Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-305

444 Àz országgyűlés képviselőházának romfiitenyésztésre kíván nagyobb összeget for­dítani és azt a kívánságát fejezi ki, bogy ne alakítsunk új farmokat, hanem a meglévő te­lepeket fejlesszük. (Koesán Károly: Az álla­miakat!) Én teljesen egyetértek Kocsáin Ká­roly t. képviselőtársammal ebben a kérdésben. Amikor ugyanis annyi készség és szaktudás jelentkezik ezen a téren, feleslegesnek tartom, hogy az állaim a saját üzemében új telepeket állítson fel. Az államnak azonban mégis köte­lessége a baromi i-nevelőinesterek kiképzése, te­hát az oktatómunka elvégzése céljából állami telepeket létesíteni. A baromfitenyésztés cél­jaira fordított összeg nem jut kifejezésre r a költségvetésben, mert én a többtermelés cél­jaira rendelkezésre bocsátott összegből fordí­tottam erre a célra 1-2 millió pengőt. Már előbbi beszédemben voltam bátor jelezni, hogy ezeket az összegeket olyan farmok fejlesztésére és bővítésére adtuk ki, amelyek már eddig bizo­nyos eredményieket tudtak felmutatni, ame­lyeknek 'épületeik voltak és néhány törzzsel rendelkeztek. A következő adatokkal vagyok bátor is­mertetni a blaromfifarmok állását: 1928-ban 27 baromfitelepet létesítettünk, 1922-ben 62 te­lepet, ez összesen 89; ezenkívül van Pápán és Gödöllőin állami baromfitelepünk, vagyis 91 azoknak a telepeknek száma, amelyek állami kezelés alatt vannak, továbbá 13 olyan barom­fitelep van, mely önként helyezte magát ál­lami felügyelet alá* Mi ugyanis állategészség­ügyi szempontból nagyon szigorú felügyelet alatt tartjuk ezeket a telepeiklet, mert nem akarjuk, hogy valamilyen állatbetegség else­perje ezt az értékes állományt. Éppen ebből az okból helyezték magukat a magájntelepek is állami felügyelet alá. A 89 állami és a 13 ma­gáintelep összesen 104 telepet tesz ki, amelyek­ben a tojók létszáma 1929 őszén volt 40.000, 1930 őszén lesz 80.000, 1931 őszén pedig ez a szám 120.000-re fog emelkedni. A várható tojás­hozam adatai a következőik: Míg 1929-ben a tény ásztojás mennyisége 1-2 millió és az étke­zési tojásé 1-6 millió volt, addig 1930-ban a te­nyésztojások mennyisége 24 millióra, az étke­zési tojásé 36 millióra fog emelkedni, 1931-ben a tenyésztojás mennyisége 4-8 millióra, az ét­kezési tojásé pedig- 8 millióra. Mindezeken felül pedig, amennyiben szükségét fogom látni, a telepek létszámát szaporítani fogjuk. A tenyésztojásokat a lehető legolosóbbjan kívánom a tenyésztőközönség rendelkezésére bocsátani, hogy így ezzel a fokozatosan fejlődő létszám emeléssel és tojáshoaammal minél rö­videbb idő alatt tudjunk nagyobh tojóképes­séggel bíró és jobb húsai nemesített baromfival megjavítani az egész ország baromfiállomá­nyait. Abban tehát egyeitértek 1 a t. képviselő úrral, hogy arra (kell törekednünk, hogy a már meglévő farmokat fejlesszük és ha ezek a farmok az illető vidék igényeit ki tudják elé­gíteni, akkor új farmok létesítésére szükség nincs. Reischl Richárd t. képviselőtársam azt a kérdést veti fel, vájjon a gazdasági felügyelők tényleg elvégzik-e kötelességüket és utaznak-e eleget? Flandorffer és Forster t képviselő urak is ugyanezt kérdik. Közölhetem, hogy a gazda­sági felügyelőknek havonként kell jelentést ten­niök arról, hogy mennyit utaztak és mit dolgoz­tak^ Hogy én őket statisztikai adatok összeállí­tásával meg ne bízzam, ezt nem tehetem. A gaz­dasági felügyelő ugyanis egyetlen külső szerve a földmívelésügyi kormányzatnak és ha a mi­nisztérium a