Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-302

Az országgyűlés képviselőházának 302. ülése Ï9É9 június 3-án, hétfőn. 317 ügyészeéget arra utasítottam, hogy abban a pillanatban, mihelyt a nyomozás olyan stá­diumba jut, hogy az ügyek áttekinthetők lesz­nek, jelentést várok abból a szempontból, hogy megállapíthassam, Vannak-e egyáltalában ezek között a nyomorult emberek között olyanok, akiknél valóban koncedálni lehet a jóhiszemű­séget, mert ha ilyenek vannak, nem fogon: engedni, hogy az ügyészség ezekkel szemben vádat emeljen. Kétségtelen dolog: ellenben, hogy ahol nyilvánvaló csalás és okirathamisí­tás történt, ott sem érzékenységből, sem szo­ciális szempontból, sem semmiféle szempontból nem lehet az. ügyek megszüntetését szorgal­mazni, (Ügy van! — Élénk helyeslés a jobb­oldalon.) mert nem lehet újabb olyan fészkeket teremteni, ahol csak a közélet tisztaságát pisz­kítják be. {Helyeslés jobb felől.) Nagyon köszönöm Östör József igen t. kép­viselőtársamnak azokat az észrevételeit, ame­lyeket mind az összeférhetlenségi jury kér­désében, mind az esküdtszék kérdésében elő­adott és amelyekhez nem kívánok semmit hozzátenni. Hálás vagyok, hogy felhozta azo­kat az apró részletkérdéseket, amelyekre itt ma választ nem adok, de amelyekért köszönet jár, mert felhívta figyelmemet rájuk, hiszen én már öt éve nöm vagyok praktizáló ügyvéd, tehát közvetlen tapasztalataim nincsenek. Végül Láng János t. képviselőtársam fel­szólalására csupán annyit - kívánok mégje­gyezni, hogy egyetértek t. kéoviselőtársammal abban a tekintetben, hogy a házasság szentsége kérdésében ma már a társadalmi felfogás olyan laza, hogy ez a felfogás tiszteletet egy­általában nem érdemel. A magam részéről a könnyelmű válások lehetőségét a társadalom ep-vik olyan mételyező forrásának tekintem, amely a bűnözés lejtőjére viszi az emberek tömeget, (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) mert a bűnözés olyan valami, hogy csak meg kell kóstolni s azután nincs megállás, először a ha­sonló Jbűiiökben, maid a bűnök minden nemé­ben. Én tehát t kénviselőtársam határozati javaslatát el fogom fogadni. Nern terjeszkedhetem ki az összes részle­tekre: így is engedelmet kell kérnem, hogy felszólalásom talán kissé hosszúra nyúlt. Arra kérem a t. Házat, méltóztassék az igazságügyi tárca költségvetését általánosság­ban, a részletes tárgyalás alánjául elfogadni. (Élénk helyes, éljenzés és tavs a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az előadó úr nem kíván szólni. Szó­lásjoga többé senkinek nincs. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az igazságügyi tárca költségvetését általánosságban a részletes tár­gvalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (lgen!)K Ház az igazságügyi tárca költségve­tését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik az általános vita során beadott határozati javaslatok felett való szavazás. A beadás sorrendje szerint következik Györki Tmre képviselő úr 1. számú határozati javas­lata, melyben utasítani kéri az igazságügy­miniszter urat, hogy az 1918-tól a mai napig elkövetett politikai vétségekre és bűncselekmé­nyekre amnesztiáról szóló törvényjavaslatot terjesszen a Ház elé. Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! Végtelenül sajnálom, hogy t, képviselőtársam határozati javaslatát nem fogadhatom el. Saj­nálom azért, mert a magam részéről az engesz­telő'dés szellemét kívánom minden vonalon ér­vényre juttatni. Csak azt sajnálom, hogy az engesztelődés tekintetében nem látok olyan előz­ményeket, amelyek éretté tennék ezt a kérdést. Ismét csak visszatérhetek arra, amit már a rehabilitációnál említettem, hogy ahhoz, hogy a rehabilitáció, az engesztelődés bekövetkezzék, nem elegendő ezt követelni attól, akinek joga van megbocsátani, hanem ahhoz lehetőséget is kell teremteni; a megbánásnak, a jóvátételnek legalább a készsége kell, hogy megnyilvánuljon (Ügy van! Ügy van!) és a m. kir. bíróságok előtti tiszteletadásnak és a bíróságok ítéletébe való belenyugvásnak tudatát kell legalább is terjeszteni, hogy lehetővé váljék ilyen értelem­ben az amnesztia megadása. (Ügy van! Ügy van!) A magam részéről tehát annak fenntartá­sával, hogy én leszek boldog, ha az engesztelő­dés szellemét képviselve az amnesztia terén újabb és újabb lépéseket tehetek, most arra ké­rem a t. Házat, méltóztassék ezt a határozati javaslatot mellőzni. (Helyeslés jobbfelől. — Farkas István: Ez a gyöngeség jele!) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a határozati javaslatot elfogadni, igen vagy nemi (Nem!) A Ház a határozati javaslatot nem fo­gadta el. . Következik Györki Imre képviselő úr 2. számú határozati javaslata, amelyben utasí­tani kéri az igazságügyminiszter urat, hogy a letartóztatási intézetek szabályzatát a kor köve­telményeinek megfelelően változtassa meg és a politikai foglyok önköltségi élelmezését enge­délyezze. A miniszter úr kíván szólni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T.Ház! En a magam részéről nem fogadhatom el ezt a határozati javaslatot. Nem fogadhatom el, mert a kérdés megoldásra még nem érett. Börtönügyi osztályom már évek óta foglalkozik ezzel a kér­déssel, bár a világotjáró összes szakférfiak meg­állapítás & f szerint a mi börtönügyünk, letartóz­tatási intézeteink és szabályzatunk valóban az élen van, vezet és példaképül szolgál. Mindezek ellenére mi tovább is az élen akarván maradni, felkészülünk egy ilyen reformra, még azonbai másfél esztendő van hátra, míg összeszedjük az egész anyagot és elkészülünk arra, hogy lehet séges legyen a kérdéssel behatóan foglalkozni. Megnyugtatom t. képviselőtársamat, hogy "éa alatt a másfél esztendő alatt is vezetni fogunk ezen a téren a világon a liberalizmus, a foglyok ellátása és egészségügyi szempontjai tekinteté­ben úgy, hogy ezt a másfél esztendőt egészen nyugodtan megvárhatjuk. Kérem a javaslat mellőzését. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a határozati javaslatot elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A Ház a határozati javaslatot nem fo­gadta el. Következik Györki Imre képviselő úr 3. számú határozati javaslata, amelyben utasítani kéri az igazságügyminiszter urat, hogy a halál­büntetés eltörléséről törvényjavaslatot terjesz­szen a Ház elé. Az igazságügyminiszter úr kíván szólni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! Nem akarok közhellyel élni és így nem idézem azt, amit ebben a vitában ellenzéki ol­dalról is idéztek, hogy kezdjék előbb a gyilko­sok, (Kuna P. András: Ügy van! Ne gyilkolja­nak!) csak a puszta tényre mutatok rá. Amely államban a halálbüntetést eltörölték, ott ugyan­ezen büntetőjogi kategóriában a bűnözés emel­kedett. Ezt nem óhajtom s ennek következtében a határozati javaslatot nem fogadom el. '.-.-'•• Elnök: Kérdem a t. Házat, méltoztatnak-e

Next

/
Oldalképek
Tartalom