Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-308

128 Az. országgyűlés képviselőházánál csak akkor lehet jó és igazi célját csak akkor érheti el, ha elsősorban nőiességre! nevel és e mellett leányi, asszony és anyai erények kialakulását segíti elő. (Farkas Elemér: Ezt csak a családi tűzhely tudja megadni!) Minthogy pedig a mai rendszer nélkülözi a jó nőnevelésnek ezeket a fontos előfeltételeit, azt mielőbb és gyökeresen meg ikell reformálni. Csak a helyes nőnevelési reformok megvalósításától remélhetjük az Isten szándékát betöltő és az élet igazi célját szolgáló modern nőtípus kialakulását. , w Ezért szükséges elsősorban az, hogy a magyar nőnevelés kizárólag arra hivatott és kellően képzett nők kezébe kerüljön, akik nemcsak hirdetik, de önmagukban meg is valósítják a női ideált. A női divat erkölcstelen szertelenségei ellen hiába védekezünk az által, hogy kötelezővé tesszük leánytanulóink részére az egyenruha viselését, ha a mellett eltűrjük azt, hogy a tanítónők erkölcsi szempontból sokszor bizony nagyon kifogásolható öltözetben jelenjenek meg az iskolában. Nézetem szerint nagy t hiba az is, hogy a leányiskolában igen sok férfitanerőt altfaalmaznak. Kert nőiességre csak nő nevelhet, (Ügy van! Ügy van!) a női lelkület varázsával, a női vezetés megértő, gyengéd és a mellett mégis biztos irányításával. (Helyeslés.) A férfitanerőket ezért lassan teljesen ki kellene szorítani a leányiskolákból és nemcsak megfelelő nőitanerőkkel pótolni, de az egész nőnevelés irányítását is arra való, kiváló képzettségű nőpedagógusok kezébe kellene letenni. Ügyelni kellene továbbá arra is, hogy az tskolafenntartó hatosáig kizárólag kifogástalan jellemű nőitanerőket alkalmazzon, akiknek erkölcsi felfogása, ruházata és magatartása mindenkor nőies legyen. A különlegesen női hivatásra nevelő tantárgyaknak intenzívebb tanítása is feltétlenül szükséges és nézetem szerint vissza tkeU állítani a középiskolákban is a női kézimraikaoktaitást, amely onnan az utóbbi időben teljesen kiszorult. A nők sajátos lelkülete, fiziológiája, hivatása egyenesen megköveteli a kézimunkával való foglalkozást, amely a női természetnek szinte nélkülözhetetlen tevékenysége. A leányiskoláik tantervének Összeállítása olyan legyen, hogy a magyar nő sajátítson el egy általános európai műveltséget, de azt, hogy leányainkfat holtnyelvekkel, cosinusokkal,» logaritmusokkal kínozzák, amelyek ismeretének egy nő soha hasznát nem veheti, nézetem szerint nemcsak felesleges, de nevetséges. V A helyes testnevelésre is kétségtelenül súlyt kell helyezni a leányiskolákban, de a tornázásnak és sportolásnak túlzása feltétlenül a nőiesség rovására megy. A tanítás idejére legyen kötelező a megállapított egyenruha viselése tanítónő és tanuló részére egyaránt. Erkölcsi szempontból különösen káros hatásúak a noi tanulóknál jelenleg divatos és az iskolákban is használt női tornaruhák, mert azok súlyosan sértik a női szemérmet. Ezeknek viselését tehát feltétlenül el kell tiltani. A legradikálisabb intézkedésekkel kell továbbá gátat vetni a szemérmet sértő női divat és a romboló "korszellem áradata ellen, mert a szabadosság megindult lavinája megöli a magyar nő lelkében a természetes hívatottságra való készséget és a mai felszabadult erkölcsű, célját tévesztett liőtársadalom valóságos sírásópa lesz a nemzet anyagi, erkölcsi és gazdasági létének és legfőbb akadálya Magyarország feltámadásának! A magyar jövő érdekében nagyon kérem