Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-305

Az országgyűlés képviselőházának 305. bontakozik ki egész jelentőségében a belső fo­gyasztás fontossága. Általában véve a közgazdaságtan letért már arról a gondolatról, hogy a termelés irányító a gazdasági életben. A fogyasztás a döntő, annak kedvéért hoznak az egyes államok nagy áldozatokat. Es ha nekünk itt van egy ilyen városunk, mint Budapest és vannak vidékeink, mint Salgótarján, Diósgyőr stb., amelyek tisz­tán mezőgazdasági cikket fogyasztó vidékek, méltóztassék akkor itt megtalálni, illetőleg keresni a módokat, amelyekkel összeköttetésbe hozzuk a fogyasztókat a termelőkkel. (Helyeslés.) Miért mondom ezt éppen a munkásügynéi? Nehogy azt méltóztassék gondolni, hogy elka­landozom a tárgytól: azért, mert itt van a mezőgazdasági munkáskérdés megoldása. Ha biztos piacot tudok annak a gazdának intenzív termeléséhez garantálni, akkor egészen biztos, hogy át fog térni holdanként számítva évi 30 napos termelési ágakra a mai 8 H napos helyett. Akkor egészen bizonyos, hogy kertészetet stb. fog létesíteni és annyi munkaerőt fogad fel, hogy az a 250.000 munkanélküli mezőgazdasági munkás jövedelmező elhelyezkedést nyerhet a mezőgazdaságban. Addig azonban a gazdáknak szemrehányást tenni, hogy nem térnek át intenzívebb terme­lésre, annyira jogosult, mintha más emberktől azt követelnék, tessék felvenni 16%-os kamattal pénzt és emberszeretetből 5%-os kamatra ki­adni. (Ügy van! Ügy van!) Nekünk tehát addig, amíg az a nagy iparosítási programm megva­lósul, amely iparosítási programm fel fogia szívni a munkanélküli mezőgazdasági munká­sok tekintélyes százalékát, a városi fogyasztás emelésével, megszervezésével kell a mezőgaz­dasági munkahiányon segíteni. Ezek nem hoz­závetőleges kijelentések, de az idő rövidsége miatt elő nem terjeszthető számításokon ala­puló tervek. Ha a munka nélkül szűkölködő mezei munkások közül csak 50.000-et el tudnék végleg helyezni az ipari foglalkozásban, ezek fogyasztóképességének növekedése körülbelül 150.000 munkásnak biztosítana kenyeret az in­tenzívebb mezőgazdaságban, mert ezek vagy ön­állóan, vagy nagyobb- és középbirtokosok segít­ségével több munkaalkalmat adó élelmiszert tudnának termelni. Ki kell mondanom ugyanis az igazságot úgy, amint van, ezeken a munka­nélküli mezőgazdasági munkásokon nem segít egy újabb földbirtokreform sem, mert haszta­lan próbálnék földet adni, ha nem tudom az el­adási konjunktúrákat biztosítani. (Ügy van! Ügy van!) Ez koldusbot volna a tönkremenés útjára. Bizalommal viseltetem a földmívelésügyi miniszter úr iránt, s az elmondottakat szíves figyelmébe ajánlva, a címet elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, s így a földmívelésügyi tárca és a vele kapcsolatos állami üzemek költségve­tésének részletes tárgyalására előírt egy napi határidő lejárt, ennélfogva a házszabályok 153. §-ának 2. bekezdése értelmében úgy a most tár­gyalt, mint a még hátralévő részletek felett való vitát bezárom. (Nagy zaj a szélsőbalolda­lon. — Rothenstein Mór: Az elnök úr délelőtt kijelentette, hogy a miniszter úr beszédét le kell számítani! — Zaj és ellenmondások a jobb­oldalon és a középen.) T. Ház! Most teszem fel a kérdést, hogy a miniszter úr óhajt-e a 13. címre vonatkozólag válaszolni? (Rothenstein Mór: Az elnök úr ki­jelentette a délelőtt folyamán, hogy a miniszter úr beszéde leszámítódik!) I ülése 1929 június 6-án, csütörtökön. 