Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-304

424 Az országgyűlés képviselőházának viselő van. A képviselő urat pedig figyelmeztetem, hogy beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Gál Jenő: Büszkén vallom magamat befejezésül a magyar búza védőjének. (Jánossy Gábor; Helyes ) Büszkén vallom, hogy ez egyik élethivatásom és az, aki ezt bűnül róná fel, t. képviselőtársaim, az nem engem bánt meg, hanem az megbántja a magyar búzát és a magyar életet. (Ellenmondások a jobboldalán.) Elnök: A közgazdasági miniszter úr óhajt válaszolni! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Bud János közgazdasági miniszter: T. Képviselőház! Tulajdonképpen nem új problémával állunk szemben, mert végeredményben hónapok óta olyan áralakulását látjuk a búzának, amely mindenkit bizonyos aggodalommal tölt el. Ha végiggondolok azokon a beszédeken, amelyek különösen az egységespárti képviselő urak részéről a költségvetés általános vitája alkalmával és ma úgy az egységespárti képviselő urak, mint a kormánytámogató keresztény-gazdasági párt tagjainak részéről a földművelésügyi tárca általános vitájánál- elhangzottak, meg kell állapítanom, hogy majdnem mindegyik felszólaló beszédéből kicsendült a magyar búza sorsa. (Ügy van! Ügy van!) En örülük annak, hogy Gál Jenő igen t. képviselőtársam is felhasználta az alkalmat, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék. Ma délelőtt a Felsőházban volt már alkalmam egy interpellációra válaszolni ezel a kérdései kapcsolatban és örülök, hogy Gál Jenő igen t. képviselőtársam interpellációjára is azt mondhatom, hogy talán eltekintve attól, hogy egy kis politikai élt vitt bele, volt beszédének egy része, amelyet mindenki megnyugvással fogadhat és amelyben megértés mutatkozott a képviselő úr részéről ebben a nehéz kérdésben. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Sajnálom azonban, hogy igen t. képviselőtársam a helyett, hogy megmaradt volna ebben a higgadt és tárgyilagos modorban, beszéde későbbi folyamában azt a látszatot keltette, mintha itt senki más nem volna felelős, mint a kormányzat, mintha a kormányzat részéről lennének hibák, amelyek a különböző áralakulásokban kifejezésre jutnak. T. képviselőtársam, hivatkozott a kereskedelmi szerződésekre. Hiszen arról lehet vitatkozni, hogy azok jók, vagy rosszak-e; a kereskedelmi szerződések azonban mindig adott helyzetből születnek, és ha a kereskedelmi szerződéseinket ebből a szempontból nézi az ember, ÚPT azt kell mondanom, hogy nagyon rossz helyen alkalmazta vádját az igen t. képviselő úr, mert maguk a kereskedelmi szerződések semmiféle gátat nem vetnek búzakivitelünk elé, legfeljebb azt mondhatnám, hogy inkább a liszt kivitelének szolgálnak akadályul. Azt mondotta a t. képviselő úr, hogy talán elkéstünk a kereskedelmi szerződésekkel. Megnyugtathatom az igen t. képviselő urat, hogy mi nem késtünk el, mert minden országgal akkor kötöttünk szerződést, amikor annak megvolt a lehetősége. . Méltóztatott az olasz kivitelre is hivatkozni, Tény az, hogy mi eddig az elmúlt kilenc hónapban búzából, átszámítva a lisztet, körülbelül ötmillió métermázsát exportáltunk, rozsból pedig egymillió métermázsát. Ebből 330.00Q mm ment Olaszországba. Nem értem a t. képviselő urat, miért teszi azt a szemrehányást, hogy bár egy barátságos állammal állunk szemben, oda nem megy több. Nem mehetett ki több azért, mert a szállítási 