Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-304

Az országgyűlés kévviselőházának egy közgazdasági írónál, aki szerint egy bizonyos esztendőben 2,127.000 munkáskezet foglalkoztatott az agrár termelőág, ugyanakkor egyidejűleg 682.000 munkás helyezkedett el az iparban. Tekintettel arra, hogy körülbelül egyharmaddal kevesebb munkáskezet foglalkoztatott például Dánia, mint a magyar agráriátus, racionalizálást ajánlanak az agrárok részére olyankép, hogy több gépet alkalmazzanak. Kiszámították, hogyha csak egyharmaddal kevesebb egyént foglalkoztatnak és géppel pótolná a munkáskezeket az agrár termelőosztály, ebben az esetben 2,127.000 foglalkoztatott munkást figyelembe véve, kereken 500.000 munkás szabadulna fel és keresne elhelyezkedést. Ha a csak 682.000 munkáskezet foglalkoztató ipar odáig fejlődnék, hogy minden ipari cikknél feleslegessé tenné a behozatalt külföldről, minthogy a külföldről behozott ipari cikkeknél 120.000 munkáskezet fizetünk meg az import által, ha mindez az import feleslegessé válna és Magyarország, a magyar gyáripar állítaná elő, és hozná forgalomba azokat a cikkeket is, amelyeket importálunk, legfeljebb 110.000-rel több munkáskezet foglalkoztathatna az ipar, viszont 500.00 munkáskéz szabadulna fel. A 110.000 megüresedett gyári hely, illetve kínálkozó alkalom még mindi-e: messze nem volna elégséges ahhoz, hogy a racionalizált, organizált gépi erőre való áttérés által felszabadult összes munkásokat az ipar el tudja látni. Tanácstalanul állanak a közgadasági írók, hogy mit csináljanak ezekkel a munkanélkülivé vált földmíves, mezőgazdasági munkásokkal. Az én szerény megítélésem szerint, nem lehet mást tenni, mint lehetőleg az általam megjelölendő módon az önálló exisztenciák létszámát szaporítani s ezeket a felszabaduló munkáskezeket is lehetőleg önálló exisztenciákká tenni. (Farkas István: Földet kell nekik adni.) Hogyan? Nem azzal a földbirtokreformmal, amelyet eddig láttunk, (Györki Imre: Nem bizony, hanem egy tisztességessel!) de igenis meg'győződésem szerint akkor, amikor a kötöttbírtokok fel fognak szabadulni. — mert elérkezik az ideje annak, hogy felszabaduljanak — akkor, amikor forgalomba kerülnek azok a birtokok, amelyek eddig'forgalmon kívül voltak, azzal a szociális teherrel, amelyet a termelőosztály máris visel, de fokozottabb mértékben viselnie kell, ha az állani a mezőgazdasági földmívesmunkások kötelező biztosításáról szintúgy gondoskodni fog, mint az ipari munkásokról. Ezen szociális tehernek mintegy megváltásaképpen képzelem én, hogy a megélhetést, a szerény önálló exisztenciát biztosító területeket juttassák maguk a nagybirtokosok, a nagy üzemek tulajdonosai, nem ingyen, hanem vételárért ezeknek a munkásokíiak. A vételár egyik része -állana a viselt és idővel, önálló exisztenciák létesítése folytamegszűnő szociális teherből, másrészt pedig fizetné ezt igen hosszú időre elosztott járadék formájában maga a földhöz juttatott munkás. Ez természetesen nem a kormányzat feladata; ezt a kormányzat megvalósítani nem tudja. Ez elsősorban társadalmi úton megvalósítandó, orvosi an dó probléma,, amely legjobb meggyőződésem szerint el fog következni, mert nemcsak ezeknek a létesítendő önálló exisztenciáknak érdekéről van szó, hanem szó van az egész egyetemes magvarság érdekéről, szó van arról, hogy a fizetendő járadékokból tőkéhez, a megmaradó birtokánál szükséges tőkéhez fog jutni az, aki a_ birtokán telepítés önálló exisztenciához fog jutni.

