Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-308

Az országgyűlés képviselőházának Valahogy most, amikor kétségbívül agrárkrízis van, még fokozottabb ez az ellenállás, mert úgy érzik — s én hozzá kell, hogy tegyem, hogy hamisul és őszinteség nélkül érzik — hogy a betűvető rossz szántóvető volna. Ezzel ellentétben igaz az, hogy az írni-olvasni tudó mezőgazdasági munkás nem olyan kész zsákmánya az agrártőkének, mint analfabéta testvére, de ezzel szemben; szakmájában is kiváló és kvalitásban is megkeresi azt (Malasits Géza: De félnek tőle! — Meskó Zoltán: Dehogy, .minél többet tanultak, annlál jobb munkások!), amit a nyomtatott betű által felfokozott kultúrigényei számára ki akar követelni a tőkétől. És talán akármilyen deplasszirt is most, az agrárválság kellős közepén azt mondani, mégis meg kell mondanom, hogy azoknak, akik ellenzik a munkásnak a nyolcosztályú elemi népiskola által a kultúrában való felemelését, azoknak egyszersmindenkorra le kell mondaniok arról, hogy a magyar agrártermelés két oszlopra legyen építve: a csorbítatlan földjáradékra és a kulibérű magyar parasztra. Ez a bérkérdés különben is, úgylátjuk, nagyon fájdalmas pont. Beszélni sem szabad róla, nemhogy reformtörekvéseket felállítani ezzel szemben. A múlt hónap közepén tartott országos pártgyűlésünkön Szeder Ferenc elvtársam előadói referátumában a mezőgazdasági munkásság béreit sorolta fel és a rendőrtisztviselő, akit frissen helyeztek Budapetre, vagy a tízezer holdak árnyékából valamilyen grófi vagy püpöki uradalom mellől, valami hűbéri városkából (Mozgás.) vagy pedig Nógrád megyéből került hozzánk, meg akarta tiltani az előadónak a hivatalos kiadványú munkabérek felsorolását. Meg kell érteni azt, hogy csak a számokat ismertette. En most nem akarom kultúrpolitikai követeléseink sorozatát kiterjeszteni arra is, hogy a magyar közigazgatásnak munkásgyűlések ellenőrzésére kiküldendő tisztviselői részére is rendezzenek gyakorlati továbbképzőt, annál kevésbbé, mert attól tartok, hogy ezt a^ gyakorlati továbbképzőt is a belügyi államitkár úr fogja irányítani. (Malasits Géza: Kár a költségért! Négyszögletes koponyákba nem fér be semmi! — Éri Márton: Hogy lehet így személyeskedni? Ez a személyeskedés kultúrvital? — Malasits Géza: Tessék elhinni, egyik-másik koponyába nem megy be semmi! — Meskó Zoltán: Koponyaméretekkel ne foglalkozzunk!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, hogy közbeszólásaikkal ne akadályozzák beszédében a szónokot. Kéthly Anna: Attól tartok, hogy ez is onnan lesz^ irányítva s ennek megnyitóján is a sétapálcáját, mint egy kardot oldalához szorítva fog snájdigan szalutálni a mi csorbítatlan tekintélyű főkapitányunk. (Zaj.) Elnök: Kérem, képviselőtársam, ne méltótassék ilyen személyes természetű kifejezéseket használni. Méltóztassék tárgyilagos érvelésnél maradni. (Rothenstein Mór: Ez nem személyes, ez általános! — Eri Márton: Ismerjük már! —Rothenstein Mór: Nem egy esetről van szó!) Rothenstein képviselő úr nyugodjék meg abban, hogy az elnök megtette a maga kötelességét. Ne méltóztassék a szóvitát folytatni. Kéthly Anna: Valahogy érzékeltetni kell azt a szellemet, amely a belügyminisztériumból ráfekszik erre az országra s így a közoktatási tárca is kap ebből némi kóstolót. De beszélve tovább is a nyolcosztályú elemi népiskoláról, meg kell állapítanunk azt, hogy új módszerekre van szüksége a magyar agráriusKÉPVISELÖHAZI NAPLÖ. XXII. 78. ülése 1929 június 10-én, hétfőn. 