a ; 308. ülése 1929 június 10~én, hétfőn. vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, tegye mielőbb komoly megfontolás tárgyává a magyar nőnevelés korszerű reformját. Engedje meg a t. miniszter úr, hogy mint a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmából, ezúttal is felhívjam figyelmét a magyar tanárok, tanítók és kisdedóvók súlyos anyagi helyzetére. Az oktató személyzet kezébe van letéve a magyar jövő sorsa és ezért nem szabad megengedni, hogy azok, akik a magyar, ifjúságot a vallás és a haza szeretetében nevelik, súlyos anyagi gondok között éljenek. Arra is kérem a mélyen t. miniszter urat, szüntesse meg már végre a kántortanítóknak azt a sérelmét, hogy kántori javadalmaikat beszámítják és levonják az államsegély kiutalásánál. A kántortanítók kántori javadalmaik fejében igen terhes külön munkát végeznek, nekik soha sincs vasár- és ünnepnapjuk, nincs karácsonyuk és húsvétjuk, mert ekkor kell legtöbbet dolgozniuk és a nyári hosszú szünidőt sem használhatják fel üdülésre, legfeljebb akkor, ha saját költségükön gondoskodnak, helyettesükről. A legnagyobb igazságtalanság és méltánytalanság éri tehát őket akkor, amikor kántori javadalmaikat az államsegély kiutalásánál figyelembe veszik és levonják. (Ügy van! Ügy van!) Á polgári iskolai tanárok érdekében tisztelettel kérem a régi és nyugdíjba beszámítható korpötléknak mielőbbi folyósítását és a tanárok nagyobb százaléka részére a VI. fizetési osztály megnyitását. Azt is szükségesnek tartom, hogy a rendszeresített állásban működő óraadó és megbízott helyettes tanárok egy évi működés után rendes tanárokká kineveztessenek. A tanszemélyzet anyagi helyzetével, illetőleg anyagi helyzetének javításával most itt a kultusztárca tárgyalásánál hővebben foglalkozni nem kívánok, mert erre a pénzügyi tárca tárgyalásánál fogok kitérni. T. Ház! Minthogy a magyar testnevelés fejlesztése is a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr feladata, ki akarok térni még a magyar sportnak, különösen a nemzeti szempontból oly nagy jelentőségű labdarúgó sportnak egynéhány aktuális kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Az immár 29 éves Magyar Labdarúgó Szövetség kereken €00 labdarúgással foglalkozó magyar sportegyesületet foglal magában, amelyeknek kebelében körülbelül 80.000 magyar ifjú gyakorolja a labdarúgú sportot. A labdarúgás ma az egyetlen embersport, amely nagy tömegek osztatlan érdeklődésére tarthat számot. Egy-egy nemzetek közötti labdarúgó mérkőzést Magyarországon 30—40.000, külföldön pedig, ahol nagyobb befogadóképességű sportpályák állnak rendelkezésre, 60—80,000' ember szokott végignézni. A magyar nemzeti színeket viselő válogatott labdarúgók már sok dicsőséget szereztek úgy itthon, mint a külföldön a magyar névnek és nagy mértékben segítettek idegen nemzetek baráti érzelmeit irántunk kifejleszteni. (Ügy van! Úgy van!) E munka sikerét fényesen igazolják azok a sorozatos elismerő jelentések, melyek külföldi követségeink résziéről a külügyminisztériumba befutottak. A trianoni békediktátum nem engedi meg, hogy az általános védkötelezettség alapján tartsuk fenn hadseregünket. A labdarúgósport sok tekintetben pótolja a katonai kikép| zés hiányát is, mert fegyelemre, testedzésre és lángoló hazaszeretetre neveli a magyar if jú. ságot : . '... ••?..; ; ' ; '. A magyar labdarúgósport jelenleg igein válságos időket él. Válságának legfőbb oka 1 egyrészt a kor és a sport igényeit kielégítő