Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-305

Az országgyűlés képviselőházának BÔ5. ülése 1929 június 6~án, csütörtökön. iA% Forster Elek: T. Képviselőház! Nekem sem volt szándékomban ennél a cimnél felszólalni, de miután több oldalról megvilágították a gazdasági felügyelők helyzetét és kritizálták is, megjelölték azokat a hibákat, amelyek ennél az intézményeknél fennállanak, lehetetlen, hogy én is rá ne mutassak és a miniszter úr figyelmét fel ne hívjam bizonyos olyan dolgokra, amelyek talán a gazdasági felügyelők eredményes munkájának bizonyos mértékben akadályai és bizonyos mértékben akadályai annak, hogy e gazdasági „felügyelők a kellő időben megfelelő, szakszerű, és főképpen a tényeknek és a valóságnak megfelelő jelentéseket tudjanak beadni. Ügy tudom ugyanis és meg is vagyok győződve róla, mert látom és tapasztalom, hogy a gazdasági felügyelőknek kiszállásaik alkalmából benyújtott utiszámlái igen gyakran súlyos kifogások alá esnek, a számvevőség diffikultálja azokat. Ha egy gazdasági felügyelő kerületébe, körzetébe kiszáll, mindenesetre fontos, sőt legfontosabb funkcióját végzi, mert ilyen alkalommal szerzi meg magának a hiányzó tapasztalatokat ^és érintkezik azzal a néppel, amelyet tulajdonképpen vezetnie, tanítania, oktatnia a feladata. Nagyon természetes tehát, különösen azoknál a gazdasági felügyelőknél, akiknek nagyon meg van a hajlamuk arra, hogy minél kevesebbet utazzanak, minél kevesebbet érintkezzenek a néppel és minél kevesebb gondot fordítsanak a hivatásukkal járó teendőknek lelkiismeretes teljesítésére, hogy ezeket a diffikuáltásokat, a pénzügyi kiadások diffikultálását felhasználják arra, hogy minél kevesebbet menjenek ki, minél kevesebb munkateljesítményt mutassanak fel. Mindenesetre sokkal fontosabbnak tartom a gazdasági felügyelő tevékenységnek azt a részét, amelyet kint a kerületben kell eltölteni intézkedésekkel, oktatással és vezetéssel, mint amit az íróaszalnál statisztikák készítésével töltenek el. (Ügy van! a jobboldalon.) A miniszter úr figyelmét felhívom arra, hogy megtörténik, hogy 24 vagy 48 órás terminusokat szabnak meg a gazdasági felügyelőknek, hogy ilyen rövid idő alatt adjanak szakszerű jelentést bizonyos dolgokról, például a köztes termelésről, a köztes vetésekről, r olyan dolgokról, amelyeknek kimunkálására és vizsgálására napokat kellene fordítani. Felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy — nem akarom itt névszerint megnevezni — az a magasállású úr, aki jelenleg a gazdasági felügyelők felett a felügyeletet gyakorolja, bizonyos averzióval viseltetik a gazdasági felügyelők egész testülete iránt. (Kocsán Károly: Jó főnök! — Rothenstein Mór: Halljuk a nevét!) Nem szoktam neveket említeni, a miniszter úrnak módjában van megtudni és ő fogja tudni, hogyan intézkedjék, ha valahol mulasztás van, vagy valahol helytelenséget talál, ő be fogja igazítani az illetőt a helyes kerékvágásba. Naivon szépen kérem a t. miniszter urat, hogy erre a teljesíthető kérelmemre hívja fel az illetékes körök figyelmét, hogy ne akadályozzák a gazdasági felügyelők kiszállását, ügyeljenek azonban arra, hogy a gazdasági felügyelők kiszállása megfelelő eredménnyel jár-e, jó munkát végeznek-e odakint, mert az a gazdasági felügyelő, aki gyakran kiszáll, és megfelelően látja el hivatását, nagyon hasznos és hazafias munkát végez, ellenben az a gazdasági felügyelő, aki odahaza az íróasztalánál dolgozik, vagy pedig kiszáll ugyan, de nem lát semmit, nem oktatója és vezetője a népnek, még a kiszállási díjakat sem érdelmi meg. Ezeket voltam bátor a t. földmívelésügyi miniszter úr szíves figyelmébe ajánlani. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Feliratkozva senki sincs. Elnök: Minthogy szólásra felírva senki sincs, kérdem, kíván-e még valaki a képviselő urak közül szólani? (Nem!) Minthogy szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A földmívelésügyi miniszter úr óhajt nyilatkozni. Mayer János földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! Melczer László t. képviselőtársam a gazdasági felügyelők jelentéseit tette szóvá és kifogásolta, hogy a gazdasági helyzetről készített jelentéseik mindig optimisztikusak és sokszor talán befolyásolják a piaci árakat is, aminek hátrányát ő tisztára a gazdasági felügyelők számlájára írja. Közölhetem, hogy 140 gazdasági felügyelőnk van, azonban a gazdasági tudósítók száma a gazdasági felügyelőkkel együtt 950, mi tehát nem a 140 gazdasági felügyelő jelentése alapján adjuk ki a vetésjelentéseket és a termésbecsléseket, hanem a 950 gazdasági tudósító jelentései alapján. A gazdasági felügyelő csak mint egyes tényező játszik szerepet éppúgy, mint a gazdasági tudósító és az ő jelentését ugyanúgy mérlegeljük, mint bármely más gazdasági tudósító jelentését. Ami azt a kérést illeti, hogy a tenyészállatok beszerzésénél a gazdasági felügyelők hassanak közre abban az irányban, hogyha drágább is a megfelelő állat, azt vásárolják meg, erre vonatkozólag felhívom Melczer t. képviselőtársam figyelmét arra, hogy nem a gazdasági felügyelő, hanem az apaállat-vizsgálóbizottság dönti azt el, vájjon a köztenyésztésre alkalmas-e az állat és hogy a tenyészigazolvány kiadható-e vagy sem. Az apaállat-vizsgálóbizottságra kel tehát ilyen irányú befolyást gyakorolni, de természetesen a gazdasági felügyelőre is, amennyiben ebben az irányban közreműködni nem akar. Teljesen igaza van Gubicza Ferenc t. képviselőtársamnak, hogy nemcsupán a gazdasági felügyelőik, hanem a gazdasági tudósítók jelentéseiből is alakul ki a vetésielentés és a termésbecslés, így tehát ezért egyedül a gazdasági felügyelőket okolni nem lehet, mint ahogy nincs is ok arra, hogy bárkit okoljunk, mert mindig tagadtam és újra tagadásba veszem azt, mintha a gazdasági tudósítók jelentései alapján kiadott vetés jelentések és termésbecslések nem állanának reális alapon. Mindig megfelel a tényeknek úgy a vetés jelentés, mint a termésbecslés és amit mi jelentünk és amit mi megbecsülünk, az mindig megfelel a valóságnak, azért mindig teljes felelősséget vállalunk. Nemcsak nem optimista, hanem inkább pesszimista a vetés jelentés és a termésbecslés és mindig a reális keretek között mozog. Sohasem lehetett még megcáfolni azt. hogy a gazdasági tudósítók jeletésnei alapján kiadott termésbecslés megfelel a valóságnak. Ha esetleg tagadásba vétetett, utólag az eredmények mindi gigazolták, hogy a termésbecslések helyesek voltak. Ami a fagykárokat illeti, a gazdák maguk sem voltak tisztában azzal, hogy mennyi kárt szenvedtek, ők maguk is az utolsó pillanatig bizakodók voltak, még mindig reménykedtek, hogy a fagykárok nem lesznek olyan súlyosak, aminőknek látszottak. (Forster Elek: Még nem nagyon régen is bizakodtak!) Kocsán Károly t. képviselőtársam a ba-