Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-297

Az országgyűlés képviselőházának 297. népjóléti és munkaügyi miniszter: Ilyenekről nem tudok!) Méltóztassék megkérdezni talán a pénzügyiminiszter urat, ő valószínűleg meg fogja a miniszter úrnak mondani. De felvetek most egy másik kérdést, amely szoros összefüggésben van ezzel és kérek erre az igen t. miniszter úrtól egy határozott igent, vagy egy határozott nemet. A tegnapi nap folyamán ugyanis egy társaságban beszélgettünk a népjóléti tárca kereteiről, beszéltünk a hadikölcsönkötvényekről és a hadirokkantakról is. Ott, abban a társaságban egy úr a következőket jelentette ki: Él Budapesten egy nagyon előkelő úr, akinek r a közpénzekből szép jövedelme van. Ez az úr azonfelül, hogy állandó havi fizetésben részesül, szép jövedelmet húz, a népjóléti minisztériumtól is kap havonta 4000 pengőt az ő hasznos szociális tevékenykedéséért. Mély tisztelettel kérdem a t. népjóléti miniszter urat, megfelel-e ez a valóságnak, igen vagy nem, tud-e róla, vagy nemi (Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Nem! — Derültség. — Br. Podmaniczky Endre: Ez határozott válasz!) Én ebben a pillanatban megnyugszom ebben a válaszban, de keresni fogom a módját és lehetőségét annak, hogy e&t a kérdést az igen t. népjóléti miniszter úrhoz másodszor is feltehessen, mert lehetséges, hogy tévedek. (Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Hogy hívják? — Br. Podmanicky Endre: Majd

1 az az úr meg fogja mondani!) Mármost méltóztassanak megengedni, hogy amikor szegénységről beszélünk és azt mondjuk, íhogy nem tudunk megfelelő összegeket adni a hadik ölosön jegyzőknek és a hadirokkantaknak, továbbá a gyermekvédelem céljaira s nem tudjuk megvalósítani a munkanélküliség esetére szóló biztosítást és a tuberkulózis elleni védelem is gyenge és silány, és amikor mindezek a kérdések azért dotáltainak ilyen szűk mértékben, mert állítólag szegények vagyunk, (Forster Elek: Nemcsak állítólag, hanem egészen biztosául) méltóztassanak megengedni, hogy akkor az igen t. népjóléti miniszter úr figyelmét valami pénzszerzési forrásra hívjam fel. (Br. Podmaniczky Endre: Helyes, halljuk a forrást!) Podmaniczky képviselő úr valószínűleg azt mondja majd, hogy nagy összegről lesz szó. Nem, kis összegről. (Br. Podmaniczky Endre: Kis összeg, kis forrás, nem ér semmit!) Kérem, sok kis forrásból lesz a nagyforrás. Körülbelül 100.000 pengőnek a megtakarításáról van szó. Nem tudom, vájjon nem kerülte-© el az igen t. népjóléti miniszter úr figyelmét a pécsi egyetem gyógyszereinek szállítási esete? (Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Semmi közöm hozzá!) A népjóléti miniszter hatáskörébe tartoznak a patikajogok. (Vass József nénjóléti és munkaügyi miniszter: A pécsi egyetemen nem!) Ott nem, az igaz, mert autonómiája van az egyetemnek és az autonómia saját bölcs belátása szerint azt teszi, amit helyesnek és jónak .talál, ezt nem is vonom kétségbe. Itt azonban közpénzekről van szó. (Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Még nem látom!) Rögtön. Amikor én az elmúlt napokban felolvastam egy panaszos levelet arról, hogy egy magyar községben 79 árverést tűztek ki, amely árveréseken 36 párnát árvereztek el, ahol az emberek szandálját, utolsó^ pár cipőjét elárverezték, a háziasszony dézsáját elárverezték adóba, forgalmi vagy más adóba, akkor az igen t. miniszter úrnak kötelessége őrködni az állam adózóinak minden fillére felett és iparkodni kell a ülése 1929 május 23-án, csütörtökön. 