Képviselőházi napló, 1927. XXII. kötet • 1929. június 07. - 1929. június 28.

Ülésnapok - 1927-308

116 Az országgyűlés képviselőházának 5 éves szolgálat után, önnek az összegnek csak a felét kapja. A kép helyes megvilágítása okából, tiszte­lettel megjegyzem, hogy a törvényhozás nem egyszerre rendszeresítette ezeket a pótlékokat. Az első két pótlékot rendszeresítette 1913 ban, a harmadikat 1918-ban, a negyediket 1923-ban és az ötödiket 1928-ban, mindig az illető nap­tári év kezdetével. A presbitériumok előadják, h'ogy a békeévek utolsó tizedéiben az állam a felekezeteket rábírta újabb tanítói állások szervezésére és pedig meghatározptt összeerű államsegélynek kilátásba helyezésével. Ezeket a segélyeket azonban olyan mértékben csök­kentették, hogy az egyházközségeket ez anyagi zavarokba hozta. (Ügy van!) Panaszolja a körirat azt is. hogy az iskolai nyugdíjjárulék (Farkasfalvi Farkas Géza: A tanítói nyugdíj­járulék!) az elemi iskolai tanítói nyugdíijáru lékok igen nagy összegeket tesznek ki és ezt a szegényebb gyülekezetek el nem bírják. In­nen ered az, hogy az egyházközségeknek több évre menő hátralékuk van, amelyeknek meg­fizetésére nincsen, semmi reményünk. Ezért a körirat javasolja, hogy a hátralé­kokat, valamint a felemelt -iárulékokat, vagy ÍIZ állam, vagy a politikai közséfr vállalja el. Utal a körirat az 1868. évi XXXVIII. tc.-re, amelv kötelességévé teszi a községeknek a népiskolák fenntartását, már pedig kétségte­len, hogy az a köz-séf, amelvben felekezérpk tartanak fenn iskolát, nagy tehertől szabadul. (fTgy van! Úgv van!) így méltányos, hosry a rdus-teher vitelében a község a felekezeteket segítse. Az 1875 : XXXII. te. az iskolafenntartókat 12 forint fizetésére kötelezte. A tanítókat ebben az időben BOO forint illetmény alapján évi 6 fo­rint nvuadíjteher terhelte, amelyet az Országos Tanítói Nyugdíj- é« Gyámalapra kellett befizet­niük. Ebben az időben úgy alakult a helyzet, hogv a fenntartókra esett 4%, a tanítókra 2'12%. Jelentékeny változást idéztek elő az 1891 :LXIII. és az 1907 : XXVI. és XXVII. tcik­kek, amelyek hatálvbalépése után az volt a helyzet, hogy egvfelől a tanítók alapfizetését 1000 koronára emelték fel, másfelől pedigrésze­sítették őket ötször egymásután 200 koronás pót­lékban. Ezek alapján azután az évi fizetés kö­zépátlasra 1375 koronát tett ki. Ez után fizettek a tanítók 40 éven át évi 2%-ot, továbbá első ki­nevezésük alkalmával 5%-ot. később pedig az előléptetések után 50%-ot. úgvhogy a tanítók évenként átlag 46 korona 25 fillért fizettek. Ez­zel szemben az iskolafenntartók továbbra is a régi 12 forintnak megfelelő 24 koronát fizettek, úffyhogy az arány ezeknek a törvényeknek ha­tálybalépése után úgy alakult, hogy az iskola­fenntartó 1'74%-ot fizetett, ami teljesen elégte­len, a tanító pedig 3"38%-ot. A tanítóknak az"1914 : XXXVI. te. hatálya alá történt besorolása után az iskolafenntartók által fizetendő járulék a.z átlagfizetés 13%-a, ami évi 212 pengő 16 fillért tesz ki. Ebből azon­ban 3*13% a tanítókra áthárítható. Mi lett a, helyzeti A fenntartók és a tanszemélyzet hozzá­járulásai elégtelenek a nyugdíjteher viselésére, annyira, hogy a hiány mintegy 80%, és ezt a hiányt teljes összegében az állam kénytelen vi­selni. A járulékoknak az iskolafenntartóktól való beszedése nagy nehézségekbe ütközik, amely nehézség abb ól ered, hogy a kötelezettség mérvét általánosították, tehát a kötelezettség egyenlő az erősebb és a gyengébb iskolafenntar­tókra. Már pedig a gyengébbek ezt megfizetni csakugyan nem képesek. 