119 ságnak is, és akarva-nemakarva bele kell törődnie abba, hogy vagy megcsinálja ezt ő, vagy pedig meg fogjuk csinálni mi és reméljük, hogy már nem fog annyi évig tartani, mint eddig eltelt, hogy a magyar reakció egész felszerelését és annak kultúrpolitikaimerevségét is likvidálni tudják azok, akik ezzel a reakcióval szemben állanak. Hogy politikai reakciónak, amely a második akadály, nem kedves az olvasó paraszt, vagy ha olvas, maradjon a családi naptáraknál, azoknál az egységesített családi naptáraknál, amelyekkel a legújabban ellátják, (Malasits Géza: Eddig húsz kútból mérgezték a paraszt lelkét, most már csak egyből, de az kiadós lesz!) ez senki előtt bővebb bizonyításra nem szorul. En a kultuszminiszter úr felfogásával kapcsolatban csak felvettem a logikai sorrend kérdését. Helyes, elismerjük azt, hogy a politikai demokráciával csak kulturálisan demokratikus népek tudnak helyesen élni, de ez igaz volna abban az esetben, ha a kultúra demokratizálódása súrlódásmentes területen történhetnék meg. Amikor azonban itt van ennek eleven gátja, a politikai reakció, amely minden eszközzel megakadályozza a kulturális demokrácia érvényesülését, akkor nem mondhatunk mást, csak azt, hogy akarva nemakarva a^ politikai Aufräumunggal kell kezdenünk, még akkoris, ha a magyar demokrácia első lépései kulturális alap hiányában bizonytalanok és tétovák volnának; de én ettől nem félek, mert amit az állam elmulaszt, azt pótoljuk mi (Zaj és ellenmondás ok a jobboldalon.) és minden csendőrszurony és minden közigazgatási mesterfogás ellenére is mi vittünk kultúrát a falvakba, (Malasits Géza: Annyi csendőrt nem tudnak állítani, hogy ezt megakadályozzák! Hiába akarnak csendőrdetektíveket!) és amennyire ez anyagi erőnktől telni fog, ezután is viszünk kultúrát a magyar faluba. (Malasits Géza: Még vetítettképes előadást is tartunk! Megmutatjuk a francia és a német parasztházat, meg a magyar vályog viskót, hadd lássák a különbséget! — Szilágyi Lajos: Hagyják beszélni a saját szónokukat! — Zaj.) A gazdasági akadályokra kitérve, a csiborelleneseknek, egyetemfalóknak, agrárfölényt nyereg alatt puhítóknak eme distingvált formájú vádemelésére legyen szabad nem is egy bizonyos tárcának kiadására utalni. En megelégednék azzal is, ha csak azokat a tételeket fordítanák a VIII. osztályos elemi népiskola megvalósítására, amelyek eszmeileg ahhoz a tárcához tartoznak, de a statisztika szempontjából egyéb tárcáknál nyernek elhelyezést. Nincs tehát logikus ok, amely a VIII. osztályos népiskola megvalósítása ellen szólna, a megvalósítás pártokon felülálló közérdek, éppen azért a miniszter úr felelős azért, hogy ez a több oldalról megpecsételt Ígéret ne maradjon pusztán mint előzmény, egy olyan későbbi rezsim számára, amely világszemléleti beállítottságánál fogva a feladatok legelsejeként fogja a nyolcosztályos népiskolát megvalósítani. Az előbb bizonyos jellegű kiadásokról volt szó. Engedjék meg azt, hogy érintsem a leventeügyet néhány szóval, mint mindig, ahányszor a kultusztárca tárgyalásáról szó lesz. (Farkasfalvi Farkas Géza: Onnan is támogatják az ügyet! Örömmel fogadjuk!) Százszor elmondottam már ebben a kérdésben pártunk véleményét, százegyedszer is kifejezésre^ kell juttatnom teljes plasztikusan a félreértések és félreenyhítések elkerülése végett, hogy nekünk nem az úgynevezett leventebrutalitások ellen 17