475 Kérem, a halodlalon ülő t. képviselő urak nagy tévedésben vannak, amennyiben a házsza­bályok értelmében a részletes vita során elhang­zott miniszteri beszédek nem számíthatók be az azután felszólalók javára, csupán az általános vita ' első napján elhangzott miniszteri be­szédek ideje. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: Le a nyaktilóval! — Esztergá­lyos János: Lenyakazzák az egész vitát! — Kabók Lajos: Nem jók a házszabályok! — Farkas István: Le a házszabályokkal! — Nagy zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassa­nak lehetővé tenni, hogy az elnök az elhangzott kifogásokra vonatkozólag megtehesse a maga észrevételét. (Zaj. — Halljuk! Halljuk jobb­felől. A házszabályok világosan mondják, hogy csakis az első napon, vagyis az általános vita napján elhangzott miniszteri beszédek számít­tatnak be a későbbi szónokok javára, (Farkas István: Nem helyes magyarázat!) olyanformán, hogy a tárgyalási idő annyival meghosszabbít­tatik, mint amennyi ideig tartottak a miniszteri felszólalások. (Kabók Lajos: Nem ér semmit ez az egész házszabály! — Farkas István: Rossz a házszabálymagyarázat! — Nagy zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Ha a képviselő urak aposztrofálták az elnököt, annyi lojalitást el­várok, hogy méltóztassanak válaszomat csend­ben megvárni. (Felkiáltások jobbfelől: Igaz! Ügy van! Halljuk az elnököt!) A második napra, a részletes vita napjára vonatkozólag tehát a házszabályok ezt a rendelkezést nem tar­talmazzák. (Farkas István: Elég baj! Rossz a házszabály!) Ennélfogva az elnök egészen sza­bályosan zárta be a vitát. (Elénk helyeslés és éljenzés jobbfelől. — Felkiáltások: Éljen az elnök! — Farkas István: Szabályosan: nyak­tilóval!) T. Ház! A részletes vita ekként befejeztet­vén, mindenekelőtt kérdezem a miniszter urat, méltóztatik-e a 13. címre vonatkozólag is nyi­latkozni, igen vagy nem? Mayer János földmívelésügyi miniszter: Igen! Elnök: Ha igen, akkor a szó a miniszter urat illeti! Máyer János földmívelésügyi miniszter: T. Ház! Malasits Géza t. képviselőtársamnak arra az állítására, (Felkiáltások a szélsőbálol­dalon: Lejárt az idő! Elmúlt hat óra!) amely szerint csak a kirakat számára készítjük mind­azokat a reformokat, amelyeket szociálpolitikai téren alkottunk, már megadtam a választ. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, ezért röviden csak annyit mondok, hogy mindazok, amiket Malasits Géza t. képviselőtársam itt az állami birtokokon fennálló cselédlakásmizériákra vo­natkozólag előadott, nem helytállóak. En soha­sem állítottam, hogy ezek valami nagyszerű, luxuslakások, amelyekben 8—9—10 család elhe^ lyezkedhetik, én csak azt állapítottam meg... (Farkas István: Kinek van itt luxuslakása? A minisztereknek !) Várjon, t. képviselő úr, hadd felelhessek. Ismétlem, én csak azt állapítottam meg, hogy az 1927. évi XXV. te. végrehajtatott. Ez a tör­vény előírja, hogy minden csaláidnak szobája, konyhája és kamarája legyen. (Farkas István: Azért lakik három család egy lakásban!) Hol van ez? (Farkas István: Nagyon sok helyen!) De nem áiLliami birtokom. (Fráter Jenő: Fogalma sincs róla! Halljuk a miniszter urat! — Esz­tergályos János: Ilyen mérges ön mindig? — Derültség) Elnök: Csendet kérelk, képviselő urak! Mayer János földmívelésügyi miniszter: Most az állami birtokokról van szó, s én csak

Next

/
Oldalképek
Tartalom