308. ülése 1929 június 10-én, hétfőn. A végrehajtásnál szigorúbb eszközökhöz pedig azért nem nyúltak, mert a végre­hajtás útján való beszedés esetleg a hitelélet te­rén mutatkozott volna aggályosnak. Amennyire értesülve vagyok, az illetékes tényezők foglal­koznak azzal a kérdéssel, hogy a felekezeti elemi iskoláknak és óvódáknak járulékait nem le­hetne-e a méltányosság, illetőleg az arányosabb elosztás elvének alkalmazásával áthárítani, az e részben megindított tárgyalások azonban ered­ményre nem vezettek. T. Ház! Tudom, hogy e kérdés nehéz, de ezt mégis elő kellett hoznom s tiszteletteljes néze­tem szerint magam is a gyengébbnek a kíméle­tét ajánlom. (Helyeslés.) A t körirat végül előadja, hogy a református egyházakat békében az állam olyan összeggel segítette, hogy híveikre nem kellett több adót kivetniök, mint amennyi volt az állami egyenes­adónak a 10%-a. A viszonyok romlása folytán azonban^ ma odajutottak az egyházközségek, hogy még a legszükségesebb egyházi kiadásai­kat sem képesek fedezni, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) holott igen sokszor 60—200%-ig terjed az egyházi adónak a terhe, ami rendkívül súlyos teherként nehezedik az illetőkre. (Farkasfalvi Farkas Géza: Tudok 300%-os egyházi adóról is!) Az 1848 : XX. te. 2. §-a — mint méltóztat­nak tudni — tökéletes egyenlőséget és viszo­nosságot állapít meg a bevett vallásfelekeze­tekre nézve. Ugyanennek a törvénynek 3. §-a pedig úgy rendelkezik, hogy: «Minden bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költségek által fedeztessenek.» T. Ház! Az alkotmány visszaállítása után tehát 1867 óta azt látjuk, hogy a költségveté­sekbe megfelelő segélyösszegeket állítottak be az igen t % miniszter úr hivatali elődei és en­nek folytán a törvényhozás ezeket a segélye­ket megszavazta. Azonban az* 1848 : XX. te. 3. §-ának a végrehajtása tulajdonképpen csak 1906-ban kezdődött, mikoris a költségvetésbe egy millió koronával többet vettek fel az ál­lam által eddig nem támogatott három célra, nevezetesen: az egyházaknak adminisztratív kiadásaira, továbbá lelkészek nyugdíj terheire, és végül. — amiről különösen akarok szólni — az egyházi adók mérséklése céljaira. Ha megnézzük az 1914/15. évi költségvetést, azt látjuk, hogy a protestáns egyházak támo­gatására 4,743.800 koronát, vagyis a mai pénz­értékben 5,495.865 pengőt vettek fel. Ebből az összegből azután egyházi adómérséklés céljaira 72% jutott, vagyis 3.957.022 pengő. Ha figye­lembe vesszük azt, hogy a trianoni Magyar­országban a protestáns lakosoknak mintegy 54'4%_a maradt meg, s ha valorizálni akarnók a hozzájárulást teljes mérteikéig, akkor ki­adódnék egy összeg, amely számszerűleg 2,989.750 pengő lenne. Ennek a 72%-a. 2,152.620 pengő. Ezzel szemben az 1928/29. évre, tehát az előző költségvetési évben 2231.200 pengőt vet­tek fel erre a célra, ebből azonban már az egy­házi adómérséklés céljára csak 784.000 pengő esik, vagyis a békeévekhez képest ^esak 3T% ! . Ha nézem most az előttem fekvő és az álta­lunk tárgyalt költségvetést, akkor azt látom, hogy felemelték ugyan ezt az összeget, de csak igen csekély összeggel, mindössze 65.000 pengővel, 2,296.200 pengőre, de az igen t. mi­niszter úrnak a költségvetéshez^ fűzött indoko­lása szerint ez nem adómérséklési, hanem egé­szen más célokra fog szolgálni. Ezek után bátor vagyok a hajdúdorogi görogkatholikus egyházmegye papsága megbí-

Next

/
Oldalképek
Tartalom