Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-304

Az országgyűlés képviselőházának rosszabb anyagból készítenek valamit, annak minősége csökken. Elnök: Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Szabóky Jenő: Az időm lejárt, befejezem beszédemet. Nagyon kérem a t. miniszter urat, szíveskedjék az elmondottakat figyelemmel kísérni, méltóztassék utánanézni annak, hogy az általam közölt adatok megfelelnek-e a válóságnak. Ha igen, méltóztassék a szerint intézkedni, viszont azokat az Összegeket, amelyeket kértem, méltóztassék a jövő költségvetésbe fölvenni. Minthogy bízom abban, hogy a t. miniszter úr a jövőben erélyes lesz, (Friedrich István: Ez a lényeg!) és minthogy bízom abban, hogy a fö'ldmívélésügyi tárca jó kezekben van és a jelzett kívánságokat méltányolni fogja, a földmívelésügyi tárca költségvetését általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Wolff Károly. Wolff Károly: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Harmadízben ragadom meg ma az alkalmat, hogy felszólaljak a t. Házban oly kérdést illetőleg, amely szerintem^ a legnagyobb jelentőséggél bír a mai rendkívüli súlyos gazdasági helyzetben, amelybe kétségkívül bele került különösen a mezőgazdaság. A mezőgazdasági krízisnek okaival szakszerűen foglalkozni elsőrendű kötelességünk, még pedig nemcsak a kritika jegyében, hanem az alkotó munka jegyében is, mert végeredményben mindenkinek kötelessége, hogy e válság megoldásánál argumentumokkal támogassuk a felelős tényezőket, hogy azok lássák a konkrét dolgokat, amelyek felmerülnek tervek alakjában, és így módjuk legven a kérdés érdemét illetőleg intézkeidni. (Úgy vam! balfelől.) A legutóbbi költségvetési beszédemben rámutattam arra, hogy a kivitel kérdése szempontjából sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítok a mezőgazdasági kivitelnek, mint a gyáripari kivitelnek, a nélkül, hogy ezzel a megállapításommal a gyárinari kivitel fontosságát eary pillanatra is kétségbe akarnám vonni. De ha a statisztikát nézem, látom, hogy a mezőgazdasági kivitel 1928-ban 504 .millió pengő volt, — pontosan 469.648.000 pengő, és még néhány tétel, így jön ki az 504 millió — a gyárinari kivitel pedig 268 millió pengő. És ha veszem a nyersanyagot, amelyet a gyáripár a kivitt árucikkek előállítása céljából behozott, körülbelül 50 millió pengőt tesz ki az, ami a kereskedelmi mérleg szempontjából figyelembe jöhet emnél a kivitelnél. A múltkor megállapítottam tehát már, hogy a gyáripari kivitel kétségkívül nagy fontossággal bír elsősorban a munkaalkalom szempontjából, továbbá belpolitikailag a beifogyasztás terén, de ha arról beszélünk, hogy kereskedelmi mérlegünket jelentősen javítanunk kell és gondoskodnunk kell a jelenlegi belvzet szanálásáról, akkor felfogásom szerint első legfontosabb teendő a mezőgazdasági kivitelnek megorganizálása, ezen kivitel visszaesése okainak okszerű megvizsgálása és oly intézkedések foganatosítása, amelyekkel a mezőgazdasági kivitel kérdését megint föl lehet lendíteni, (tfgy van!) Ez szoros kapcsolatban áll mezőgazdaságunk jelenlegi helyzetével. Kétségtelen, hogy a kóros jelenségeknél figyelembe kell venni bizonyos szempontokat, és ha ezeket megismertük, azt hiszem, meg fogjuk találni az eszközöket, miként tudnánk itt segíteni. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXL 304. ülése 1929 június 5-én, szerdán. 