Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-304

Az országgyűlés képviselőházának í len istállótrágyának is, de a mezőgazdasági termelés szépen fejlődő eredményei is csökkeni fognak. Az ország állatállománya nemcsak ma, de békében is alacsonyabb volt a szükségesnél és ez az egvik oka annak, ho^y a gazdatársadalom a földet megfelelő trágyázással nem tudta ellátni. A mezőgazdaság helyzetének ez a komoly, veszélyeztetett állapota megfontolásra int minden tényezőt, ezen tehát sürgősen segíteni kell. A legegyszerűbb megoldás volna, ha jobb és olcsóbb piacokat teremtenénk, a fődolog pedig az, hop*v a termelési költségeket csökkentsük. Nézetem szerint különösen Németország volna az az állam, ahová állatainkat leginkább tudnók kiszállítani sajnos azonban a Németországgal való kereskedelmi szerződést nélkülözzük és azt hiszem, erre egyelőre kilátás sincs. Tudomásom szerint az állattenyésztési és az értékesítési lehetőségek Németországban a mieinknél magasabban állanak. Naivon helyes és fontos intézkedés történt az 1927 : XXV. tc.-ben, mely az apaállatok vizsgálatának elrendeléséről szól és a végrehajtási utasítással kapcsolatban kiadott 33.000/928. sz. rendeletben. En e rendelet két pontjára hívom fel a figyelmet. Az apaállatok vizsgálata azelőtt mindig tavasszal történt, ami nézetem szerint helyesebb volt. Most ugyanis minden év szeptember 25-éig kell bejelenteni azokat az apaállatokat, amelyek megvizsgálásra kerülnek és a vizsgálatnak december 31-éig kell megtörténnie. , A helyzet tehát most az, hogy mivel a gazdatársadalom az apaállatokat rendesen kora tavasszal szerzi be, kétszer van évenként vizsgálat, ami a közigazgatási hatóságok és a gazdasági felügyelőségek munkáját megkétszerezi. Ha visszaállítjuk a régi állapotot és tavaszra tesszük át a vizsgálatot, akkor csak elvétve fordulna elő az az eset, hogy évközben kétszer kellene az apaállatokat megvizsgáltatni. Másik megjegyzésem az adminisztráció egyszerűsítésére vonatkozik. Eddig ugyanis elegendő volt egy kimutatást készíteni az apaállatokról, ez a miniszteri rendelet azonban elrendeli, hogy három-három példányban kell a kimutatást kiállítani, egyet a községi elöljáróságon kell kifüggeszteni, egyet az alispáni hivatalban, egyet a gazdasági felügyelő visz magával és még egy összesített kimutatást is kell csinálni. Ez az adminisztráció munkáját megháromszorozza, anynyira, hogy a községekben külön Írnokot kell alkalmazni. A másik fontos kérdés, amelyről szólani kívánok, a nem szabályozott folyók szabályozásának ügye. (Jánossy Gábor: A javaslat készen van!) A természet a legtöbb esetben maga adja meg a többtermelés lehetőségeit, vannak azonban nagyon gyakori esetek, különösen folyóvizek mentén, ahol a többtermelés a folyók' szabályozásával van kapcsolatban. Amikor én a folyók sürgős szabályozását siettetem, elsősorban a Rába-folyó kártevéseire hívom fel a figyelmet. Ez a folyó Szentgotthárdnál jön be az országba és Győrnél ömlik a Dunába. Sárvártól Győrig terjedő szakasza a múlt század vége óta szabályozva van, és a győri Kábaszabályozó Társulat kezelésében vissza van szorítva medrébe. Ezen a szakaszon láthatjuk is a szabályozás eredményeit. Azonban a Rába-folyó Szentgotthárdnál Sárvárig terjedő 97 kilométeres szakaszán ma is eredeti ősállapotában folyik, szakgatja a partokat, minden évben kiönt, nagy területeket áraszt el, a learatott termést elmossa, beiszapolja a réteket, úgyhogy mérhetetlen károkat okoz a gazdáknak és mindezeken felül a mételykór súlyos csapását zúdítja tói ülése 1929 június 5-én, szerdán. 