Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-305
Az országgyűlés képviselőházának 305. amelyet eddig folytattunk. Erre a oélra egymillió pengő állott rendelkezésre, a jelentkező igényeket azonban távolról sem tudtam kielégíteni. A mai területi és vízrajzi viszanyainknak megfelelő törvényjavaslat már elkészült ennek a kérdésnek szabályozására, pénzügyi okok késleltették azonban ennek a törvényjavaslatnak benyújtását. Most újabban a pénzügyminiszter úr már gondoskodni tud a fedezetről és így abban a helyzetben leszek, hogy a t. Ház elé fogom juttatni a törvényjavaslatot. (Éljenzés a közéven. — Farkasfalvi Farkas Géza: A fagykárral sújtott vidékekről is gondoskodni kell.) A vizitársulatok kölcsönnel, hitellel való támogatása nemcsak közgazdasági, hanem szociális szempontból is igen fontos, mert hiszen ezeknél juttattuk munkához azokat a földmunkásokat és kubikusokat, akik máskép munkához jutni nem tudtak. (Élénk helyeslés.) Tisztelettel bejelentem, hogy ami a szociálpolitikai törekvéseket illeti, a mezőgazdaságban alkalmazottaknak öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére való biztosításáról szóló törvényjavaslatot előkészítő mutnkálatok folyamatban vannak. (Farkasfalyi Farkas Géza: De ne úgy csinálják, mint a társadalombiztosító.) A statisztikai hivatal az adatgyűjtést már elvégezte. Hogy ennek a munkának mérvét jellemezzem, csak annyit közlök, hogy több, mint három vágón kérdőívet küldött szét â statisztikai hivatal. Az adatokat a hivatal most hozzám [juttatta. Most folynak minisztériumomban a matematikai kiszámítások. Legközelebb ezek is befejeződnek és akkor a törvényjavaslat elkészül. Kernelem, Ihogy annak a kötelezettségnek, amely egy házhatározat folytán rámhárul, hogy e naptári évben be kell nyújtanom az erről szóló törvényjavaslatot, föltétlenül meg fogok tudni felelni. Nem akarnám azonban elsietni ezt a kérdést, mert hiszen, az egész mezőgazdaságot és hárommillió mezőgazdasági alkalmazottat annyira köizelről érinti a dolog, hogy nem akarnék egy fércmunkával és kellőleg elő nem készített munkával a Ház elé jönni. A gazdasági munkások jogvédő irodái folytatták működésüket a lefolyt évben is. 1800 esetben bírálták meg az irodák a iho7-7»?r> ir dn 1A munkásoknak munkavállalói szerződését és 8000 esetben adtak tanácsot, útbaigazítást, hallgatták meg a panaszokat. A központi iroda 80 esetben képviselte a munkásokat perekben, amelyek közül a legtöbb esetben az ő javukra dőlt el a pör. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ezzel kapcsolatban még vagyok bátor utalni az Orszásros Gazdasági Munkáspénztár működésére is. Ez a pénztár mindig lebecsült pénztár volt, ezt a pénztárt mindig jelentéktelennek tüntették fel. (Farkas Elemér: Nincs pénze!) 1924-ben, amikor én átvettem a tárcát, 30.000 pengőt tett ki az a segély, amelyet ennek a pénztárnak révén kiutaltak. 1926-ban 275.000 pengőre, 1928-ban pedig 436.000 pengőre rúgott az az összeg-, amelyet kiosztottak. Méltóztatnak látni, minthogy itt balesetbiztosításról van szó, jelentékeny összeg az, amelyet balesetek esetén az, érdekelteknek, illetve a biztosítottaknak kiosztottak. (Helyeslés jobb felől és a középen.) Mélyen t. Képviselőház! Nem akarom a Ház szíves figyelmét túlságosan igénybe venni, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) éppen azért tisztelettel bejelentem, hogy ezeket voltam bátor az elhangzott értékes előadói beszédhez hozzáfűzni. Méltóztassanak megengedni, hogy csak ülése 1929 június 6-án, csütörtökön. 