Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-305

Az országgyűlés képviselőházának 305. bontakozik ki egész jelentőségében a belső fogyasztás fontossága. Általában véve a közgazdaságtan letért már arról a gondolatról, hogy a termelés irányító a gazdasági életben. A fogyasztás a döntő, annak kedvéért hoznak az egyes államok nagy áldozatokat. Es ha nekünk itt van egy ilyen városunk, mint Budapest és vannak vidékeink, mint Salgótarján, Diósgyőr stb., amelyek tisztán mezőgazdasági cikket fogyasztó vidékek, méltóztassék akkor itt megtalálni, illetőleg keresni a módokat, amelyekkel összeköttetésbe hozzuk a fogyasztókat a termelőkkel. (Helyeslés.) Miért mondom ezt éppen a munkásügynéi? Nehogy azt méltóztassék gondolni, hogy elkalandozom a tárgytól: azért, mert itt van a mezőgazdasági munkáskérdés megoldása. Ha biztos piacot tudok annak a gazdának intenzív termeléséhez garantálni, akkor egészen biztos, hogy át fog térni holdanként számítva évi 30 napos termelési ágakra a mai 8 H napos helyett. Akkor egészen bizonyos, hogy kertészetet stb. fog létesíteni és annyi munkaerőt fogad fel, hogy az a 250.000 munkanélküli mezőgazdasági munkás jövedelmező elhelyezkedést nyerhet a mezőgazdaságban. Addig azonban a gazdáknak szemrehányást tenni, hogy nem térnek át intenzívebb termelésre, annyira jogosult, mintha más emberktől azt követelnék, tessék felvenni 16%-os kamattal pénzt és emberszeretetből 5%-os kamatra kiadni. (Ügy van! Ügy van!) Nekünk tehát addig, amíg az a nagy iparosítási programm megvalósul, amely iparosítási programm fel fogia szívni a munkanélküli mezőgazdasági munkások tekintélyes százalékát, a városi fogyasztás emelésével, megszervezésével kell a mezőgazdasági munkahiányon segíteni. Ezek nem hozzávetőleges kijelentések, de az idő rövidsége miatt elő nem terjeszthető számításokon alapuló tervek. Ha a munka nélkül szűkölködő mezei munkások közül csak 50.000-et el tudnék végleg helyezni az ipari foglalkozásban, ezek fogyasztóképességének növekedése körülbelül 150.000 munkásnak biztosítana kenyeret az intenzívebb mezőgazdaságban, mert ezek vagy önállóan, vagy nagyobb- és középbirtokosok segítségével több munkaalkalmat adó élelmiszert tudnának termelni. Ki kell mondanom ugyanis az igazságot úgy, amint van, ezeken a munkanélküli mezőgazdasági munkásokon nem segít egy újabb földbirtokreform sem, mert hasztalan próbálnék földet adni, ha nem tudom az eladási konjunktúrákat biztosítani. (Ügy van! Ügy van!) Ez koldusbot volna a tönkremenés útjára. Bizalommal viseltetem a földmívelésügyi miniszter úr iránt, s az elmondottakat szíves figyelmébe ajánlva, a címet elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, s így a földmívelésügyi tárca és a vele kapcsolatos állami üzemek költségvetésének részletes tárgyalására előírt egy napi határidő lejárt, ennélfogva a házszabályok 153. §-ának 2. bekezdése értelmében úgy a most tárgyalt, mint a még hátralévő részletek felett való vitát bezárom. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór: Az elnök úr délelőtt kijelentette, hogy a miniszter úr beszédét le kell számítani! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Most teszem fel a kérdést, hogy a miniszter úr óhajt-e a 13. címre vonatkozólag válaszolni? (Rothenstein Mór: Az elnök úr kijelentette a délelőtt folyamán, hogy a miniszter úr beszéde leszámítódik!) I ülése 1929 június 6-án, csütörtökön. 475 Kérem, a halodlalon ülő t. képviselő urak nagy tévedésben vannak, amennyiben a házszabályok értelmében a részletes vita során elhangzott miniszteri beszédek nem számíthatók be az azután felszólalók javára, csupán az általános vita ' első napján elhangzott miniszteri beszédek ideje. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: Le a nyaktilóval! — Esztergályos János: Lenyakazzák az egész vitát! — Kabók Lajos: Nem jók a házszabályok! — Farkas István: Le a házszabályokkal! — Nagy zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassanak lehetővé tenni, hogy az elnök az elhangzott kifogásokra vonatkozólag megtehesse a maga észrevételét. (Zaj. — Halljuk! Halljuk jobbfelől. A házszabályok világosan mondják, hogy csakis az első napon, vagyis az általános vita napján elhangzott miniszteri beszédek számíttatnak be a későbbi szónokok javára, (Farkas István: Nem helyes magyarázat!) olyanformán, hogy a tárgyalási idő annyival meghosszabbíttatik, mint amennyi ideig tartottak a miniszteri felszólalások. (Kabók Lajos: Nem ér semmit ez az egész házszabály! — Farkas István: Rossz a házszabálymagyarázat! — Nagy zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Ha a képviselő urak aposztrofálták az elnököt, annyi lojalitást elvárok, hogy méltóztassanak válaszomat csendben megvárni. (Felkiáltások jobbfelől: Igaz! Ügy van! Halljuk az elnököt!) A második napra, a részletes vita napjára vonatkozólag tehát a házszabályok ezt a rendelkezést nem tartalmazzák. (Farkas István: Elég baj! Rossz a házszabály!) Ennélfogva az elnök egészen szabályosan zárta be a vitát. (Elénk helyeslés és éljenzés jobbfelől. — Felkiáltások: Éljen az elnök! — Farkas István: Szabályosan: nyaktilóval!) T. Ház! A részletes vita ekként befejeztetvén, mindenekelőtt kérdezem a miniszter urat, méltóztatik-e a 13. címre vonatkozólag is nyilatkozni, igen vagy nem? Mayer János földmívelésügyi miniszter: Igen! Elnök: Ha igen, akkor a szó a miniszter urat illeti! Máyer János földmívelésügyi miniszter: T. Ház! Malasits Géza t. képviselőtársamnak arra az állítására, (Felkiáltások a szélsőbáloldalon: Lejárt az idő! Elmúlt hat óra!) amely szerint csak a kirakat számára készítjük mindazokat a reformokat, amelyeket szociálpolitikai téren alkottunk, már megadtam a választ. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, ezért röviden csak annyit mondok, hogy mindazok, amiket Malasits Géza t. képviselőtársam itt az állami birtokokon fennálló cselédlakásmizériákra vonatkozólag előadott, nem helytállóak. En sohasem állítottam, hogy ezek valami nagyszerű, luxuslakások, amelyekben 8—9—10 család elhe^ lyezkedhetik, én csak azt állapítottam meg... (Farkas István: Kinek van itt luxuslakása? A minisztereknek !) Várjon, t. képviselő úr, hadd felelhessek. Ismétlem, én csak azt állapítottam meg, hogy az 1927. évi XXV. te. végrehajtatott. Ez a törvény előírja, hogy minden csaláidnak szobája, konyhája és kamarája legyen. (Farkas István: Azért lakik három család egy lakásban!) Hol van ez? (Farkas István: Nagyon sok helyen!) De nem áiLliami birtokom. (Fráter Jenő: Fogalma sincs róla! Halljuk a miniszter urat! — Esztergályos János: Ilyen mérges ön mindig? — Derültség) Elnök: Csendet kérelk, képviselő urak! Mayer János földmívelésügyi miniszter: Most az állami birtokokról van szó, s én csak