Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-303
Àz országgyűlés hépviselÖházának 303. illése 1929 június 4-én, kedden. 343 ségvédelem terén, mint a lefegyverzés kérdésében minden esetben olyan álláspontot foglalt el a magyar külügyminisztérium, hogy éppen a legjobbaknak elismerését egész Európában biztosította számunkra. A speciális magyar érdek védelmében pedig az optánsperek alkalmával, igaz, hogy elsősorban gróf Apponyi Albert világraszóló tekintélye következtében, de saját gondos és alapos munkája által is számottevő nemzetközi sikereket ért el. így meg akarom állapítani, hogy a mindennapi ügyeket érdeklő szempontból a magyar külügyminisztérium rászolgált az ország bizalmára és véleményem szerint ezt telj es egészében élvezi is. De a külügyminisztérium másik nagy feladata speciális helyzetünk következtében az, hogy minden munkáját, minden tervét és minden elgondolását a békeszerződések revíziója kérdésének szentelje. Kétségtelen, hogy a magyar revíziós ügyet elsősorban a külügyminisztériumnak kell szolgálnia, mert a revízió ügye szerintem a békének, az európai békélnek ügye és ezt a béke fegyvereivel; és a meggyőződés erejével a magyar külügyminisztérium hivatott elsősorhan szolgálni. A reviziói tevékenység szempontjából azonban úgy a külügyi politikának általános irányelveivel, mint a külügy egyes exponenseivel szemben éles, éís néha személyes kritika is szokott felcsendülni. Ennek következtében ez az a kérdés, ahol különös gonddal kell mérlegelnünk, vájjon rászolgált-e a külügyminisztérium az egész ország bizalmára. De külképviseletünk kritizál óinak azt óhajtom mondani, hogy a magyar revízió ügyét nem az szolgálja a leghasznosabban, aki a legnagyobbat kiáltja, aki a leghangosabban vagy a legtolakodóbb módon hirdeti a minden magyar szívében élő remények megvalósítását, nem az, aki dobbal akar verebet fogni és a sebek felszakítása által állandóan lázas és fájdalmas állapotot tart fenn, hanem az, aki a legtöbb higgadtsággal és a legtöbb bölcsességgel tud cselekedni. Egészen kétségtelen, hogy revíziós törekvésünk jövendőbeli sikerének legbiztosabb záloga a magyar nemzet egységes állásfoglalásának és törhetetlen akaratának megnyilvánulásában áll. De a kérdés aktualitását és a közelebbi jövőben való megoldási lehetőségeket nem egyedül a magyar nemzet elszántsága fogja biztosítani, mert kétségtelen, hogy a magyar nemzet szándékától távol áll minden erőszakos eszköz igénybevételének terve nemcsalt azért, mert lefegyverzetten és elgyengülten a jelenlegi viszonyok között ilyen úton célt nem is érhetünk eL hanem azért is, mert súlyos szenvedéseink után igaz békeszeretet él a mi lelkeinkben és mi a kiáltó és nyomasztó igazságtalanságok jóvátételére is csak a legutolsó esetben volnánk hajlandók fegyverhez, nyúlni. Éppen ezért a békeszerződések reviziójának magyar értelemiben való bekövetkezése attól függ, hogy a revízió európai érdeknek tüntettéssék fel és ebből a szempontból az követi a leghelyesebb politikát, aki a magyar érdeknek és az európai érdeknek összhangját és egybehangzását bizonyítani és Ennek következtében, ebből a szempontból komoly és okos az a politika, amelyet külképviseletünk folytat, amikor a XIX. és XX. század vezető politikai elgondolásaihoz való kapcsolat által igyekszik olyan atmoszférát teremteni, amely későbbi időben a revíziós mozgalom megindításának lelki előkészületét szolgálhassa. Amikor csonka országunk határszélén fekvő régi területeket