Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-305

Az országgyűlés képviselőházának 305. vaknál, ha víz mellett van a telep. Továbbá kitűnő takarmány termő ez a vidék, szóval több olyan dolog" van, ami itt latbaesik a gyöngyösi elhelyezéssel szemben. Gyöngyösön csak hetven darab mén he­lyezhető el, 100 darab még mindig elhelyezet­len. Ha azokat az úgynevezett katonai csikó­telepeket, amelyek nem váltak be, az állam beszüntetné, ezen a pénzen lehetne egy új méntelepet felállítani és legalább ezt a száz még elhelyezetten mént azoknak a megyéknek központjában, mondjuk Borsodban lehetne» el­helyezni. Bármennyire is tért hódítanak az autók, a kisgazdák mégis csak lóval szántanak, lóval fuvaroznak. (Úgy van! jobbfelől.) A mi fel­adatunk tehát most az, hogy az új lónevelést erre a térre átvigyük. Ebben az esetben azon­ban a legszükségesebb az anyakancastandot ezen a téren megjavítani és az anyakaneák­hoz mérten a méneket is kiválasztani. Ezért volna jó, ha az illető méntelepek a központban könnyen megközelítihetok volnának^ hogy azt minden lónevelő ember könnyen elérhesse és kikereshesse magának a szükséges méneket. A gazdasági kamarák, a gazdasági egyesületek közreműködésével, szakszerű előadások és ló­díjazások tartásával igyekezni kell odahtani, hogy a gazdák érdeklődése a lótenyésztés te­rén megint felújíttassák és ihogy megint lehe­tőleg a békenívóra emeljük fel a lótenyésztést, hogy a minden téren bevált jó katonalónevelés megint elérje azt a fokot, amelyen békében állott. Elismeréssel állapítom meg, hogy a minisz­ter úr úgy az állatdíjazásoknál, mint a lóverse­nyeknél mindig pénz- és tiszteletdíjakkal igyek­szik a gazdaközönségben az érdeklődést felfo­kozni. De mi ezen a téren még mindig többet várunk. Szerintem az országban lótípust kell teremteni. A hegyvidékeken a lipicai és az arabs fajtát kellene nevelni, a Tiszamentén a jó angol félvért, túl a Dunán a Nónius és a Furiozo faj­tát, és ezekhez mérten kellene a kancaanyagot megteremteni. Örömmel látom a költségvetésben az 5. ro­vatban, hogy a hazai lótenyésztés fejlesztésére 250.000 pengő van felvéve. Kérem a miniszter urat, hasson oda ennek az összegnek segítségé­vel, hogy a kisgazdák a kanoaállományt célsze­rűen felfrissítsék. Az állami ménesekben min­den évben kimustrálnak anyakancákat. Méltóz­tassék ezeket a kimustrált anyakancákat, ame­lyek nagyon jó anyag és rendesen csak vagy öregség vagy kisebb hiba miatt mustráitatnak ki, jutányos áron a kisgazdáknak juttatni. S ha esetleg nem tudnák kifizetni, akkor inkább köl­csönnel azon kell lenni, hogy ezt megtehessék. Azokat a gazdákat azonban, akik ezt az anya­got megkapják, ki kell válogatni, úgyhogy az illető tényleg neveljen is utána és megbecsülje azt, mert ezzel a felfrisítéssel nagyon szép eredményeket lehet elérni a lótenyésztés terén. Ha ezeket a szempontokat fogjuk követni, lótenyésztésünk megint elérheti a külföldön is jól ismert békeállapotokat. Méltóztassék az ál­talam elmondott szempontokat megszívlelni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Feliratkozva nincsen senki. Kérdem, kíván még valaki a címhez hozzászólni? (Nem.) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A földmívelésügyi miniszter úr kíván szó­lani. Mayer János íöldmívelésügyi miniszter : T. Ház! Melczer László t. képviselőtársam ki­fogást emelt az ellen, hogy a Fogarasról ímene- , KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXI. ülése 1929 június 6-án, csütörtökön. 445 kitett lipicai ménest Gyöngyösön helyeztük el. Borsó db on, Hevesben, Nógrádban nincs ménes és több vármegyére terjed ki az a körzet, ahol nincs ménes. Ennek a területnek központjára esik Gyöngyös és az ottani huszárlaktanya igen alkalmasnak kínálkozott arra, hogy a menekí­tett lipicai ménest olcsó költséggel Gyöngyösön elhelyezzük. Ha tehát Borsodban helyezzük el, a ló­tenyésztés szempontjából semmi tekintetben nem lett volna helyesebb, minthogy Gyöngyö­sön helyeztük el. Ismétlem, ez nagyon előnyös­nek kínálkozott költségkímélés szempontjából és az állam szempontjából is, hogy ott helyez­tük el a ménest. Ami a mustrakancáknak a kisgazdák ré­szére való eladását illeti, ezt nem tehetem meg, mert ehhez külön felhatalmazás kellene. Ár­verés útján kell eladni ezeket a kancákat, mert az értékesítésnél ez ki van kötve. Megtörténik azonban igen sokszor, hogy a jobbmódú kisgaz­dák résztvesznek ezeken az árveréseken és így is a kisgazdák kezébe kerülnek ezek a mustra­kancák, akik ezeket még a további tenyésztés szempontjából felhasználják. A táj fajta tenyésztésre vonatkozó kívánsá­got illetőleg az előmunkálatok meg vannak; ezekben a munkálatokban Melczer László és Graeffl Jenő t. képviselőtársaim, mint régi ló­szakértők részt vettek, és az ő bevonásukkal és közreműködésükkel lettek megállapítva a ló­tenyésztési körzetek és lett megállapítva az a külön tájfajta, amely a tenyésztés tekintetében figyelembe lesz véve. E tekintetJben is teljesen osztom Melczer László igen t. képviselőtársam nézetét és ebben az irányban fogjuk fejleszteni a lótenyésztést. Ennyit voltam bátor megje­gyezni a felszólalásra s kérem, hogy méltóz­tassanak a tárgyalás alatt levő címet elfogadni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítani. Következik a határozathozatal. A 4. cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentein ki. ' i Következik az 5. cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Fakots József jegyző (olvassa): 5. cím. Állategészségügy. — Krisztián Imre! Krisztián Imre: T. Ház! Ha visszaemléke­zünk a háború és a forradalmak szomorú időire, és azokra a nehézségekre, amelyek ezek után bekövetkeztek, meg kell állapítanunk, hogy minden minisztérium, de főképpen a föld­mívelésügyi minisztérium teljesen lezüllesztett állapotok és viszonyok között vette át a maga reszortját. Ha elvonultatjuk szemeink előtt azo­kat az eredményeket, amelyeket ezidő óta a földmíveilésügyi miniszter úr a maga készsége, tudása, jóakarata révén elért, akkor feltétlenül meg kell hajtanunk az elismerés zászlaját, úgy a miniszter úr előtt, mint pedig kiváló munka­társai előtt. (Ügy van! Űgy van!) En azt hiszem, hogy e téren nem egyedül gondolkozom úgy, hanem így gondolkozik ve­lem együtt a parlament és a nemzet többsége is. (Ügy van! Ügy van!) Ha ezzel a munkakészség­gel, jóakarattal s bár szerény körülmények kö­zött életrehívott sikerekkel szembeállítjuk azt, amit Mezőssy Béla t. barátom olyan rosszaka­ratú hírlapi közleményekkel igyekezett lepocs­kondiázni, akkor könnyen megállapítható, hogy ezekkel az eredményekkel szemben egyszerre hová süllyed az ő megállapítása. Ez nem az ő a köz iránt érzett szeretetéből, hanem rosszaka­ratból és gyűlöletből fakad és amilyen mérték­ben a siker érdeme megkívánja a zászló meg­hajtását, olyan mértékben kénytelen vagyok az 66

Next

/
Oldalképek
Tartalom