387 a lakosságra. A Eába-folyó egyik legszeszélyesebb folyója Csonka-Magyarországnak. Az 1908. évben eszközölt felmérések mutatják, hogy a Rába szabályozatlan szakaszán 20—200 méterig terjedő távolságban folyik régi medrétől, tehát 200 méteres sávon mosta el a termőföldet, viszont a másik oldalon szintén 200 méteres sávot tett terméketlenné, ahová a kavicsot és a fövenyt hordta. Amióta hazánk megcsonkult és az úgynevezett Burgenland-ot elszakították tőlünk, a helyzet rosszabbodott. Az osztrákok ugyanis mederrendezést végeztek és így a Rába vize sokkal nagyobb erővel zúdul a nem szabályozott szakaszra, mint azelőtt. Kilátásunk van arra is, hogy az osztrákok a Rába osztrák szakaszán végre fogják hajtani a szabályozást, aminek következménye az lesz, hogy a Rábának Burgerlandban folyó mellékfolyói még nagyobb vízmennyiséget fognak a Rába szabályozatlan map^ar szakszára zúdítani. Alkalmam volt erre vonatkozólag néhány adatot beszerezni. A régi Ausztria területén szabályozott Rába-mederben másodpercenként 500 köbméter víz emésztődik meg, míg a magyar területen folyó Rába-meder szabályozatlan alsó szakaszán másodpercenként mindössze 250—300 köbméter víz emésztődik meg, pedig ezen a magyar szakaszon árvíz esetén 1000 köbméter víz folyik le másodpercenként, így tehát a tényleges vízmennyiségnek még a negyede sem fér el a Rába medrében. Elképzelhető, milyen pusztításokat vihet véghez a megáradó Rába a legjobban művelt mezőgazdasági területeken.^ Itt tehát sürgős segítségre van szükség. Ezt kérem is a t. földmívelésügyi miniszter úrtól, annál is inkább, mert tudomásom szerint a folyók szabályozásáról szóló törvényjavaslat már készen is van. Tisztelettel kérem, méltóztassék odahatni, hogy ez a javaslat minél előbb törvényerőre emelkedjék, és ha nem r is egyszerre, de több évre felosztva megtörténjen a Rába szabályozása, hogy ezeken a vidékeken segíteni lehessen. Erre annál nagyobb szükség van, mert ezeknek a vidékeknek munkaalkalmat kell teremteni. Sárvárott tudvalevően három év előtt megszűnt a műselyemgyár, amely belga tulajdon és azóta igen nagy a munkanélküliség. Ez a munkanélküliség állandóan fokozódik és valóban szomorú az emberekkel beszélni, rettenetes nyomorúságban élnek immár három éve, aminek következménye, hogy épp a holnapi napon 450 munkáscsalád — nem személy — távozik el Sárvárról Lyonba az ottani selyemgyárba. Ha ott nem lesz alkalom munkát és kereseti lehetőséget nyújtani, az állapot csak rosszabbodni fog; rosszabbodni fog pedig azáltal, hogy ezek a kivándorló munkások meg fogják találni megélhetésüket a külföldön, ezzel szemben azonban a kereskedelem, az ipar, minden pangásnak indul, egyik csőd a másik után és egyik fizetésképtelenség a másik után támad. (Fábián Béla: De a gazdasági miniszter urak nagyon optimisták nálunk!) Szükségesnek tartom még megemlíteni és kérni a földmívelésügyi miniszter urat, hasson oda, hogy a mezőgazdasági kamarák és a vármegyei gazdasági egyesületek összműködése intézményileg is biztosítassék. A gazdasági egyesületek voltak azok, amelyek a háború előtt és alatt a kamara életrehívása előtt a gazdákat egyesületekbe tömörítették és a gazdaközönség érdekeit képviselték. Ma helyzet, hogy a gazdasági egyesületek, amelyek a háború előtt nagy tőkével rendelkeztek és megfelelő befektetéseket tudtak eszközölni, teljesen pénz nélkül állanak, miután vagyonuk legnagyobb része részint hadikölcsönökben, részint a taka-