383 Ha a mezőgazdasági kivitelről beszélek, jogosan szólítottam fel kétízben a t. kormány illetékes tényezőit arra, hogy Budapest székesfőváros nagy anyagi és erkölcsi erejét a kivitel kérdésénél vegyék sürgősen igénybe. De vegyék igénybe mint a belső fogyasztás szempontjából legjelentékenyebb piac kérdését is, üljenek öszsze a fővárosi tényezőkkel és gondoskodjanak sürgősen azokról a konkrétumokról, amelyek a kérdés javítását előidézhetik. (Helyeslés.) Ebben a tekintetben kétízben hiába szóltam fel, mert meg kell állapítanom, hogy a közgazdasági miniszter úr sem váltotta még be ígéretét, amelyet velem szemben is tett, ezek a tanácskozások még nem kezdődtek meg. (Egy hang jobbfelől: A fővárosnak külön politikája van!) Megragadom tehát ezt az alkalmat arra, hogy a földmívelésügyi miniszter úrral szemben szegezzem le a fővárosnak azt a készségét, — és ezt rövid időn belül argumentumokkal is bizonyítani fogom — amelyet Budapest székesfőváros ezennel felajánl maga részéről a mezőgazdasági krízis enyhítése érdekében. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nagyon helyes, de ne hozasson a főváros lengyel burgonyát!) Majd felelek erre. Lehetetlenség az, hogy ezt a nagyszabású és igazán mondhatom, az egész ország közgazdasági helyzetére kiható kérdést kicsinyes, ellenszenves szempontokból kezeljük. Ez lehetetlenség. Nagy sajnálattal hallottam, amikor a kisgazdatársadalom egyik képviselője, Csizmadia András t. képviselőtársunk itt megjegyezte, hogy ők bizalmatlanok a fővárossal szemben és nem akarják, hogy a kivitel kérdésében a fővárosra ruháztassák a főszerep, hanem ők gazdaembert kívánnak ennek irányítására. Nagy súlyt fektetek a kisgazdatársadalomra, és méltóztassék tudomásul venni, hogy kívánatosnak tartanám, ha minél nagyobb' számban jelennének meg itt a parlamentben, (Mozgás és zaj a baloldalon.) mert a magyar középosztály nagy dekadenciájában a megújhodási processzus csak a kisgazdatársadalomból indulhat ki, ezért a kisgazdatársadalmat sokkal nagyobb mértékben kívánnám bevonni a magyar politikai életbe. (Kun Béla: De lassanként kinullázták az egységespártból!) Ezért fektetek nagy súlyt a kisgazdatársadalom felfogására és ezért veszem magamnak azt a fáradtságot, hogy ezúttal is igyekezem felvilágosítani Csizmadia András t. képviselőtársunkat, mint a magyar kisgazdatársadalom egyik itt ülő tagját, mennyire tévesen ítéli meg a helyzetet. Itt nem arról van szó, hogy a kormány valamit csináljon, mert az élet valamit már adott és csinált. Nem arról van szó, hogy a kormány irányítson, mert az élet már irányított. A statisztika adatai szerint ugyanis nem lehet mellőzni Budapest székesfővárost a mezőgazdasági kivitelnél, de még a gyáripari kivitelnél sem, a gyáripari kivitelnél annál kevésbbé, mert hiszen majdnem minden Budapestre koncentrálódott, nem lehet mellőzni, mert az élet mutatja, hogy kialakul Budapest székesfőváros domináló szerepe úgy a belföldi fogyasztás, mint a kivitel kérdésében. A mezőgazdaságnak a kivitele, mint mondottam, 504 millió pengő, az ipar kivitele pedig 268 millió pengő, vegyes 46 millió pengő, ez összesen 816 millió pengő. Ha most veszem a mezőgazdasági kivitelt, az 504 millió pengőt, illetve preoize 469 milliót, úgy meg kell állapítanom, hogy a Budapestre felhozott mezőgazdasági termények értéke 370 millió. Tehát a Budapestre való felhozatal 370 millió pengő, az 504 millióval szemben. De még az 504 millió pengőből is 300 millió innen ment Budapestről külföldre. Ha veszem például a vágó- és igásállatot, ebben az országban kivitelben sze57