a XIX. század győzelmes esz- ' méjenek, a nemzetiségi elvnek alapján kívánjuk visszaszerezni, akkor helyes az a politika, amely minden körülmények közt és minden egyéb kérdésben is a nemzetiségi elvnek álláspontjára helyezkedik és ennek örök érvényét nemcsak elismeri, hanem minden esetben hirdeti is. Ha a legnagyobb magyar remény a népszemélyiségek, önrendelkezési jogának gyakorlásán alapszik, akkor okos és komoly az a politika, amely minden esetben a zönrendelkezési jog alapján állva ennek a kérdésnek fontosságát mindig újra és újra beleveti az európai népközösség genfi lelkiismeretébe, hogy nemsokára, mint elismert alapigazságra hivatkozhasson erre a tételre, az érdekünkben álló gyakorlati lépések megtételénél. A magyar akarat egységes a revízió követelésében és az én szerény véleményem szerint a magyar külképviselet bölcs higgadtsággal képviseli erre kívánságunkat. Mégis rá akarok mutatni egy gyakrabban fennforgó és ellenünk az ellenpropaganda szempontiából némelykor kihasznált tévedésre, vagy félreértésre, amelyet itt tisztázni kívánok. A magyar közvélemény revíziós törekvése elsősorban a magyarlakta területek visszacsatolásáért folytat küzdelmet, másodsorban pedig azért, hogy Szent István koronájának területén lakó egyéb nemzetek és nemzetiségek szabadon nyilváníthassák akaratukat állami hovatartozandóságuk kérdésében, persze abban a reményben, hogy a történelmi tradíciók, a gazdasági érdekek és saját népszemélyiségük tökéletesebb védelmének lehetősége e nemzetek vagy nemzetiségek elhatározását Magyarország javára fogják befolyásolni. Azonban bár idehaza ezt hangoztatni felesleges, a gyakran ellenséges indulatú külföldi közvélemény szempontjából hasznosnak tartom hangsúlyozni, hogy e rokon és baráti nemzetekkel szemben erőnek vagy erőszaknak alkalmazására a magyar nemzet nem gondol és nem is fog gondolni soha. (Ügy van! a jobboldalon.) Ez 100%-ban áll valamennyi nemzetiségre nézve, de 101%-ban áll a velünk évszázadok óta testvéri összeköttetésben, de teljes függetlenségben mellettünk élt horvát nemzetre. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Ha mi magyarok a múltban a horvátokkal szemben folytatott politika szempontjából egyáltalában hibásnak érezzük magunkat, akkor a hibát abban látjuk, hogy bizonyos csekélységekre, külszínre, vagy látszatra való törekvés következtében nem hangoztattuk eléggé és nem emeltük ki eléggé, hogy őket tökéletesen független test vérnemzetnek tekintjük és nem domborítottuk ki eléggé, az ő tökéletes különállásukat, amelyet azonban a maga valójában, lényegében a magyar nemzet mindig elismert. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ennek elismerése jelenti azt is, hogy a magyar reviziós törekvés erőszak vagy kényszer formájában nem irányul a horvátok felé. A magunk állami akaratát, testvéri közösségünk átérzését, a gazdasági érdekekből folyó kívánságokat vagy reményeket még csak formulázni sem akarjuk. (Ügy van! a jobboldalon.) Ezzel szemben a magyar nemzet mindig a legnagyobb szeretettel fog gondolni az ő horvát testvéreire, és a legnagyobb szeretettel fog emlékezni róluk, (úgy van! a jobboldalon.) Nem feledkezünk el arról, hogy az évszázados török küzdelmekben mint igazi bajtársak és testvérek állottunk egymás mellett, (Ügy van! a jobboldalon ) hogy az ő nemzeti hőseik' a magyar nemzeti hősök mellett küzdöttek és vannak olyanok, akiket mind a két nemzet szeretete a magáénak vall. (Ügy van! a jobboldalon.)