49 megtakarításokat ott eszközölni és úgy eszközölni, ahogy és ahol módjában van. Ebben a pillanatban részletesen ezzel a kérdéssel nem szándékozom foglalkozni, csak megállapítom, mélyen t. népjóléti miniszter úr, hogy például a pécsi egyetemek gyógyszerszállításánál... (Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Nem az enyém!) Tudom. Hiszen, ismétlem, nem akarok erről ma részletesebben beszélni. Egy bizottság állapítja meg, hogyan és mikép szerzik be ezeket a gyógyszereket, de ön, mint magyar miniszter köteles ezeket az urakat figyelmeztetni, hogy amikor ilyen szegények vagyunk, amikor állandóan szegénységünket hangoztatjuk itt ebben a teremben, azok az urak iparkodjanak szintén segítségére lenni az igen t. miniszter úrnak, (Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Majd a kultuszminiszter úrhoz adresszálja!) azáltal, hogy a maguk részéről is kövessenek el mindent, hogy ott, ahol meg lehet egy pengőt vagy tíz fillért takarítani, takarítsák meg, hogy az igen t. népjóléti miniszter úr teljesíthesse abbeli kötelességét, amely kötelességteljesítést várnak tőle a hadirokkantak és a hadikölcs ön jegyzők. (Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Majd a kultuszminiszter úrhoz adresszálja ezt! — Br. Podmaniczky Endre: Odatartozik!) En csak felhívom az igen t. népjóléti miniszter úr figyelmét, méltóztassék érdeklődni, miért van szükség arra, hogy a miniszter úr által engedélyezett pécsi patikának az idejét most már harmadszor méltóztatik meghosszabbítani. Ez azután az igen t. népjóléti miniszter úr^ hatáskörébe tartozik. Méltóztassék tehát intézkedni, hogy ennek a patikának harmadszori meghosszabbítása ne történhessék meg. (Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Rendben van, de hol a százezer pengő?!) Nagyon köszönöm, hogy az igen t. miniszter úr figyelmeztet. A százezer pengő ott van, hogy a pécsi egyetem gyógyszerszállítását — el kell m.ondanom most már, kérdezni méltóztatott és majd el fogom mondani a kultuszminiszter úrnak is szíves engedelmével — (Zaj. — Halljuk! jobbfelőL) mondom, a pécsi egyetem gyógyszerszállítását ezidőszerint egy gyógyszerész végzi. Ennek a gyógyszerésznek a pécsi egyetemen, volt olyan hónap is, hogy több mint 50.000 pengőt fizetett ki gyógyszerszállítás címén fix árért, lekötött árért. Ezzel szemben hat vagy hét más pécsi gyógyszerész e pillanatban ajánlatot tett a pécsi egyetemnek, hogy. ossza szét az egyetem gyógyszerszállításait, egyetemlegesen 30%-os kedvezményt adnak az egyetemnek. Itt van a 100.000 pengő megtakarítása. (Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter: Hát az nem az enyém!) Az állam pénze. A pécsi egyetemi bizottság, akiknek tagjait egyébiránt végtelenül nagyrabecsülöm és tisztelem, mégis elutasította ezt a kedvező ajánlatot és 100.000 pengőt dob ki könynyelműen az utcára, illetve egy ember zsebébe, a helyett hogy megtakarítaná. De van még sok ilyen lehetősége a r pénztakarításnak. Nagyon kérem az igen t. népjóléti miniszter urat, hogy azzal az energiával, azzal az eréllyel, amellyel bennünket szokott itt ebben a teremben támadni, próbálja és kísérelje meg egyszer az igen t. pénzügyminiszter urat és a többi miniszter urakat támadni a takarékosság érdekében és meg vagyok róla győződve, hogy akkor ez a sajnálatos állapot, ami ezen a téren van, a hadikölcsönjegyzők, a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák segélyezése tárgyában, ha nem is fog megszűnni, de f lényegesen enyhülni fog. Miután én nagyon óvatos ember vagyok és nem akarom magamat kitenni annak, aminek tegnap 8'