Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-304
426 Az országgyűlés képviselőházának 304. ülése 1929 június 5-én, szerdán. Lengyelországba és mit viszünk mi oda kÙ Tudja azt a miniszter úr bölcsen, és amit a szakértelemről mondottam, az korántsem volt a miniszter úrhoz adresszálva. Fogadja ezt tőlem a nagyrabecsülés jeléül, hogy sohasem kételkedem abban, hogy a miniszter úr jóhiszemű és alaposan utánanéz a dolgoknak. A véleménykülönbség nem ebből származik. De ha előttem van az, hogy a magyar liszt előtt akkor csapják le a cseh vámsorompót, amikor gusztusuk támad, ha azt látom, hogy az a gravitálás, amelyre a magyar kereskedők zöme és magyar termelők zöme törekszik, hogv azt a piacot újra viszahódítani próbáljuk és nincs meg ennek nemzetközi szerződéses alapra, akkor nekem ne méltóztassék a mélyen t. miniszter úr azt mondani, hof^ha majd eljön az ideje, akkor megkötjük a szerződést. (Simon András: Nem erre mondta! A német szerződésről volt szó!) Tíz esztendeje rendezetlen ez a jogviszony. Én azt gondolom, hogy amikor rámutattam arra, hogy az amerikai árbefolyásoló hatalom mellett itt bent egészségesebb gazdasági politikát kell követni és a kormánynak intenzívebben kell törekednie arra, hogy ezek a reménységek necsak reménységek legyenek, hanem valóra is váljanak, akkor higyjék meg, hogy ennek bekövetkezése esetén mélyen t. Képviselőház, nem lesz okunk arra, hogy azt a sok kétségbeesett arcot mindig politikai vigaszokkal lássuk el. Ezek a kijelentések, amelyek itt a bizalmat adják a mélyen t. miniszter úrnak, tapsokat is adnak, pártjának nagyszerű megnyilvánulásai (Zaj a jobboldalon,) nem nyugtatják mep" a kisembereket és a kisexisztenciákat, akik mégis nélkülözésbe sodortatnak e miatt a politika, e miatt a követett út, e miatt a — hogy úgy mondjam — oly tájékozatlan módszer miatt, amely mellett minden más állam hamarabb jut a maga külpolitikai viszonyainak, gazdasági és kereskedelmi viszonyainak rendezéséhez. Magyarország megérdemelné végre azt a nyugalmat, hogy ezen az úton egy stabil állapot, egy stabil inemzetközi szerződés vezesse a kalkulációt, mert hogyan kalkuláljon a magyar termelő és a magyar kereskedő, amikor nemzetközi gazdasági jogbizonytalansággal áll szemben. (Jánossy Gábor: Nem rajtunk múlik!) Azért, mert nem látom ezt a törekvést és nem látom azt az utat, amelyet követnie kellene, hogy ezt a célt elérje, nem fogadhatom el a mélyein t. miniszter úr válaszát. : ! i . M i .(*! Elnök: A közgazdasági miniszter úr kíván válaszolni. Bud János közgazdasági miniszter : T. Képviselőház! Egészen röviden kívánok válaszolni igen t. képviselőtársamnak. Sajnos, most nem vagyok abban a helyzetben, hogy azt mondhatnám, hogy ez a beszéde ép olyan tárgyilagos volt, mint előbbi beszéde. Igen t. képviselőtársaim most határozottan megtette azt, amit az előbb csak jeleztem, (hogy kilátszik beszédéből: teljesen politikai térre terelte a kérdést, ön tehet szemrehányást a kereskedelmi szerződések tekintetében, annál is inkább, mert én nem tudok alkalmat adni önnek arra, hogy bebizonyítsa, mit tudtna ön tenni, ha ezen a helyen volna. Mert akkor megláthatnók, hogy van-e önben tulajdonképpen nagyobb képesség és több lehetőség jobb kereskedelmi szerződések megkötésére. Méltóztatott említeni a német kereskedelmi szerződést. Mindenki tudja, hogy Németországgal mi felvettük a