Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-308

Az országgyűlés képviselőházának 308. ülése 1929 június 10-én, hétfőn. 135 vei, hogy 10%-nál nagyobb egyházközségi adó behajtásához a pénzügyminiszter úr nem ad nekik segítséget. Ez ellen az intézkedés ellen azonban a magyar püspöki kar is a leghatározottabban tiltakozott. A püspöki kar az egyházközségek szerzett jogait és a hívek anyagi érdekeit óhajtván megvédeni, egy pásztorlevélben szigorúan meghagyta lelkészeinek és az iskolaszékeknek, hogy ott, ahol akár kifejlődött joggyakorlat alapján, akár pedig a canonica yisitatio alapján a politikai község a hitvallásos népiskola fenntartój ily cLZ iskolafenntartási terheket az egyházközségek terhére semmi körülmények között át ne vállalják és az iskolai szükségletekre, akar építésről, akár tatarozásról, vagy rendes iskolai szükségletről van is szó, adót ki ne vessenek, hanem az iskolai költségvetéseket megfelelő fedezet biztosítása végett tegyék át az iskolafenntartó politikai községhez. Ha pedig ennek a határozatát megfellebbeznék, illetve ezt a határozatot a politikai község nem respektálná, akkor egyszerűen utasítja a püspöki kar a lelkészeket, az iskolaszékeket, hogy a vármegyei közigazgatási bizottsághoz a politikai község iskolafenntartási jogának és kötelezettségének igazolása mellett fellebbezzenek, hogy a község határozatilag köteleztessék iskolafenntartási kötelezettsége teljesítésére. Itt kulturkampf készül, nem nagyjelentőségű egyelőre, de a súrlódási felület megvan. A római katolikus püspöki kar védekezni kénytelen egy pénzügyminiszteri rendelet el Jen, amely a hitvallásos iskolák fenntartása elé nehézségeket gördít. Már hallottunk olyan iskolaszéki határozatról, hogy amennyiben nem lehetséges ezen változtatni, egyszerűen beszüntetik az iskolát, és vannak olyan községek, amelyekben ez katasztrofális volna, mert más iskola nincsen. ' A mélyen t. pénzügyminiszter úr egyik beszédében azt mondotta, — és én, előrebocsátom, helyeslem az ő elvét — hogy neki teljesen mindegy, milyen címen veszik ki az adófillért az egyes adózók zsebéből. Teljesen helyeslem ezt a gondolatot s a magam részéről szintén azt mondom, nekem teljesen mindegy, hogy vájjon az iskola fenntartását egyházközségi, községi, vagy pedig külön iskolaadóból kell-e fedezni, mert hiszen egyformán egy és ugyanazt a réteget sujtj cl ciZ GIAC SÍ célra beszedett adó. Éppen ezért a községek háztartásának rendezéséről szóló törvényjavaslatban feltétlenül rendezni kell ezt a kérdést, nehogy bekövetkezzék az, hogy a mai rendezés folytán a hitvallásos iskolák kénytelenek legyenek működésüket beszüntetni. Mert, t. Képviselőház, a ma gyermekének még jobban szüksége van a hitvallásos nevelésre, mint a múlténak. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Aki a mai világban kénytelen élni, azt nem lehet • heti kétórás tanítással valláserkölcsi nevelésben részesíteni és felvértezni ezzel azokra a küzdelmekre, amelyek a ma gyermekére várnak kint az életben. Egy sokkal fegyelmezettebb, erkölcsi tekintetben sokkal jobban nevelt és a vallásos meggyőződés terén sokkal határozottabb generációra van szükség, mert csak ez tudj^. elviselni a mának rettentő terheit és rettentő gondjait. (Farkas Elemér: Nagyon helyes, hogy ezt végre valaki megmondja itt!) Lehetséges-e, hogy heti két órai vallástanítás mellett, amellyel szemben sokszor 22 Órás diametrálisan ellentétes tanítás áll, a gyermekekbe ilyen jellegű lelket tudjunk