Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-305
Az országgyűlés képviselőházának 305. ülése 1929 június 6-án, csütörtökön. 449 kérdésben vájjon a sárvári tejgazdasági szakiskola elvitetik-e vagy nem, azért, miután a költségvetésbe beállították ezt a tételt, azt a kérdést vagyok bátor feltenni, vájjon történt-e már döntés ebben a kérdésben 1 ? (Gr. Hunyady Ferenc: Sárvárról még ezt az intézetet is el akarják vinni!) Sárvárt valóisággal a sors üldözi. A selyemgyári munkásság teljesen munkanélkül áll. Azonkívül a közelmúltban történt az, hogy a Máv-niak ottani műhelyét feloszlatták s azt mondották, meg kell szüntetni. Onnan is 18 vasutas családot helyeztek el az ország minden részébe, úgyhogy igazán az a helyzet, hogy onnan mindent egymásután elvisznek. Most jön azután a tejgazdasági szakiskolának Sopron vármegyébe való elvitele. A címet egyébkén^ elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Kíván-e valaki szólni? (Nemi) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A földmívelésügyi miniszter úr óhajt nyilatkozni. Mayer János földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! A 6. címhez Krisztián Imre t. képviselőtársam szólalt fel, aki a népkönyvtárak szaporítását kérte. Amint már voltam bátor előbbi beszédemben kifejezésre juttatni, az ország különböző részein 600 gazdasági irányú népkönyvtárt osztottam szét. További népkönyvtárak szétosztását szintén tervbe vettem és a rendelkezésemre állott összeg keretén belül ezeket szaporítani kívánom, mert magam is szükségesnek, helyesnek és »népünk művelődése szempontjából igen fontosnak tartom a gazdasági irányú népkönyvtárak szaporítását. Kocsán Károly t. képviselőtársam a tanítóképzőkben a gazdasági szakismeretek terjesztését kívánná intenzívebbé tenni. Ami ezt a kérdést illeti, ez nem az én hatásköröm alá tartozik, mert a tanítóképzőintézetek fölött a kultuszminiszter úr rendelkezik. Ott, ahol ő kéri a gazdasági irányú szakerőknek a tanítóképzők szolgálatába való bevonását, a megfelelő szakembereket rendelkezésére bocsátom. Ez régi megállapodás már a földmívelésügyi minisztérium és a kultusztárca között és az összes tanítóképzőkben az ő általa megjelölt tanszakokon általam rendelkezésre bocsátott tanerő tart előadásokat. Egyébként az összes földmívesiskoláknál a néutanítók részére négyhetes gazdasági irányú szaktanfolyamot szerveztünk meg és a néntanítók tömegesen végzik el ezeket a szaktanfolyamokat, amelyek ugyanazt a célt szolgálják, amelyet Kocsán Károly t. képviselőtársam kívánt szolgálni, hogy a néptanítóknak a nreparandián szerzett tudása szakirányban is kifejlesztessék, hogy ők teljesen eleget tehessenek szakoktatási kötelezettségüknek. Reischl Richárd t. képviselőtársam a földmívesiskolák szaporítását ellenzi és azt a kifogást emeli, hogy a földmívesiskolát végzett ifjúság gazdatisztnek akarja magát minősíteni és olvan igényekkel lép fel, mintha akadémiát végzett volna. (Farkas Elemér: Ebben igaza van Reischlnek!) Ezen a téren egészen új módszerhez fordultam. (Halljuk! Halljuk!) Kizárólag kisgazdák fiait vesszük fel a földmívesiskolába és kizárólag azokat, akik tudásukat saját birtokukon akarják érvényesíteni és apjuk birtokán akarnak gazdálkodni, nehogy az állástkeresők számát szaporítsuk. (Elénk helyeslés.) Ez a módszer rendkívül jól bevált és azt hiszem, hogy a földmívesiskolából kikerült ifjúság nem fog állást keresni es nem fogja az állásnélküliek szamát