Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.
Ülésnapok - 1927-308
124 ÁÁ országgyűlés Uêpviselôhàzânah lemnek is pótolhatatlan szószólója. Ilyen körülmények között fokozottabb .mértékben hárul a kultuszkormányra az a feladat, hogy a disjunktúrában vergődő magánszínházakból hiányzó irányító és nevelő feladatot a maga eszközeivel minél jobban teljesíthesse. Kitűnő alkalomnak és eszköznek mutatkozik erre, igen i miniszter úr, az ifjúsági előadások széleskörű felkarolása. Bátor leszek néhány pillanat alatt adatokat felolvasni arranózve, hogy Baecker porosz kultuszminiszter milyen hallatlan propagandaeszközt látott ezekben az ifjúsági előadásokban és milyen rengeteget áldozott Németország erre a tárgyra. Németországban az 1926/27. évben 30.000 márka állott az akció -rendelkezésére, üzemtőke és a szegénysorsú tanulók számára kiadott ingyenjegyek céljaira. Az ifjúságig előadásokat rendező ezen akciónak rendezőségében helyet foglalnak: a berlini színészek szövetsége, az állami színházak intendánsa és a legkiválóbb német írók. Bátor vagyok megemlíteni, hogy a Hannlele 24 előadását, mint ilyen ifjúsági előadást 16.500 diák, a Kaethe von Heilbronn 13 előadását 20.319 diák hallgatta végig. Az első évben a berlini iskolák 72%-a, a második esztendőiben már 94%ra látogatta ezeket az előadásokat, úgyhogy Berlin 830 iskolája közül 800 vett részt ezeken az előadásokon 270.390 látogatóval. Egy ilyen akció jelentené nálunk nemcsak a színházak azon jegyek révéni, amelyeket a kultuszkormány a szegényebb sorsú diákok részére átvenne, hanem jelentené az ezekben a színházakban hiányzó irányító és nevelő feladatnak minél jobb kihasználását is, eltekintve attól, hogy követnie az igen t. miniszter úr ezzel egy másik célt is: a fiatal írói és színészi tehetségeknek minél fokozottabb érvényesülési lehetőségét. Sajnálattal kell nélkülöznöm a kultusztárca költség vetésiéiben azoknak az akcióknak erkölcsi és anyagi támogatását, amelyek ezeknek a fiatal tehetségeknek a rev eladását tűzték ki célul. Amikor a Nemzeti Színház igazgatója szerint is évről-évre 5—6 komoly értékű, értékes irodalmi mű hever fiókjaiban előadatlanul, amelyeket előadatni azért nem tud, mert azoknak szerzői többé-kevésbbé ismeretlenek és így a kasszaszempont miatt az előadásokkal kísérletezni nem lehet, igénytelen véleményem szerint mindent el kellene követnie az igen tkultuszminiszter úrnak arra nézve, hogy erkölcsileg és anyagilag rendelkezésére álljon a fiatal tehetségek revelálásiát célzó akciónak. (Helyeslés.) Igyekeztem végigfutni igénytelen előadásom keretében a művészeti élet összes ágain. Egy megjegyzést vagyok bátor méig tenni. Helyes irányzat az, amely ma az Összes politikai törekvéseket dominálja és atmely követelőleg írja elő számiunkra a legnagyobb takarékosságot az állami igazgatás összes vonalain. (Úgy van! Úgy van!) Minthogy azonban a törekvések között rendkívül sok jelszó és hangulatkeltés uralkodik, (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van! Ügy van!) méltóztassanak megengedni, hogy egy körülményre rámutassak: jól vigyázzon ez a törvényhozás, nehogy a rosszul és helytelenül alkalmazott takarékosság címe alatt a kultúra támogatása tekintetében elszakadjon a közvélemény óriási többségének felfogásától, (Farkas fal vi Farkas Géza: Végzetes hiba lenne!) és jól vigyázzon ez a törvényhozás, hogy a rosszul és helytelenül alkalmazott takarékosság címe alatt megölője ne legyen 308. ülése 1929 június ÍO-én, hétfőn. egyetlen kincsünknek, kultúránknak. (Farkasfalvi Farkas Géza: Helyes!) A kultúra erősíti hitünket: hogy ugyanaz a természet, amely a maga hegyeivel és vizeivel magszabta hazánk egységes és oszthatatlan területét, a belénk oltott tehetségekkel és nekünk adott lángelmékkiel megszabta és megadta hazánk jövőjét is. De ezeket a tehetsége^ ket elménkben és szívünkben szeretettel és melegséggel ápolnunk kell; ezeket a nekünk adott géniuszokat a nemzeti közélet nagy munkájában tevékienyen értékesítenünk kell. Fekete és sötét éjszakai egünkön fényesen ragyog ez a jel, a kultúra jele, ebben még győzhetünk, igen t. uraim, de ha elhomályosulni engedjük, akkor — Széchenyi szavaival élve — ez az ország csak gyászfűzeket fog teremni. A költségvetést elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet titán.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Elnök: Szólásra következik! Pakots József jegyző: Esztergályos János! Esztergályos János: T. Ház! (Halljuk! a jobboldalon.) A kultusztárca költségvetésénél nekem nagyon sok mondanivalóm lett volna, sajnos azonban annyi idő alatt, amennyit ezek a házszabályok (Farkas István: Ezek a rossz házszabályok!) bocsátanak rendelkezésemre, nincs módomban mindazokra a kérdésekre kitérni, amelyekre az ügy fontosságára való tekintettel feltétlenül ki kellene térnem. Éppen ezért a legszűkebbre fogom beszédem keretét; a véleményem szerint a legszükségesebbekre szorítkozom. Elsősorban méltóztassék megengedni, hogy egy képviselői kötelességet teljesítsek ez alkalommal, amely abban nyilvánul meg, hogy megvédjem a miniszter úrral szemben A^álasztókerületem közönségét. (Halljuk! a baloldalon. — Farkas István: Vissza kell verni a miniszter támadását!) Én végtelenül sajnálom, hogy az igen t. miniszter úr nincs jelen, mert szerettem volna, ha mindazt, amit ebben az esetben Pécs város közönsége presztízsének érdekében szűk ségesnek tartok itt elmondani, a miniszter úr közvetlenül tőlem hallotta volna. Az elmúlt hetekben ugyanis a pécsi egyetem kérdése itt két vagy három képviselőtárs am részéről szóvátétetett. Ezeket a felszólalásokat az igen t. kultuszminiszter úr arra használta fel, hogy reflektálva a felszólalásokra, bizonyos mértékben átsimított támadást, helyesebben mondva gyanúsítást engedjen meg magának Pécs város közönségével szemben. Ugyanis az igen t. miniszter úr nagyjában a következőket mondotta: a pozsonyi egyetemnek Pécsett való elhelyezése alkalmával Pécs város közönsége részéről nem nyilvánult meg az az áldozatkészség és az a megértés, amely lehetővé tette volna a pécsi egyetemnek nagyobb ívben való kiépítését. Én nem tudom, hogy Farkas Géza igen t. képviselőtársam, aki a túloldalon ül, mire bólintgat most, de ha a fejbólintgatás azt jelenti az ő részéről, hogy a miniszter úrnak ebben az esetben igaza volt, akkor kénytelen vagyok megállapítani, hogy ez esetben nem tesz az igen t. képviselőtársam jó szolgálatot a miniszter úrnak, mert a miniszter úr is ezen állításának pontosan az ellenkezőjét mondotta néhány esztedővel ezelőtt. (Farkasfalvi Farkas Géza: A körülmények változhatnak!) Ha valaki