nevelni? Ki tudKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXII. jáke a szülők pótolni azt a^hiányt, amely itt fennmarad? Még ha a szülők át is mentették a múltból a maguk számára azt a vallásos belső érzést, amelyet a családi nevelés folytán a gyermekeknek átadhatnak, még^ akkor is kétlem, hogy ezt a hiányt teljesen pótolni tudnák, azért, mert ma, sajnos, nemcsak az apa, hanem legtöbbször az anya is kenyérgondokkal küzd (Úgy van! Ügy van!), bent van az életnek abban a nehéz taposómalmában, amelyben nincs neki annyi ideje, nincs ráérő és szabad ideje arra, hogy a gyermekek nevelésével foglalkozni tudjon. Ezért van szükség arra, hogy a szülők munkáját is lehetőleg az iskola pótolja és ezért van szükség a hitvallásos jellegű iskolákra, ahol ilyen érzésű tanítók, ilyen szellemű tanterv, ilyen szellemű könyvek, ilyen szellemű segédeszközök egyöntetű, egészséges, ilyen irányú népnevelést adnak. (Farkas Elemér: Nagyon helyes!) Csak az a tanterv helyes, amely nem felejti el még a profán tárgyakban sem az Istent, amely a természetrajz tanításánál is megmondja a természet kérlelhetetlen törvényeit, de levonja belőle, hogy ennök a kérlelhetetlen törvényszerűségnek kell egy alkotójának lennie. (Farkas Elemér: Nasvon helyes!) Csak az az iskola és tanítási mód a helyes, amely a történelem tanításában is nemcsak a népek harcait és törekvéseit látja, hanem azt is megmondja, hogy a néoek sorsának intézője akarta így, aki semmit véletlenül és el végezeti énül nem rendelt el. Ez ellen a felfogás ellen eddig csaknem kizárólag a radikale ok és a szociáldemokraták foglaltak csupán állást, azok, akik egyébként a lelkiismereti szabadság kérdésében állandóan a szabadságjogokat hangoztatják, azok, akik a szabadságot hangozhatják, nemcsak az egyesülési és a gvülekezési szabadságot, nemcsak a sajtószabadságot, nemcsak az irodalmi- és gondolatszabadságot, hanem művészeti szabadságot, a színházi szabadságot, a mozi, a lokálszabadságot és minden szabadságot a maguk számára, csak egvet nem hangsúlyoznak: a szülők szabadságát gyermekeikkel széniben, a szülőknek azt a szabadságát, hogy ők gyermekeiket olyan nevelésben részesítsék, amely az ő lelki meggyőződésüknek felel meg. En azt' a szabadságot követelem a szülők részére, hogy ez a szülő maga mondhassa meg, hogy áz a gyermek nem az államé, az a^ gyermek nem a községé, az a gyermek a szülőé, s a szülő maga határozhassa meg, hogy ö milyen nevelésben akarja gyermekét részesíteni. Nagyon szomorú szociális elv volna, ha csak a gazdag ember számára tenném lehetővé, hogy gyermekét úgy neveltethesse, ahogyan akarja, viszont a szegény embert kizárnám abból, hogy, ha úgy kivárna, gyermekét saiát meggyőződésének megfelelő hitvallásos iskolában neveltethesse. Felfogásom szerint lelkiismereti kényszer, lelkiismereti erőszak, és a lelkiismereti szabadság hiánya az, ha olyan iskolába kényszerítem be a szülőt gvermekével. amely a szülő vallásos, vagy erkölcsi meggyőződésének nem felel meg. Szerintem frázis a lelkiismereti szabadság mindaddig, amíg ennek anyagi előfeltételeit is meg nem teremtettük, amíg a hitvallásos iskolát abba a helyzetbe nem hozzuk, hogy ő az oktatásban azt nyuithassa. ugyanúgy nyújthassa és ugvanolyan iól nyújthassa, mint ahogyan nyujtia azt az állami iskola. Mélyen t. Képviselőház! A közpénzekből való segélyezés rendszere az, amely most folyik — hogy t. i. a felekezeti segélyeket, elismerem nyiltan. bőségesen nyújtja az állam költségvetése, — 19