amint beszédem elején is mondottam — meg fog tenni mindent, hogy jövőben ezt a hibáját — nem úgy mondom, amint Esztergályos János képviselőtársam mondotta, hogy ezt a bűnét — helyre fogja hozni és Pécsett a jövőben a kultuszminiszter úr szintén édes gyermekei közé fogja fogadni és minden lehetőt megtesz, hogy a pécsi egyetemet arra a nívóra emelje, amelyet Pécs történelmi hivatásánál és múltjánál fogva megérdemel. (Helyeslés.) Még néhány szóval, ha szabad, elnök úr, nagyon rövid leszek, meg kell emlékeznem az egyházak támogatása kérdésében arról is, hogy amikor a kultuszminiszter úr érdemeit elismerem, úgy érzem, hogy csak akkor teszünk szolgálatot a hazának is és a felekezetek közötti békiét is, csak akkor istápoljuk és szolgáljuk, ha megértjük annak a másik felekezetnek, amelyhez nem tartozunk, fájdalmait és panaszait. Éppen azért én, mint katholikus képviselő felemelem kérő szavamat a kultuszminiszter úrhoz a református egyházak ügyeiben. [Helyeslés. — Szilágyi Lajos: Nagyon lojális!) A református egyház a béke években az államtól olyan mérvű segélyeket kapott, amelyek leli etővé tették, hogy az állami egyenesadíóknak csak 10%-áig menő egyházi adóval kellett híveiket megterhelniöik. Ezt az adócsökkentési ; se^ gélyt későibib valorizálták, az egész valorizáció azonban csak 36%-os. Ez olyan csekély érték, hogy egyes egyházközségek az állami egyenesadóm ak 100—200%-át kénytelenek kivetni. (Ügy van! a jobboldalon.) Ez olyan magas összeg, amelyet elviselni továJbb már nem tudnak. Éppen azért tisztelettel teljes kérésem az, hogy a kultuszminiszter úr a, református egyházaknaik adócsökkentési segélyét méltóztassék valorizálni és azt a teljes békebeli értékben nekik megadni. Ez nem is tesz ki olyain nagy összeget, körülbelül 1—1-5 millió pengőt tesz ki. Az iskolai nyugdíjterhekre vonatkozólag szintién vannak kívánságrunk, továbbá a tanítói államsegélyeikre és korpótlékokra vonatkozólag is. Ezeket a kívánságokat egyes képviselőtársaim már előadták, s a kultuszminiszter úr is nagyon jól ismeri azokat. A magam részéről tehát a katholikus képviselők nevében és azok nevében, akik a felekezetek közötti békére, megértésre, összetartásra különösen súlyt helyezünk, (Szilágyi Lajos: Ez a korrekt eljárás!) kérem a kultuszminiszter urat, kegyeskedjék ebben a tekintetben a református egyház segélyeit megadni és minden tekintetben segítségükre lenni. Egyébként annál a bizalomnál fogva, amelyet a kultuszminiszter úr személye és politikája iránt érzek, költségvetését általánosságban a részletes vita alapjául örömmel elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és tans a jobboldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Erődi-Harrach Tihamér! Elnök: A képviselő úr nincs itt, töröltetik. Utána következik? Héjj Imre jegyző: Beck Lajos! Elnök: A képviselő úr nincs itt, töröltetik. Következik'? Héjj Imre jegyző: Homonnay Tivadar! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Következik? Héjj Imre jegyző: Lingauer Albin! Elnök: Lingauer képviselő úr nincs itt, töröltetik. Következik? Héjj Imre jegyző: Ehn Kálmán! W. ülése 1929 június 11-én, kedden. 149 Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Következik? Héjj Imre jegyző: Huszár Mihály! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Következik? Héjj Imre jegyző: Lukács György Elnök: Lukács György képviselő úr nincs itt, töröltetik. Következik? Héjj Imre jegyző: Kontra Aladár! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Következik? Héjj Imre jegyző: Pintér László! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Következik? Héjj Imre jegyző: Káger József! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ilyen is van? Ki az?) Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Következik? Héjj Imre jegyző: Udvardy János! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Következik? Héjj Imre jegyző: Patacsi Dénes! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Következik? Héjj Imre jegyző: Pogány Frigyes! Pogány Prigves: T. Ház! Nem fekszik előttem beszédem kidolgozott szövege, ebből méltóztatik látni, hogy nem készültem értekezésszerű előadásra. Az én felfogásom e°"vébként is az, hogy a kultusztárca vitájában elsősorban azoknak a képviselőknek legyen szavuk, azok fejtsék ki felfogásukat a kultuszminiszter úr kultúrpolitikájából és ténykedéseiről, akik talán távolabb állanak tőle és akik távolabb állanak attól a műhelytől, amelyben az ő vezetése alatt ez a kultúrmunka folyik. En meglehetősen közel állok ehhez a műhelyhez és erre — méltóztassanak megengedni, hogy ezt a kijelentést tegyem — nagyon is büszke vagyok. Lehet azonban, hogy velem szemben az a felfogás fog érvényesülni, hogy éppen ezen közelállásomnál fogva nem tudok tárgyilagos lenni azokban a kérdésekben, amelyeket innen a Képviselőház padjairól pertraktálnunk kell, amelyekben tisztességes véleményünket, kell kifejeznünk. Mindamellett remélem, méltóztatnak annyira ismerni engem, hogy ez a körülmény — az a tisztelet, amellyel a kultuszminiszter úr iránt viseltetem és az a barátság, amellyel a kultuszminisztérium tisztviselői részéről. büszkélkedem — nem fog engem befolyásolni és nem fog olyan térre vinni, hogy helyeseljek olyan kultúrpolitikát, amelyet az ország érdekében valónak nem látnék. Említettem, nincs előttem kidolgozott be szédszöveg. Hogv miért nincs? Talán nem azért. mintha nem ambicionálnám, hogy az ebben a teremben eddig elhangzott felszólalásokhoz méltó beszédet mondjak. Hiszen talán multam is kötelezne arra, hogy ex asse, részletesen tájé kozódjam a felmerülendő kérdésekről és velük részletesen foglalkozzam. (Erdélyi Aladár: Nincs rá elég idő!) Sajnos, amint Erdélyi Aladár.t. képviselőtársam mondja, nincs rá idő. Ez tény egyrészt, másrészt pedig az, előkészületre sincs idő, nemcsak a beszéd elmondására. Amióta, talán azt mondhatnám, az ügynöki pályára léptem, — mert hiszen a képviselőit nem nevezhetem pályának — azóta vajmi ritkán jut alkalmam arra, hogy foglalkozzam olyan témákkal, amelyekkel régebben, majdnem egy egész élet során, foglalkoztam, ha szerény keretek között is, de gyakorlatilag és irodalmilag is. Ma, sajnos, ez az ügynökösködés elveszi azt az időt, amelyet erre az előkészületekre fordítani kellene. Ezért méltóztassanak megengedni, hogy én a kérdések között inkább csak tarlózzam; talán