tárgyalásokat, mindaddig azonban nem tudjuk ezeket folytani, míg Németország legközvetlenebb szomszédjával a kérdést cl nem intézi. De megnyugtatom igen t. képviselőtársamat abban is, hogy igen erélyesen képviseljük a mi álláspontunkat, mert az a kötelességünk és arra törekszünk, hogy igenis olyen szerződést kössünk, amely mind a két ország gazdasági viszonyait kielégíti. Méltóztatott említeni Lengyelországot. Lengyelországnál ugyanaz a helyzet, ugyanazt értük el, mint más államok, hogy a búzával akkor mehetünk be, amikor ők feloldják a tilalmat. Arról én nem tehetek, — de a képviselő úr sem és más sem — hogy Európában még mindig vannak országok, amelyek behozatalig tilalmakkal élnek. Legközelebb jön a Ház elé egy törvényjavaslat, amelynek hivatása megszüntetni ezeket a tilalmakat az egyes államokban a genfi egyezmény értelmében. Ne méltóztassanak azonban azt hinni, hogy Magyarország nem használta fel mindig a legelső ^alkalmat arra, hogy búzájával oda eljusson, sőt most is vannak tárgyalások, hogy bizonyos vonatkozásokban érjünk el eredményeket ezen a téren. En nem fogom t. képviselőtársamat tovább követni ezen a téren. En ugyanis azt mondom és a helyzet is az, hogy egészséges szituációt kell teremtenünk. Ez érdekünk az egész vonalon. Tegye meg mindenki a maga kötelességét, a kormány és a társadalom egyaránt. Beszédemet csak azzal akarom zárni, hogy az árszabályozás tényleg egészen helyesen a tőzsdén történik. Ott is legyen meg mindenkiben az a megnyugvás, hogy tulajdoniképpen mindig igazságosan és helyesen történik. Ennél senki sem kíván többet és senki sem kívánja a tőzsdét megrendszabályozni. Mert valamely intézményt csak addig lehet fenntartani, — ezt a határidőüzletre értem — amíg az megfelel az ország érdekeinek. Ha nem feel meg az ország érdekeinek, akkor jobb, ha nem is létezik. (ügy van! jobbfelöl.) Amit még beszédemhez hozzáteszek, az az, hogy Neubauer és Patacsy igen t. képviselőtársaim egészen ihelyesen mutattak rá arra, hogy tényleg itt az ideje, hogy gondolkozzunk azon, hogy ne történjék a külföld felé tíz vagonnak száz kéz által való ajánlása, ami nagy mértékben hozzájárult a helytelen áralakuláshoz. Nem állami monopólium kell, jde a gazda, a társadalom és a finanszírozó fogjanak össze, hogy ezt a kérdést az ország érdekében oldnák meg. Sokkal többet tehetnek így, mintha itt egymásnak politikai szemrehányásokat teszünk. _ -- /TT Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti az újabb viszonválasz joga. Gál Jenő: T. Képviselőház! A mélyen t. miniszter úr azt mondotta, hogy össze kell fognia minden erőnek, hogy ebből a helyzetből a kivezető utat megtaláljuk. Jó, ezt elfogadom. De ha a mélyen t. kormány azt az utat fogja követni, amelyet itt a mélyen t. miniszter úr említett, hogy t. i. adtak megbízást export lebonyolítására valakinek... (Bud János közgazdasági miniszter: Dehogy adtunk!) Bocsánatot kérek, a barcsi esetről beszélgetünk ilyenkor; remélem arra méltóztatott célozni, amikor egymillió métermázsa kiszállításának meg nem történte jutott eszébe a miniszter úrnak. Ha akkor olyan helyekre fogja adresszálni a megbízásokat és nem a legális kereskedőkhöz és nem azokhoz, akik a tőzsdén akreditálva vannak, akkor így fog járni, akkor az utólagos sajnálkozás hangja mindig fel fog merülni. Azon változtasson a mélyen t. miniszter úr, azon változtasson a föld j