435 távirati stílusban egyes megjegyzéseket tegyek az általános vita során elhangzottakra. (Halljuk! Halljuk!) Reisinger igen t. képviselőtársam a lillafüredi építkezéseket tette szóvá, és igazán férfias bátorsággal, mert szint vallani a tekintetben, hogy itt véleményt nyilvánítson még saját pártjával szemben is. Ez élő példa arra, hogy amikor valamit el akarunk bírálni, ha azt politikától mentesen bíráljuk el, milyen konzekvenciára jutunk. Azt hiszem, hogy igen sok esetnél és a kormány igen sok ténykedésének bírálatánál, ha a politikát teljesen kikapcsolnók és teljesen tárgyilagosan csak magát a tényt néznők, más konzekvenciákra jutnánk. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Teljesen igaza van Reisinger t. képviselőtársamnak abban, hogy kultúralkotásokban ez az ország nagyon szegény, hiszen fürdőinknek egész sorát elveszítettük, Csonka-Magyarországon üdülőhelyeink, fürdőtelepeink alig vannak. Amelyek itt vannak, azok speciális jellegűek. Más a gyógyfürdő, más a balatoni-fürdő és más a lillafüredi üdülőhely. Miután tehát kultúralkotásokblan ennyire szegények vagyunk, soha sem kell azt hibáztatni, ha a kormány ezen a téren valamilyen áldozatot hoz és valamivel gazdagítja az, állam vagyonát. Reisinger t. képviselőtársam, hogy neesák elismerésiben részesítse a lillafüredi munkát^ ízelítőül olyan megjegyzésekot tett az ottani vadászatokkal szemben, amelyeket szó nélkül szintén nem hagyhatok. Mindazok az észrevételek, amely őket ő a vadászattal kapcsolatban tett, nem hűen felelnek meg a tényeknek. Böhm miniszteri tanácsos és mindazok az urak, akik ott lenn jártak, és akiknek a számláját a képviselő úr ott valakitől — nem tudom, kitől — megkapta, hivatalos minőségben jártak el. Ezek szakemberek voltak, akiket azért hívtak oda meg, hogy ott mint bányatuidósok a fúrásnál és egyes szakkérdéseknél szakvéleményt adjanak. Ezek az urak sem napidíjat, sem költséget fel nem számítottak nekünk, tehát mi kötelességünknek tartottuk, hogy^ nekik megtérítsük legalább azt a költséget, amely laz ellátásnál felmerült.' (Helyeslés.) Ami pedig a vadászatoknál felmerült költséget illeti, az ezekre vonatkozó számlák átmeneti számlák voltak, amelyeket ott elkönyveltek. Mindenki jól tudja, hogy az elejtett vadakért befolyt pénzekből, kapott értékből fedeztetnek a vadászatok költségei. Az egyik vadászaton 12 darab vaddisznó esett el, ezeket szintén eladták és a kapott összeget az erdőkincstár javára kasszálták be. Azt hiszem, hogy senkisem tudja azt józan ésszel elhinni — bocsánat ezért a kifejezésért — hogy bármelyik vendégnek, aki mint vadász ott volt, az állam fizette ki az általa adott horravalókat (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen. — Farkasfalvi Farkas Géza: Ez nem más, mint rosszhiszeműség!) Azt hiszem, hogy Reisinger képviselőtársam, aki kijelentette, hogy ő maga is vadász, sohasem engedte volna meg azt, hogy amikor valahol vadászatra meg volt híva, az ő borravalóját a házigazdia fizesse ki. hanem volt olyan gavallér, hogy ezt a borravalót ő magái fizette meg. Hogy azután magáért az ellátásért a házigazda, aki őt szívességből meghívta, nem kért tőle semmit, azt hiszem, azt ő is természetesnek tartotta. Szilágyi Lajos t. képviselőtársam a Mezőssy-féle támadást tette szóvá. (Farkasfalvi Farkas Géza: Éljen a miniszter! — Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ami volt elődöm támadásának személyemre vonatkozó