vidék bármilyen mezőgazdasági termelési kérdéséről tájékozást akar szerezni, W5. ütése 1929 június 6-án, csütörtökön. vagy statisztikai adatgyűjtést óhajt, akkor köz­vetlen első hatósága a gazdasági felügyelő. En tehát a statisztikai adatok összegyűjtésénél és a gazdasági helyzetről való jelentés tételénél elsősorban a gazdasági felügyelőket veszem igénybe. Hogy ők hogyan és miképpen működ­nek, azt ők havonta jelentik. De most az utóbbi időkben havonta hívtam össze őket értekezletre és a járási gazdasági felügyelők közvetlen is jelentést tesznek arról, hogyan és miképpen mű­ködtek a gondozásukra bízott területeken. Flandorffer t. képviselőtársam szóvátette, hogy a gazdasági felügyelők státuszában nincs meg az arány és hogy ebben a tekintetben hát­rányosabb helyzetben vannak egyéb státuszok­nál. Ez annak tudható be, hogy legutóbb új ál­lások lettek rendszeresítve és a múlt évben a X. fizetési osztályba sorozott hat gazdasági fel­ügyelő került kinevezésre és most, amennyiben el méltóztatnak fogadni a költségvetést, újból a X. fizetési osztályba sorozott hat felügyelői állás lesz ebben a státuszban kreálva. Tehát ez már 12 új állás, amely még nincsen százaléko­san arányosítva és ha ezt az arányt vesszük és összehasonlítjuk egyéb státuszokkal, ahol új állásokat az alsóbb fizetési fokozatokban nem kreáltak, úgy tűnik fel a dolog, mintha ez a stá­tusz rendkívül hátrányos helyzetben volna a J többi státusszal szemben. Később fog bekövet­kezni annak szüksége, hogy a rendes arányosí­tást itt is megtegyük, azonban ennek a hátrá­nyos^ helyzetnek, amelyre Flandorffer képvi­selőtársam rámutatott, az általam ismertetett körülmény az oka. A baromfitenyésztés céljaira nyert baromfi­farmok tulajdonosainak névjegyzékét vagyok bátor a Ház asztalára letenni. Amennyiben t. képviselőtársaim érdeklődnek iránta, ebből a névsorból megtudhatják, hogy kik kaptak ilyen baromfifarmot és amelyek azok a rendelkezések, melyeknek magukat alá kellett vetniök. Ezekben voltam bátor a címnél felmerült észrevételekre válaszolni. Kérem a t. Házat. méltóztassék a címet elfogadni. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. A 3. cím meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 4. cím. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a 4. címet felolvasni! Fitz Arthur jegyző (olvassa): «4. cím. Ál­lami lótenyésztés.» — Melczer László! Melczer László: T. Képviselőház! Ennél a címmel az új méntelep elhelyezésére nézve volna rqvid megjegyzésem. Amint méltóztat­nak tudni, a megszállás folytán a rimaszom­bati és eperjesi méntelep megszűnt s azoknak lovai — körülbelül 170 darab — ideiglenesen a debreceni és a jászberényi méntelepekre he­lyeztettek át. Ezek a mének tulajdonképpen Heves-, Borsod-, Gömör-, Abauj-, Zemplén- és Szabolcs vármegyék részére voltak predeszti­nálva, az új mén telepet tehát lehetőleg ezek­nek a megyéknek központjába kellett volna elhelyezni. • |: • , \\%\.\ í i Éppen azért nem tartom szerencsés vá­lasztásnak a gyöngyösi elhelyezést. Nem be­szélek haza, annak azonban, aki a körümé­nyeket ismeri, he kell látnia, hogy ezeknek a vármegyéknek központja inkább Borsod lett volna, mert hiszen onnan a mének egy nap alatt egészen kényelmesen saját lábukon minden állomást elérhetnek a nélkül, hogy a vagó­nírozásra szükség volna, ami nagy dolog. Azonkívül víz mellett lettek volna, hiszen minden lovasember tudja, mit jelent ez a lo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom