Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-308

Az országgyűlés 'képviselőházának 308. ülése 1929 június 10-én, hétfőn. 133 elmaradása folytán pedig a költségvetésen kívüli beruházások teljesen megszűnnek, akkor 30 év sem lesz elegendő ennek az életbevágóan fontos és halaszthatatlan programmnak lebonyolítására. Ez alatt a 30 év alatt pedig a tankötelesek számában a természetes szaporodás folytán oly nagy lesz a többlet, hogy ezt a súlyos problémát befejezni és kielégítő módon megoldani jóformán többé sohasem lesz lehetséges. Kénytelen vagyok tehát at Képviselőház és a kormány figyelmét nyomatékosan felhívni, méltóztassék a népiskolai hálóeat mielőbbi és teljes kiépítéséhez szükséges beruházási hitel probléma jávai a legbehatóbban foglalkozni és amennyiben költségvetésen kívüli bevételi feleslegek mégis jelentkeznének, azokat elsősorban a Népiskolai Építési Alap költségvetésen kívüli dotációjára fordítani. Teszem ezt annál is inkább, mert tapasztalatom szerint vidéken máris bizonyos idegesség észlelhető, azzal kapcsolatban, hogy a népiskolai építkezések tempójában előreláthatóan zökken és fog bekövetkezni. Ez az idegesség teljesen érthető is, ha meggondoljuk, hogy azok a községek, amelyeknek jogos igényéit kielégíteni most nem. tudjuk, . esetleg évtizedekre veszélyeztetve látják iskolaügyük megoldását. . , Bátor vagyok itt egy gondolatot, felvetni, amely talán alkalmas volna ennek a végtelenül fontos és nehéz kérdésnek pénzügyi megoldását némileg előbbrevinni. Arra gondolok ugyanis, nem lehetne-e az iskolafenntartók ré

T szere eddig nyújtott államsegélyeknek azt. a részét, amely nem segélyként, hanem kölcsönként nyújtatott, és amely a nyújtott államsegélyeknek tudomása ezer int 20% -át teszi, egy felveendő kölcsön amortizálására a költségvetésben népiskolai, építkezésekre évről-évre előirányzandó beruházási hitelekkel együtt fejhasználni? Számításom szerint, há a" sürgős programmba felvett 5000 objektum felépítéséhez 48,2.60.000 pengőre van szükség és ennek 20%-át vesszük, mint amely 20% nem segélyként, hanem kölcsönként nyujtatík az ^iskolafenntartóknak, akkor circa 9 és fél millió pengő az az összeg, amely úgy tudom, 10 év alatt kell hogy visszafolyjék az Országos Népiskolai Építési Alapba. Tehát cca 950.000 pengő évente. Ehhez hozzáadva a népiskolai építkezésekre a költségvetésben előirányozott mindenkori beruházási hitelt, —. de remélhetőleg nem a mostani, 950.000 pengő re. lecsökken tett összegben, "hanem a korábbi éveknek megfelelő legalább is 2 millió pengőben — ebben az esetben ccä 3 millió pengŐnyi. összeget tudnánk évente egy'hosszabb'lejáratú kölcsön amortizációjára kombinációba venni. Ekképpen megfelelő kölcsönösszeghez jutva, abból a még hátralevő 3000 objektum megépítését pár éven belül lebonyolíthatnánk és ezzel ezt az életbevágóan fontos kérdést végre elintézhetnők. Ez a megoldás előttem azért is szimpatikus, mert kétségtelen, hogy az iskolaépítkezés, mint minden hasznos beruházás, a jövő nemzedék javára is szolgálván, helyes és igazságos, hogy a létesítésükkel járó terheket ne csak mi viseljük. (Helyeslés.) T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy a "népiskolai hálózat kiépítésével kapcsolatban még egy, ezzel szorosán összefüggő, ugyancsak pénzügyi természetű kérdéssel egészen röviden foglalkozzam. Teljesen tudatában vagyok ugyanis annak, hogy népiskolai hálózatunk kiépítése nem szorítkozik egyedül az építési költségek biztosítására, ' illetőleg, hogy érthetőbben fejezzem ki magamat, iskoláknak beruházási hitelekből, tehát rendkívüli-j} kiadásokból történt felépítése után jön- az állandó, maradandó és évről-évre visszatérő költség, a rendes kiadás formájában jelentkező többletkiadás az állami költségvetésben, még pedig a tanítói létszám szaporodása folytán. Vagyis ahogy azt a pénzügyminiszter úr mondotta, ha iskolákat építünk, akkor gondoskodnunk kell tanítókról is. Számolok tehát azzal, hogy a 3000 objektumot felölelő pótprogramm megvalósítása esetében a tanítói létszám és ezzel a személyi kiadások növekedni fognák. Holott kétségtelen, hogy a személyi kiadások szaporítása állami költségvetésünkben már alig lehetséges. Mégis két körülmény van, amely engem ebben a tekintetben megnyugtat. Az egyik az, hogy az igen t. miniszter úr a tanítói létszámban előálló szükségletet, úgy. mint azt már eddig is tette, elsősorban az önhibájukon kívül B-Iistára került tanítók reaktiválásával tervezi kielégíteni. Ez nagyon bölcs intézkedés, mert így a tényleges szolgálatba visszavett tanítók illetményei folytán a személyi kiadásoknál jelentkező szaporulatot nagymértékben ellensúlyozza a nyugdíj terhekben ugyanakkor előálló csökkenés. (Helyeslés.) Ezenkívül az önhibájukon kívül B-listára került tanítók nehéz helyzetén is segít. A másik körülmény, amelyet ennek a kérdésnek a megítélésénél szem előtt . tartok és amely^a személyi kiadások növekedésével szemben táplált aggályaimat erősen csökkenti, az, hogy a pótprogrammban felsorolt 3000 objektumból tekintélyes rész esik tanítói lakásokra, továbbá ugyancsak tekintélyes rész a meglevő, de egészségtelen vagy összedűléssel fenyegető iskolák újjáépítésére, valamint a váltakozó oktatás megszüntetését célzó tantermek építésére, szóval^ olyan objektumok létesítésére, amelyek új tanítók alkalmazását szükségessé nem teszik, tehát a tanítói létszám szaporítását nem vonják maguk után. Nem hiszem ennélfogva, hogy a pótprogramm végrehajtása^ számbavehetőbb módon éreztetné majd hatását a személyi kiadások emelkedésében. Szerény felszólalásommal azt céloztam, hogy kifejezést adjak annak a meggyőződésemnek, hogy az a szellem, amely a második nemzetgyűlésen a mezőgazdasági népesség érdekeit szolgáló népiskolák létesítéséről és fenntartásáról szóló 1926 : VII. te. megalkotására vezetett, ugyanazzal az eleven erővel él ma is a közvéleményben és hogv biztosítsam áz igen t. kultuszminiszter urat arról, hogy népiskolai hálózatunknak oly nagy lendülettel megindult és oly nagy eredményeket felmutató teljes kiépítéséhez változatlanul ragaszkodunk, (Ügy van! Ügy van!) az erre fordított áldozatokat nem sajnáljuk és a további áldozatoktól nem riadunk vissza. Bízom abban, hogy a kormány ezt a kérdést azzal a megértéssel fogja kezelni, amelyet ez a kérdés nagy jelentőségénél és fontosságánál fogva mindenképpen megérdemel és remélem, hogy a kormány és elsősorban az igen t. pénzügyminiszter úr, figyelembe véve az általam felvetett szerény gondolatot is, meg fogja találni a pénzügyi megoldást ahhoz, hogy a népiskolai hálózatunk teljes kiépítéséhez szükséges anyagi eszközök az igen t. kultuszminiszter úrnak minél előbb rendelkezésére bocsáthatók legyenek. Egyébként a kultusztárca 1929/30. évi költségvetését annál a nagyrabecsülésnél és bizalomnál fogva, amellyel az igen t. kultuszminiszter úrnak személye és kultúrpolitikája iránt