Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-304
Az országgyűlés képviselőházának tásra, amely a falu éléskamrájának javítását, a falu népének jólétét és ezen keresztül az ipar, a kereskedelem fejlesztését és az egész magyar haza boldogulását teszi lehetővé. (Helyeslés jobb felől. — Esztergályos János: Sokoropátkai Szabó képviselő úr rázza a fejét, hogy nem úgy van! — Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak. Patacsi Dénes: Ügy látszik, t. képviselőtársaim, hogy önökben nagyon dühöng a demokrácia, mert, amikor a nép fia beszél, zajongással , el akarják hallgattatni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Esztergályos János: Most itt van Biró Pál, mondja a szemébe azt, amit előbb mondott! — Zaj.) Patacsi Dénes: Önök hirdetik, hogy jogot a népnek, és ha valaki a falu nevében beszél, annak még azt a tisztességet sem adják meg, hogy mint jóízlésű magyarok meghallgassák. (Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos közbeszól.) Elnök: Kabók Lajos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Patacsi Dénes: Tudom, hogy a t. képviselő urak mit akarnak. Kifelé azt akarják mutatni, hogy önök beszélnek a munkásnépért, és ha itt a falu munkásnépéért beszél valaki, azt akarják, hogy azt ne hallja meg senki, pedig önök csak címzetes munkások, de nem valódi munkások. (Taps a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Hány hold földet kapott? Mi nem kaptunk semmit!) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Elnök: Kérem Esztergályos képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. (Zaj a szélsÖbaloldalon, — Esztergályos János közbeszól.) Esztergályos János képviselő urat rendreutasítom. (Györki Imre közbeszól.) Györki képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Patacsi Dénes: Igen t. Képviselőház! Meg kell itt említenem egy sérelmet. (Györki Imre: Kevés földet kapott még?), amely a kisgazdatársadalmat érinti. (Zaj a szélsőbaláldalon. — Kun a P. András: Mennyit kapott a szakszervezettől Györki? — Derültség.) Elnök: Kuna András képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni., Patacsi Dénes: Ez a sérelem abban áll, hogy a volt úrbéres közbirtokosságok vagyonát a téves telekkönyvezés folytán a politikai községek jogtalanul kisajátították. Minden törvénytudó és törvénytisztelő embernek tudnia kell, hogy az elkülönözéskor a volt földesurak csak a volt úrbéres jobbágyoknak adtak birtokot, és az a birtok — amint a Kúriának már határozata is van erről — most is azokat illeti. Azért kérem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, mint az úrbéres vagyonok főhatósági felügyelőjét, hogy védelmezze meg ezeket az ellen az eljárás ellen, hogy a politikai községek a vármegyék jóváhagyása mellett megtartják az azelőtt évtizedekig háborítatlanul birtokolt közbirtokossági vagyonokat, amelyek pedig csak a betétszerkesztők téves telekkönyvezése folytán kerültek oda. Ez a kisgazdatársadalomnak, a volt úrbéres jobbágyok utódainak nagyon nagy sérelme, mert a politikai község nem használhatja ki azokat a javakat, amelyeket egy bizonyos célra adományoztak a volt földesurak. (Farkas István: Ebben igaza van! — Esztergályos János: Miért nem így kezdte? — Br. Podmaniczky Endre: János, csak csöndesen! — Derültség.) Fel kell még hívnom az igen t. f öldmívelés304. ülése 1929 június 5-én, szerdán. 417 ügyi miniszter úr figyelmét a vadászbérleteknél mutatkozó éppen ilyen téves felfogásra, hogy tudniillik azon az alapon, mivel az 1883. évi XX. te. 1. §-ának 3. pontja azt mondja, hogy a vadászati haszonbér a birtokosokat birtokaik arányában illeti, azonban ha ez felosztható nem volna, a politikai pénztárban kezelendő és közigazgatási célokra fordítandó azon a címen, hogy 50%-os pótadóval nem lehet a községi háztartást fenntartani, ezt a feloszthatatlanok közé sorolják. (Mozgás jobb felől.) Tisztelet a kivételeknek, ha vannak ilyenek. Mondom, ezt odasorolják, és így a kisbirtokosokat megfosztják attól, ami őket jogosan, törvény szerint megilleti. Igaz, hogy nálunk is sok közbelépésre a ^belügyminiszter rendelkezése folytán az alispán kiadta a rendelkezést, hogy a jövőben a költségvetésekben a felosztást mondja ki a képviselőtestület, de egyúttal mindjárt a felosztási lajstromot is terjessze fel. Ez olyan nagy munka, amellyel mindennek az útját lehetne vágni. Mert tulajdonképpen nem azt akarják, hogy felosszák, hanem egészen mást akarnak. Csak egy példát akarok e tekintetben felhozni. Az én szülőfalum, Szentdénes község legelőkölcsönt vett fel vízlecsapolás céljára és fedezetül lekötöttte a közbirtokosság évi 800 pengőt jövedelmező vadászbérletét, s ez jóváhagyatott a földmívelésügyi miniszter által. Már most alispáni jóváhagyással ezt mégis elvették, dacára annak, hogy jóvá volt hagyva, elvették azon a címen, hogy az 50%os pótadó nem került ki. Kérdem, hány százalékot fizet a kisgazda akkor, ha vadászbérlete, borfogyasztási adója mind odavesz? Éppen azért kérem a mélyen t. földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék ezekre is figyelemmel lenni. Továbbá kérem a tej értékesítés terén a tej gyűjtési és kezelési költségek illendő behozatalát, vagyis azoknak — mivel túlmagasak — megfelelő leszállítását és a tejellenőrzés olcsóbbátételét, mert különben a tejszövetkezetek teljesen tönkremennek. Fel kell itt említenem azt is, hogy a tej szövetkezetekből kiselejtezik azokat a kisgazdákat, akiknél a megkívánt zsírfok nincs meg. Már pedig a helyzet az, hogy az egyik kisgazdának yan kis borjastehene, illetve zsengetehene, a másik kisgazda tehenének pedig az időjárás vagy a takarmány miatt gyengébb a teje, viszont a másik tehenének olyan erős a teje, hogy az teljesen egalizálja, kiegyenlíti a tej szövetkezetekbe befutó nagy tejmennyiséget. Ezt nem veszik figyelembe, hanem azt, akinek a teje gyenge, egyszerűen kilökik, ami megcáfolása az egymás felsegítésének és magának a szövetkezeti eszmének. Erre is felhívom tehát az igen t. miniszter úr szíves figyelmét. Most pedig még egy fontos gazdasági ágra kell kitérnem, nevezetesen a mezőgazdasági gazdatisztikar helyzetére. Azok a gazdatisztek, akiknek helyzetét már többen szóvátették — így Csizmadia András képviselőtársam is — és elhelyezésüket kérték, ma lehetetlen helyzetben vannak. Törvényt kérek nekik, kötelező nyugdíjbiztosítást és kérem, hogy a gazdatiszti törvény megfelelő reformja minél előbb alkottassék meg. Mert azok a gazdatisztek, akik a több termelést a falu népe előtt hajnaltól napestig a mezőn járva bemutatják, ne kerülhessenek abba a helyzetbe, hogy egyszerűen kidobják őket, mint ahogyan az most nálunk éppen az én vármegyémben két becsületes jó gazdatiszttel megtörtént, hogy mivel a birtok gazdát cserélt, menni kellett nekik azonnal, semmi nélkül, s most ott állanak kinn a nagyvilágban. Igaz, hogy van nálunk ezzel ellenkező eset is, így például a kerületemben báró Biedermann önkénte61*
