Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-305
452 Az országgyűlés képviselőházának . sítás stádiumába hozni méltóztassék. (Helyeslés.) En meg vagyok róla győződve, hogy a földmívelésügyi miniszter úr, aki mindig a legnagyobb megértéssel volt úgy Gyöngyös városa, mint a hevesi községek iránt, hiszen oda érzelmi kötelékek is csatolnák, meg fogjatalálni a módját annak, hogy tiszteletteljes kérésemet minél előbb honorálja. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Schandl Károly! Schandl Károly: T. Képviselőház! Bár a földmívelésügyi kormányzat az utóbbi években rendkívül nagy áldozatokat hozott a patakrendezések és a vízszabályozások terén, mégis a földmívelésügyi miniszter úr figyelmébe kell ajánlanom egy nagy vidék érdekeit érintő viziproblémát, nevezetesen a Marcal-völgy szabályozását és rendezését. A Marcal-völgyi vizitársulat, egy megalakult társulat, amelynek árterébe 15.000 katasztrális hold tartozik. Ez a terület becsholdakban mindössze 2000 és néhány száz holdat tesz ki, amelynek legnagyobb része aprógazdák, kisgazdák tulajdonában van. A szab ályozatlan^ Marcal és annak mellékpatakjai tavaszonként és nagyobb esőzések alkalmával igen nagy területet öntenek el, ami Veszprém, Zala és Vas megyék egy-egy részén a gazdálkodást nagyban hátráltatja. Réteket és veteményes földeket önt el a víz, ami az utak járhatatlanságát is előidézi. Ez az állattenyésztő vidék, amelynek állatállománya rendkívül értékes és amelynek állatállománya kisgazdák kezében van, nagyon sokat szenvedett a múlt években a mételykór által is, amit főleg az okozott, -hogy a Marcal mellékpatakjai állandóan kiöntötték, és az állatállománvt megfertőzték. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Schandl Károly: Igen t. Ház! A szabályozási tervek szerint körülbelül 1,600.000 pengőbe kerülnének a Marcal-völgyi vízitársulat szabályozási niunkálatai. Ez az 1,600.000 pengő még a legolcsóbb amortizációs kölcsön alapján is évenként körülbelül 30—35 pengővel terhelné katasztrális holdanként a birtokterületeket. (Jánossy Gábor: Ingyen odaadja inkább, mintsem fizesse!) Ezt a 35 pengőt évenként nem bírja el olyan terület, amelynek tekintélyes része nem jól művelhető föld. Jól tudom, hogy a földmívelésügyi miniszter úr foglalkozik az 1914. évi XXXVIII. te. módosításával, illetve reformjával. Kérném a miniszter urat, hogy a vízitársulatoknak mást is adjon, mint kölcsönt, mert hiszen e rendes támogatással, (Jánossy Gábor: Segélyt is kérnek!) kölcsönnel a Marcal-völgyi vizitársulatnál nem érnénk el eredményt, mert lehetetlennné tennénk a kisgazdák részére birtokaik megtartását. Itt olyan rendkívüli esettel állunk szemben, hogyha keresztül akarjuk vinni â f vízszabályozást és rendezést, feltétlenül szükséges, hogy a költségek tekintetében az állam támogassa ezt a társulatot. (Jánossy Gábor: Üpv van! állami érdek!) A Marcal-völgyi vizitársulat küldöttsége járt a földmívelésügyi miniszter úr ő excellenciájánál és ő támogatását kilátásba is helyezte. Arra kérem a miniszter urat, hogy eddigi jóindulatát és figyelmét tartsa meg e vidék iránt és a reform meghozatalánál méltóztassék gondoskodni a Marcal-völgy vidékének ellátásáról. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kivan valaki szólni? (Szabóky Jenő szólásra jelentkezik.) Szabóky Jenő képviselő urat illeti a szó Szabóky Jenő: T. Ház! A magam részéről teljesen osztom előttem szólott t. képviselőtársaim felszólalását, hogy a kisebb folyókat és '05. ülése 1929 június 6-án, csütörtökön. patakokat szabályozni kell; Ilyenfajta felszólalásokat hallottunk mi már a múlt évi és az azelőtti költségvetések tárgyalása alkalmával, és az eredmény az, hogy mindössze 26.000 pengő van e célra felvéve. Ez nem panacea a kérdés megoldására, a kérdést csak egvféleképpen lehet megoldani, ha a földimívelésügyi miniszter úr szíves lesz mielőbb benyújtani törvényjavaslatát az 1914 : XXXVIII. tc-nek, vagyis az állami kezelés alatt nem álló folyók kártételeinek meggátlásáról szóló törvénynek reviziójáról. Ezek az aprói-cseprő tételek semmiféle patak kérdését meg nem oldják, erre nagyobb összeg szükséges.^ Ügy tudom, hogy a földmívelésügyi minisztériumban törvényjavaslat készül, vagy talán készen is van. és igen szép összeg, — ha jól tudom — 72 millió pengő vokia erre a célra felvéve. Ha ez az összeg bármi úton-módon folyósíttatnék, meg vagyok róla győződve, Ihogy ezek a felszólalások különböző t. r képviselőtársaim részéről teljesen feleslegessé válnának és itt is megindulna az a hasznos munka, amelyet mindnyájan annyira óhajtunk. (Ügy van! a jobboldalon.) A vízimunkálatokkal kapcsolatosan legyen szabad egy olyani kérdést is felvetnem, amelyet máj évek óta bátor vagyok minden egyes költségvetési vitánál a vízügyi szolgalat keretében előadni. Ez a téma nem új, arra az inferioris helyzetre vonatkozik, amelyben a vízügyi, műszaki személyzet a földmívelésügyi minisztériumban van. Voltam bátor már a múltban többek között felhozni azt is, hogy az előmeneteli, a szolgálati viszonyok nem egyformák a földmívelésügyi miDisztériuuiban. Távol áll tőlem, hogy helyteleníteném azt a módszert, hogy a fogalmazói kar, az én igen t. jogászkollésrá.im aránylag elég szénen mennek előre a földmívelésügyi minisztériumban. Megérdemlik, az ilyen kiváló tisztviselői kar, mint amilyennel a földmívelésügyi miniszter úr rendelkezik, megérdemli a tisztességes, becsületes előléptetést. Nem igaszág azonban az, hogv amíg a fogalmazói kar 15 év után — ismétlem, igen helyesen — magasabb osztályba jut, addig a vízügyi műszaki személyzet 25— 29 évi állami szolgálat után ma is miniszteri titkári rangban van. (Úgy van! a jobboldalon.) Ez a kérdés más minisztériumban már meg van oldva. (Pintér László: A kereskedelminél már régen meg van oldva!) a kereskedelmiben közkívánatra meg van oldva, a kultuszban közkívánatra meg van oldva. Igen kérem a földmívelésügyi miniszter urat, szíveskedjék végre a földmívelésügyi minisztériumban is megoldani a kérdést. Nem kételkedem a földimívelésügyi miniszter úr jóindulatában a vízügyi műszaki személyzet iránt, hiszen ezt már többször tanasztaltam. (Pintér László: A legjobb szakemberek a világon?) -de kérem, hogy a költségvetés összeállításánál méltóztassék sarkára állni, méltóztassékVa pénzügyminiszter úrnak megmagyaraxüi^Thogy ez az elégedetlenség nem közérdek, méart ez az elégedetlenség a becsületes munkái hátrányára van. Legyen szabad egy esetre hivatkoznom, ami nagyon fájdalmasan érinti a jelenlegi vízügyi, műszaki személyzetet. A 7000. számú miniszterelnöki rendeletre utalok, amely kimondja (olvassa): «Az állami rendszerű fizetési osztályokba tartozó, állami tisztviselőknél minden egyes státusra nézve a magyar királyi minisztérium megállapította, hogy az összlétszám milyen arányok szerint oszoljék meg az egyes fizetési osztályok között.» Ugyancsak kimondja
