Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-308

Az országgyűlés képviselőházának 308. ütése 1929 június 10-én, hétfőn. 139 fogják találni a diplomájuknak, képzettségüknek megfelelő helyet és ha majd üt ez az óra, csak legyen elég diplomás és magasabb képzettségű ember. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ez a hit él bennem és ha ugyanez a gondolat él azokban a diplomás munkanélküliekben, akkor én a diplomás munkanélküliekben köszöntöm innen az idealizmust, azt az idealizmust, amely nélkül nincs lelkesedés, köszöntöm azt a lelkesedést, amely nélkül nincs magyar feltámadás és adja a jó Isten, hogy minden magyar szívet ez a gondolat töltsön be. A költségvetés elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és tavs.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Csík József! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Következik? Perlaki György jegyző: Jókai-Ihász Miklós! Elnök; A képviselő úr nincs jelen, töröltetik. Következik? Perlaki György jegyző: Vasadi Balogh György! Vasadi Balogh György: T. Képviselőház! Szokásba jött az újabb költségvetési vitákkal kapcsolatban, hogy a közoktatásügyi tárcát mint modern honvédelmi tárcát aposztrofálják - és ezzel az ornans epitetonnal díszítik állandóan. Ha azt keresem, hogy ezt a díszítő jelzőt mint érdemli meg a közoktatásügyi tárca, elsősorban azt kell megállapítanom, hogy honvédelmi munkát végzett akkor, amikor a népoktatás terén a nagy iskolaépítési munkát megindította és jórészben elvégezte, másrészt honvédelmi munkát végez akkor, amikor a népiskolákkal kapcsolatban és az összes típusokkal együtt a testnevelést is olyan mértékben veszi kezébe, hogy ott a békeidőknek sok más faktora által végzett feladatát helyettesíti és végzi. S ha mégis azt keresném, hogy miben van honvédelmi feladata leginkább, akkor azt találom, hogy amint a költségvetési vita elején a pénzügyminiszter úr és a közgazdasági miniszter úr a maguk programmjában előtérbe állították, hogy ha mi egy gazdagabb, jobbmódú, boldogabb Magyarországot akarunk, akkor új gazdasági rendszert kell meghonosítanunk, új gazdasági rendszerre kell átvinnünk az egész mezőgazdaságot, hogy annak az értékesítést biztosíthassuk. E ponton pedig azt látjuk, hogy ennek a munkának elvégzése és megalapozása is a közoktatásügyi minisztériumra vár, mert hiszen az alsóbbfokú iskolák azok, amelyek a szükséges szakismereteket kell hogy megadják a mi iparos, kereskedő és mezőgazdasági népességünknek. Természetes, hogy ezekről a gazdasági, ipari és kereskedelmi szakismeretekről és ezeknek közléséről mindaddig nem lehetett komolyan beszélni sem, amíg nem volt meg maga az iskola. Ma, amikor a kultuszminiszter úr munkája folytán az Alföldön és a Dunántúl ezrével nyiltak meg már az új iskolák, igenis lehet komolyan beszélni arról is, hogy a népiskolák oktatásába a népiskoJák továbbfejlesztésével a szakkérdéseket is nagyobb mértékben belevigyük, mint ahogy eddig megvolt, mert hiszen azt maga a közoktatásügyi tárca indokolása is elismeri, hogy maga az iskolaépítés extenzív munka volt eddig, amely a külsőséget adta meg, de most ezekbe az iskolákba lelket, tartalmat kell belevinni, hogy azok tényleg a nemzeti céloknak, a nemzeti értéknevelésnek előmozdítására szolgáljanak. Amikor ebből a szempontból nézem a közoktatásügyi költségvetést, amikor az indokolásnál láttom annak megállapítását, hogy ezeknek az iskoláknak benső tartalommal való ellátása a következő