szaporítani, hanem odahaza saját birtokán fogja érvényesíteni azt a szaktudást, amit ä földmívesiskolában szerzett. Magam is egyetértek Reischl Richárd t. képviselőtársammal abban, hogy a téli gazdasági szakiskolák a legalkalmasabb arra^ hogy a tömegnevelést minél jobban érvényesítsük. (Helyeslés. — Egy hang a középen: Azt kell fejleszteni.) Mint voltam már bátor erre utalni, ezt magam is tervbevettem és ki is kívánom építeni ezt a programmot. Ami a mintagazdaságokra vonatkozó észrevételt illeti, ebben a tekintetben a vélemények rendkívül megoszlanak és vannak, akik azt a véleményüket nyilvánítják, hogy semmiképpen sem váltak be, igen sok állami áldozatot igényelnek és nem értek el annvi eredményt, amennyit elkívántunk velük érni.^ Ez mind attól függ, hogy azokat a míntagazdaságokat hol állítottuk fel és attól, hogy kiket nyilvánítottak mintagazdáknak. A körülményektől és az emberektől igen sok függ. Lehet, hogy az egyik mintagazdaság nagyon értékes szemléltető oktatást nyújtott a mintagazdaság környékén élő lakosságnak, de bizony voltak olyan mintagazdaságok, amelyek a legmodernebb felszerelés ellenére sem váltak ki azok közül a normális kisgazdaságok közül, amelyek a környéken voltak és semmiféle szemléltető oktatást nem nyújtottak a modern gazdálkodás tekintetében. E tekintetben — mondom —• a vélemények rendkívül megoszlanak. Erre nézve én költséget nem tudtam biztosítani. (Br. Podmaniczy Endre: Nem is kell!) Nem is sürgettem, mert egyéb elsőrendű szükségletek merültek fel, amelyeket ki kellett elégíteni. Ami Maróthy László t. képviselőtársamnak azt a kérdését illeti, hogy mi van a sárvári tejgazdasági szakiskolának Csermajorba való áthelyezésével, közölhetem, hogy ebben az ügyben a döntés már megtörtént. Éppen Maróthy képviselőtársam volt ott jelen, amikor személyesen kiszálltam és megnéztem a helyszínén a panaszolt állapotokat. Tényleg tarthatatlan volt a helyzet, teljesen tarthatatlan. Olyanok voltak a viszonyok, hogy egy állami tejgazdasági szakiskolát ott, abban a helyiségben megtartani nem lehetett és miután ezt csak béreltük, a bérbeadó sem akart semmit javítani, az állam pedig — miután csak bérlet volt és hosszabb lejáratú bérleti szerződést kötni nem tudtunk — szintén nem tudott befektetni. Ezért voltam kénytelen az ott fennállott állapotot megszünteni és a csermaiori földmíves szakiskolába áthelyezni ezt a szakiskolát is. Nagyon sajnálom, hogy ennek a környéknek hátrányára szolgál ez az intézkedés, meg kellett azonban szüntetni azt az anomáliát, amely ott volt, ismétlem ugyanis, hogy abban a helyiségben az iskolát fenntartani nem volt lehetséges. Ezeket voltam bátor válaszolni a felszólalásokra. Kérem a címek elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezetnek nyilvánítom. Következik a^ határozathozatal. A 6. címet, miután az meg nem támadtatott, elfogadottnak jelentem ki. Következik a 7. cím, kérem annak felolvasását. Héjj Imre jegyző (olvassa a 7. címet.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Melczer László! Melczer László: T. Képviselőház! Ennél a címnél kénytelen vagyok a Sajószabályozásnak igen sürgős voltát újra szóvá tenni, mert ott már igen sok és nagy baj van. Hiába van felvéve a vízi munkálatokra 3,800.000 pengő, ebből a Sajóra nem jut semmi. Az 1914 : XXXVLTL te. alapján végrehajtandó folyószabályozási munkálatokra az egész országban csak 26.000 pengőt vettek fel, és pedig a nem állami kezelés