: az a korábban munkásegyén. Ezzel szaporítjuk a fogyasztók számát. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXI. 304. ülése 1929 június 5-én, szerdán. 115 Ennek az akciónak az ipar — a gyáripar csakúgy, mint a kis- és középipar — hasznát veszi* végeredményben tehát a kezdet nehézségei után mindenkinek csak haszna fog származni abból, ha önálló exisztenciákat létesítünk. (Farkas István: De mikor lesz kezdet?) Ez lesz egyben megoldása legjobb meggyőződésem szerint az egykének is, legalább is azon a téren, ahol az elsősorban gazdasági okokra vezetendő vissza. Tudom én azt nagyon jól, hogy egy okra, a gazdasági okra visszavezetni az egyke kérdését szintúgy nem lehet, mint igen sok más kérdést, mert itt az okoknak egész légiója működik közre, s az egyke azok eredőjeként áll elő. Azt azonban az én megítélésem szerint meg kell állapítani, hogy az eddigi nagy kötöttbirtokok, hitbizományok mellett az egyke kvázi gazdasági Önvédelem és kisgazda- vagy törpe- vagy — ha úgy tetszik — paraszt hitbizomány létesítése, abban a szomorú formában, hogy az egyke révén egy kézben maradjon meg a birtok. T. Ház ! Az tehát, röviden összesürítve, fejtegetéseim konklúziója, hogy a jelen szomorú helyzetben és mindaddig, míg az általam javasolt hitelkérdés, önálló exisztencialétesítés megoldva nincs, a szociális teherről, a szociális gondoskodásról ily módon való intézkedés előtt hiába létesítünk akár export ipari hivatalokat, akár export agrárhivatalokat, mert addig a probléma gyökerében, alaposan meg nem oldható. Az exporthivatal csak enyhithet, de lényegébien nem segíthet az^őstermeilés és az iparcikkek 'értékesítési krízisén; csak akkor érheti el célját, ha az általam javasolt egyik orvoslási módok is figyelembe vétetnek. Már pedig ha figyelembe vesszük azt a rettenetes helyzetet, amelyben ma a törpe- és különösen a kisbirtokosok vannak, ha figyelembe vesszük azt, hogy például egy ötholdas gazdának összes jövedelme 920 pengőt tesz ki, s ezzel szemben a közterhek levonásával kizárólag 744.35 pengő marad meg neki, s ha figyelembe vesszük az üzemi kiadásokat, az amortizációt és egyéb költségeket, akkor a munkabérén, vagy ezzel egyenértékű igen szűk megélhetésén kívül e^véb nem marad rendelkezésére. Ezt az állapotot tovább így fenntartani nem lehet. Még néhány szót kívánok egy igen fontos, veszendőnek indult termelési ágról, a szőlő- és bortermelésről előadni. Hiába hozunk mi idevonatkozólag védelmi törvényeket, hiába ipar. kódunk a fajták kiválasztása útján és egyéb, bár helyes intézkedésekkel segítőkezet nyuj: tani ennek a termelőosztálynak, ha viszont a borfogyasztásiadó hektoliterenként 19-40 pengőt tesz ki. Ismétlem, 19-40 pengőt tesz. ki a borfogyasztásaadó hektoliterenként. (Krisztián Imre: Fele a bor árának!) Ezzel szemben a konkurrens spanyolbor otthon a termelőnél — 11—12 fokos borról beszélek — 12—14 filléres áron értékesíthető. Ugyanez a bor Hamburgban, Triesztben 24—28 fillér, tehát kevesebb, mint a magyar bor ára a termelő pincéjében, ahol az 30 fillér; Bécsben, Prágában ugyanez a bor 30 fillér, az árdifferencia tehát 58%. Mi tehát a teendő? A tennivaló az, hogy elsősorban is szállítsuk le — ha el nem törölhetjük — a borfogyasztásiadót és helyettesítsük más olyan , bevételi forrással, amelyet minden nehézség ós nagy teherviselésünk mellett is könnyebben el tudunk viselni, mint ezt a terhet, mert ez ennek a termelési ágnak teljes tönkretételével jár együtt, s a Tokajvidék és Magyarország számos más kitűnő bortermelő vidéke a pusztulás szélére jut... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt» kérem tehát, méltóztassék beszédét befejezni. 61