lépés, akkor igazat kell adnom abban is az indokolásnak, hogy ez a benső tartalommal való ellátás részben már megtörtént, amikor az új népiskolák tanterve kiadatott, amikor a tanítóképzést négy évről öt évre felemelték és amikor a szaktanfolyamok és szakfelügyelök is rendeztettek. Mégis meg kell azonban állapítanom, hogy bár az új középiskolai tantervből elismerem, hogy egyik legszebb alkotása ebben a nemben a közoktatásügyi minisztériumnak, az a régi iskolai feladatokat tartja elsősorban szem előtt ; túlságosan doktriner s kevés utalás van benne azokra a gyakorlati célokra, amelyeket nekünk az tlsobbfokú iskoláknál meg kell valósítanunk. Azt is meg kell állapítanom, mint az előttem szóló képviselőtársam is tette, hogy a tanítóképzés is az által, hogy négy évről öt évre terjesztetett ki a a tanítóképző-tanfolyam ideje, — még megoldva nincs, Hiszen az életben látjuk azt, hogy a fiatal tanítók, akik kijönnek a tanítóképzőkből, többnyire 19 éves fiatalemberek, még meg sincs a gyakorlati tudásuk, de nincs még az a kialakult szilárd jellemük sem, hogy így mondjam, hogy Ők maguk, ha elkerülnek egy tanyai iskolába, vagy egy kis faluba, ott ellent tudjanak állani annak a csábításnak, amelyet az élet velük szemben gyakorol. Könnyen veszik dolgukat és inkább eloarlagiasodnak, mint tovább képzik magukat. Én szerintem tehát ott kellene valami pótlásról még gondoskodni. Olyasmire gondolok ezzel, mint a fővárosnál van, hogy akik be akarnak jutni, egyévi szemináriumi tanfolyamot még végeznek. Az állami iskoláknál is ki lehetne a tanítóképzőt egy egyéves újabb tanfolyammal egészíteni, amelynek egy része mezőgazdasági irányú kiképzést adna, másik része esetleg ipari tekintetben adna ismereteket. Akkor elérnénk azt, hogy az illető komolyabb, megállapodottabb lenne, amikor az ő kezébe kerülne a mód, hogy ő maga oktasson és tanítson, másrészt pedig ellátnánk őt azokkal az ismeretekkel, amelyekre szüksége van, mert azt meg kell állapítanom a legtöbb falusi tanítóról és polgári iskolai tanítókról, — akikről az indokolás is megállapítja, hogy faluhelyen ők ezeknek a szakkérdéseknek előadói és oktatói — hogy ők maguk is analfabéták igen sok esetben azokban a kérdésekben, melyekről ott nekik felolvasást és előadást kell tartaniok. Ha tehát egy ilyen továbbképző tanfolyammal lehetne ezt a kérdést megoldani, ez a gazdasági tervszerűség tekintetében csak előnyös lenne. Más tekintetben is éppen a tanítói alkalmazásnál fel kívánom a kultuszminiszter úr figyelmét hívni egy kérdésre. Üzus ugyanis, hogy a pestkörnyéki nagyobb helyekre most családos embereket hoznak, egész érthető okból, hogy a gyermeknevelést könnyebbé tegyék. Ezeket a fiatal, kezdő embereket elhelyezik a vidéken, kis falukba és tanyákon. Ha már nem lehet megoldani egy ilyen továbbképző tanfolyamot, akkor méltóztassék úgy megpróbálni a dolgot, hogy ezek a fiatal tanítók egy évre, másfél évre mint helyettesek osztassanak be olyan iskolákhoz, ahol több tanerő van, hogy mégis peoagógiai készség és az életben való elhelyezkedés tekintetében jobban meg tudjanak felelni, gyakorlatot szerezzenek és amikor rendesen kinevezik őket, a rendes tanítói kinevezéssel kapcsolatban több ismeret birtokában menjen el a vidékre. Ez nem okoz nehézséget a családos tanítók szempontjából sem, mert ez csak egy rövid átmenetet jelent. Ugyanez vonatkozik középiskolai tanárokra is. Itt azt a kérésemet a miniszter úrhoz, hogy tegye lehetővé úgy az elemi iskolai tanítóknak,