304. ülése 1929 Junius 5-én, szerdán. viszonyok szabják meg a piacokon való elhelyezés lehetőségét, és természetesen a tengerentúli gabona, amely vizén kerül oda, kedvezőbb feltételek mellett tud versenyezni. De meg kell mondanom, hogy volt itt egy idő és lehetőség, amikor vitatkoztak velünk, hogy miért történik így és nem úgy a megoldás és akkor heteket vesztettünk el ennek a megvitatásával, pedig ekkor nem háromszáz métermázsa búzát vihettünk volna ki, hanem ha időt nem vesztünk, egymillió métermázsa búzát vihettünk volna ki Olaszországba. (Gál Jenő: Kik? Magyarok?) Igen, (Györki Imre: Olyanok kapták a koncessziót, akik nem értettek hozzá!) Én megint csak ismételni tudom azt, amit a Felsőházban mondottam, hogy a búza áralakulása nem tőlünk függ. A képviselő úr is elismerte, hogy ebben a tekintetben helyes az álláspontom és ebben a tekintetben sem én, sem a képviselő úr újat nem mondhat, mert amint nem tőlünk függött az, hogy aláesett a búza ára, úgy nem tőlünk függ az sem, ha emelkedik a búza ára. Mi a világpiac hatása alatt állunk és végertedményhen a tengerentúli államoknak ez az erős kiélezett versenye az, amely az árakat diktálja s amelynek a hatásai érvényesülnek a világgazdaságban. Annak vitatásába, hogy ez helyes, vagy nem helyes, én nem akarók belemenni, de kétségtelen, hogy már odaát is látják, hogy ez az áralázuh anás, amely történik, bármilyen indokolt, nemcsak az európai államok sorsát veszélyezteti, hanem veszélyezteti már az önmagnk sorsát is. Ide vezethetők talán vissza azok az intézkedések, amelyeket bővebben ugyan nem ismerünk, amelyek azonban a búza árának bizonyos stabilizálására vonatkoznak. En ezzel szemben azt mondottam, s itt meg kell hogy ismételjem, s e tekintetben nem. fogunk egészen találkozni igen t. képviselőtársammal: én nem akarom támadni a tőzsdét, nem akarom indokolatlanul támadni, mert a tőzsde a gazdasági életnek egy olyan szerve, amelyben tulajdonképpen a vérkeringés van. De a vérkeringésben is vannak sokszor zavarok és ha a vérkeringésben zavarok vannak, akkor az egészségtelen állapot. Nem. akkor teszünk jó szolgálatot, hogyha mindent aláírunk s azt mondjuk, hogy minden teljesen jól van, hanem akkor teszünk jó szolgálatot, ha a hibákat beismerjük, s annak nem szabad megtörténnie, hogy olyan áralakulások is lehetségesek legyenek, amelyek nincsenek összhangban a világgazdasági helyzettel. Nem hiszem, hogy t. képviselőtársam ebben nekem ne adna igazat. En nem azt mondom, hogy egyszer-másszor, kis nüanszokban be nem következhetik, és itt Neubauer t. képviselőtársamnak igaza volt, amikor beleszólott, mert ha azt láttuk, hogy tavaly is az aratás kezdetén olyan áralakulás volt itt a határidőüzletben, amely a világpiacon nem volt megindokolva (Ügy van! jobbfelől.), — ezt mondjuk meg őszintén — s amely igenis nagyon közrehatott olyan felfogásokra, amelyek talán félrevezették akár a gazdatársadalmat, akár a kereskedelmet: akkor ezt ki kell küszöbölni és meg kell szüntetni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) T. Ház! A határidő-üzlet tényleg egy rendkívül erős szabályozója a gazdasági életnek. De szabályozója csak akkor lehet, ha olyan határok és keretek között mozog, amelyek kizárják azt, hogy árromboló hatással legyen. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Nem lehet játék a tőzsde, ezt én is ismételten hangsúlyozom és Isten mentsen meg bennünket attól, hogy ismét