Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-309

Az országgyűlés képviselőházának 309. ülése 1929. évi június hó 11-én, kedden, Almásy László, Puky Endre és Czettler Jenő elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az 1929/30. évi állami költségvetés egyes tárcáinak tárgyalása. A vallásés közoktatásügyi tárca. Felszólaltak : Klein Antal, Pogány Frigyes, gróf Klebelsberg Kunó, Szabó István, Malasits Gréza, Temesváry Imre, Hegymegi Kiss Pál, Tankovics János, Barabás Samu, Neubauer Ferenc, Kontra Aladár, Pintér László, Káger József, Simon András, Erödi-Harrach Tihamér, Huszár Mihály, Meskó Zoltán, Krisztián Imre, Madai Gyula, Petrovácz Gyula, Karafláth Jenő. — A pénzügyminiszter ur benyújtja az 1929/30. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot. — A zárszámadási bizottság beadja az 1921/22, 1922/23. és 1927/28. költségvetési évre vonatkozó zárszámadásokról szóló jelentést. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az interpellációs-könyv felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gróf Klebelsberg Kunó, Wekeiie Sándor. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 9 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Ház! Az ülést megnyitom. A-mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Pakots József jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat jegyzi Héjj Imre jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Perlaki György jegyző úr. Napirendünk szerint következik az 1929/30. évi állami költségvetés (írom. 780.) e°-yes tárcáinak folytatólagos tárgyalása. Soron van a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetésének folytatólagos vitája. Szólásra következik? Pakots József jegyző: Klein Antal! Klein Antal: T. Ház! (Halljuk! Halijuké a jobboldalon.) A kultusztárca költségvetési vitájának tegnapi utolsó ellenzéki szónoka Esztergályos János képviselőtársam a kultuszminiszter urat inkonzekvenciákkal és súlyos bűnökkel vádolta, amikor a pécsi egyetem dolgairól volt szó. Ugyanakkor azonban ő, mint szociáldemokrata, ismerte a bűnbocsánatot is, mégpedig úgy, ha a kultuszminiszter úr azt a penitenciát amelyet ő felad, elvégzi és a pécsi egyetemmel szemben mindazokat a kötelezettségeket teljesíti, mindazokat a pénzügyi támogatásokat megadja, amely pénzügyi támogatásokat a szegedi és debreceni egyetemnek eddig juttatott. (Erdélyi Aladár: Helyes! — Esztergályos János: Es ez önnek fáj?) En, ami a kultuszminiszter úr inkonzekvenciáját illeti, a kultuszminiszter úr szavainak nem lehetek interpretálój kultuszminiszter úr az ő bűneiért ha talán szükséges, vezekelni is fog, a hibákat, vétkeket reparálni fogja s meg vagyok győződve, hogy a kiengesztelődés és kiengesztelés útját meg fogja keresni. A pécsi egyetemre vonatkozólag leszek bátor beszédem későbbi folyamán kitérni, egyelőre azonban a kultuszminiszter úr programmKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXII. ját leszek bátor némileg itt kritizálni, akár az elismerés hangján, akár ha szükséges, a bírálat jogán is. Minden elfogulatlan, minden objektív kritikának el kell ismernie azt, hogy a kultuszminiszter úrnak nagyszabású, nagy koncepciójú kultúrpro gramm ja van, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) valóban összeállította a magyar kultúrpolitikának teljes programmját, amely kultúrpolitikai programmnak fokozatos tervszerű végrehajtására mindent megtesz: beszél, ír, propagál, utazik és cselekszik. De én azt hiszem, a kultuszminiszter úr is el fogja ismerni azt, hogy viszont neki volt és neki van mindenkor a legnagyobb sikere a mindenkori pénzügyminiszterekkel szemben. Ha ugyanis az egyes tárcákat nézzük, az egyes tárcák költségvetéseit és azok számadatait vizsgáljuk s összehasonlítást teszünk az egyes tárcák között és ezt az öszszehasonlítást folytatólagosan vissza visszük r a békebeli évekre is, akkor azt látjuk, hogy talán a kultusztárca az egyedüli, amely megközelíti, csaknem eléri a békebeli kultusztárcák nívóját. (Neubauer Ferenc: Ojjé!) Nagyon téved t. képviselőtárísam, igen is ez így vian. Méltóztassék megnézni az utolsó békebeli évnek, az 1914/15. év kultusztárcájának budgetjét, amely kitett pengőben számítva körülbelül 154—156 millió pengőt és a mostani költségvetés is körülbelül ugyanennyi. Ezzel szemben a gazdasági tárcák — különösen a kerestkedelemügyi és földmívelésügyi tárca >— régi békebeli budge tjüknek nagyon" csekély hányadát érik el. Éppen a kereskedelemügyi és földmívelésügyi tárcák azok, amelyek talán legfeljebb 20%-át érik el békebeli költségvetésüknek. De ugyanezt az összehasonlítást folytathatnánk és akkor még jobban kitűnnék a különbség az egyes tárcák budgetjei között, ha a százalékos számarányt vesszük, mert az állami budget 920 milliójáíból százalékokban kifejezve a legnagyobb nehézséggel, a legnagyobb válsággal küzdő gazdasági tárcák — a kereskedelmi tárca és a földimívelésügyi tárca — az egész állami budgetuek körülbelül 4%-át teszik 21