Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-305
Az országgyűlés képviselőházának 305. vaknál, ha víz mellett van a telep. Továbbá kitűnő takarmány termő ez a vidék, szóval több olyan dolog" van, ami itt latbaesik a gyöngyösi elhelyezéssel szemben. Gyöngyösön csak hetven darab mén helyezhető el, 100 darab még mindig elhelyezetlen. Ha azokat az úgynevezett katonai csikótelepeket, amelyek nem váltak be, az állam beszüntetné, ezen a pénzen lehetne egy új méntelepet felállítani és legalább ezt a száz még elhelyezetten mént azoknak a megyéknek központjában, mondjuk Borsodban lehetne» elhelyezni. Bármennyire is tért hódítanak az autók, a kisgazdák mégis csak lóval szántanak, lóval fuvaroznak. (Úgy van! jobbfelől.) A mi feladatunk tehát most az, hogy az új lónevelést erre a térre átvigyük. Ebben az esetben azonban a legszükségesebb az anyakancastandot ezen a téren megjavítani és az anyakaneákhoz mérten a méneket is kiválasztani. Ezért volna jó, ha az illető méntelepek a központban könnyen megközelítihetok volnának^ hogy azt minden lónevelő ember könnyen elérhesse és kikereshesse magának a szükséges méneket. A gazdasági kamarák, a gazdasági egyesületek közreműködésével, szakszerű előadások és lódíjazások tartásával igyekezni kell odahtani, hogy a gazdák érdeklődése a lótenyésztés terén megint felújíttassák és ihogy megint lehetőleg a békenívóra emeljük fel a lótenyésztést, hogy a minden téren bevált jó katonalónevelés megint elérje azt a fokot, amelyen békében állott. Elismeréssel állapítom meg, hogy a miniszter úr úgy az állatdíjazásoknál, mint a lóversenyeknél mindig pénz- és tiszteletdíjakkal igyekszik a gazdaközönségben az érdeklődést felfokozni. De mi ezen a téren még mindig többet várunk. Szerintem az országban lótípust kell teremteni. A hegyvidékeken a lipicai és az arabs fajtát kellene nevelni, a Tiszamentén a jó angol félvért, túl a Dunán a Nónius és a Furiozo fajtát, és ezekhez mérten kellene a kancaanyagot megteremteni. Örömmel látom a költségvetésben az 5. rovatban, hogy a hazai lótenyésztés fejlesztésére 250.000 pengő van felvéve. Kérem a miniszter urat, hasson oda ennek az összegnek segítségével, hogy a kisgazdák a kanoaállományt célszerűen felfrissítsék. Az állami ménesekben minden évben kimustrálnak anyakancákat. Méltóztassék ezeket a kimustrált anyakancákat, amelyek nagyon jó anyag és rendesen csak vagy öregség vagy kisebb hiba miatt mustráitatnak ki, jutányos áron a kisgazdáknak juttatni. S ha esetleg nem tudnák kifizetni, akkor inkább kölcsönnel azon kell lenni, hogy ezt megtehessék. Azokat a gazdákat azonban, akik ezt az anyagot megkapják, ki kell válogatni, úgyhogy az illető tényleg neveljen is utána és megbecsülje azt, mert ezzel a felfrisítéssel nagyon szép eredményeket lehet elérni a lótenyésztés terén. Ha ezeket a szempontokat fogjuk követni, lótenyésztésünk megint elérheti a külföldön is jól ismert békeállapotokat. Méltóztassék az általam elmondott szempontokat megszívlelni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Feliratkozva nincsen senki. Kérdem, kíván még valaki a címhez hozzászólni? (Nem.) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A földmívelésügyi miniszter úr kíván szólani. Mayer János íöldmívelésügyi miniszter : T. Ház! Melczer László t. képviselőtársam kifogást emelt az ellen, hogy a Fogarasról ímene- , KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXI. ülése 1929 június 6-án, csütörtökön. 445 kitett lipicai ménest Gyöngyösön helyeztük el. Borsó db on, Hevesben, Nógrádban nincs ménes és több vármegyére terjed ki az a körzet, ahol nincs ménes. Ennek a területnek központjára esik Gyöngyös és az ottani huszárlaktanya igen alkalmasnak kínálkozott arra, hogy a menekített lipicai ménest olcsó költséggel Gyöngyösön elhelyezzük. Ha tehát Borsodban helyezzük el, a lótenyésztés szempontjából semmi tekintetben nem lett volna helyesebb, minthogy Gyöngyösön helyeztük el. Ismétlem, ez nagyon előnyösnek kínálkozott költségkímélés szempontjából és az állam szempontjából is, hogy ott helyeztük el a ménest. Ami a mustrakancáknak a kisgazdák részére való eladását illeti, ezt nem tehetem meg, mert ehhez külön felhatalmazás kellene. Árverés útján kell eladni ezeket a kancákat, mert az értékesítésnél ez ki van kötve. Megtörténik azonban igen sokszor, hogy a jobbmódú kisgazdák résztvesznek ezeken az árveréseken és így is a kisgazdák kezébe kerülnek ezek a mustrakancák, akik ezeket még a további tenyésztés szempontjából felhasználják. A táj fajta tenyésztésre vonatkozó kívánságot illetőleg az előmunkálatok meg vannak; ezekben a munkálatokban Melczer László és Graeffl Jenő t. képviselőtársaim, mint régi lószakértők részt vettek, és az ő bevonásukkal és közreműködésükkel lettek megállapítva a lótenyésztési körzetek és lett megállapítva az a külön tájfajta, amely a tenyésztés tekintetében figyelembe lesz véve. E tekintetJben is teljesen osztom Melczer László igen t. képviselőtársam nézetét és ebben az irányban fogjuk fejleszteni a lótenyésztést. Ennyit voltam bátor megjegyezni a felszólalásra s kérem, hogy méltóztassanak a tárgyalás alatt levő címet elfogadni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítani. Következik a határozathozatal. A 4. cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentein ki. ' i Következik az 5. cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Fakots József jegyző (olvassa): 5. cím. Állategészségügy. — Krisztián Imre! Krisztián Imre: T. Ház! Ha visszaemlékezünk a háború és a forradalmak szomorú időire, és azokra a nehézségekre, amelyek ezek után bekövetkeztek, meg kell állapítanunk, hogy minden minisztérium, de főképpen a földmívelésügyi minisztérium teljesen lezüllesztett állapotok és viszonyok között vette át a maga reszortját. Ha elvonultatjuk szemeink előtt azokat az eredményeket, amelyeket ezidő óta a földmíveilésügyi miniszter úr a maga készsége, tudása, jóakarata révén elért, akkor feltétlenül meg kell hajtanunk az elismerés zászlaját, úgy a miniszter úr előtt, mint pedig kiváló munkatársai előtt. (Ügy van! Űgy van!) En azt hiszem, hogy e téren nem egyedül gondolkozom úgy, hanem így gondolkozik velem együtt a parlament és a nemzet többsége is. (Ügy van! Ügy van!) Ha ezzel a munkakészséggel, jóakarattal s bár szerény körülmények között életrehívott sikerekkel szembeállítjuk azt, amit Mezőssy Béla t. barátom olyan rosszakaratú hírlapi közleményekkel igyekezett lepocskondiázni, akkor könnyen megállapítható, hogy ezekkel az eredményekkel szemben egyszerre hová süllyed az ő megállapítása. Ez nem az ő a köz iránt érzett szeretetéből, hanem rosszakaratból és gyűlöletből fakad és amilyen mértékben a siker érdeme megkívánja a zászló meghajtását, olyan mértékben kénytelen vagyok az 66
