Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-302

Az országgyűlés képviselőházának 302. ülése 1929. évi június hó 3-án, hétfőn, Almásy László, Puky Endre és Czettler Jenő elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. — Az 1929/30. évi állami költségvetés egyes tárcáinak tárgyalása. Az igazságügyi tárca. Felszólaltak : Zsitvay Tibor igazságügyminiszter, Baraes Marcell, Krüger Aladár, Fábián Béla, Káinoki Bedő Sándor, Eassay Károly, Östör József, Láng János, Györki Imre. A külügyi tárca. Felszólalt: Lakatos Gyula előadó. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Vass József, Wal ko Lajos, Wekerle Sándor, Bud János, Zsitvay Tibor. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 8 perckor.) (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Eitz Arthur jegyző úr, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Pakots József jegyző úr, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Héjj Imre jegyző úr. Bemutatom a t. Háznak Sopron vármegye közönségének két rendbeli feliratát a trianoni békeszerződés revíziója ügyében, valamint az autonóm vámtarifa revíziója és a kartellkérdés törvényszerű szabályozása tárgyában. A^ feliratot a Ház előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a kérvényi bizottságnak adja ki. Napirendünk szerint következik 1929/30. évi állami költségvetés (írom. 780) egyes tárcáinak folytatólagos tárgyalására. Soron van az igazságügyi tárca költségvetésének folytatólagos általános vitája. Az igazságügyminiszter úr kíván szólni, Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A Ház legutóbbi ülésén ellenzéki oldalról azt a kívánságot fejezték ki, hogy az igazságügyminiszter, aki nemrég óta van hivatalában, ne a tárca költségvetése tárgyalásának végén, hanem lehetőleg elején fejtse ki programmját. Ezt a felhívást én alkotmányos és jogos kívánságnak tartom s ennek kívánok megfelelni, amikor arra kérem a t. Házat, méltóztassék megengedni, hogy rövid idő alatt vázoljam azt a programmât, amelyet magam elé tűztem. Ezzel senkinek szólásjoga meg nem csorbul, mert az új házszabályok szerint, amennyiben a miniszter az általános vita során felszólal, ugyanakkora idővel meghosszabbodik a tárgyalási idő, én tehát ebből a szempontból sem érzem magamat akadályozva, hogy programmomat e pillanatban előterjesszem. (Halljuk! Halljuk!) Természetes, hogy tizenöt esztendő viharai, különböző változó időszakai után, amikor azt az KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXI, időpontot látjuk feltűnni, amikor már alkotni is lehet ebben az országban, szinte nehéz egy komplikált programmot előterjeszteni; valóban az igazságügyminiszter azt sem tudja merre, hova ne nézzen, mert mindenütt, minden vonalon új gondolatok, reformtervek, szükségletek merülnek fel. Nem lehet nekem feladatom, hogy végigtaroljak az összes ugarokon. A magam részéről három nagy kérdés komplexummal kívánok e pillanatban foglalkozni: a bíróság, az ügyvédség és a törvényelőkészítés terén kívánok programmot adni. Tizenöt évet említettem előbb. A háború kitörése óta ennyi idő telt el és ez alatt az idő alatt az igazságszolgáltatás terén a jövőben irányuló, marandandó alkotásokat a törvényhozás nem mutathat fel. Természetes ez, hiszen a törvényhozásnak — és az igazságügyi törvényhozásnak is — feladata ebben az időszakban az volt, hogy a változó időik, a máról-holnapra változó gazdasági, társadalmi és politikai viszonyoknak megfelelően oldja meg a halaszthatatlan kérdéseket. Ennek következtében a jövőbe tekintő, a jövőbén maradandó alkotások előttünk nincsenek. Ez a tizenöt esztendő a legnagyobb súlyt az igazságszolgáltatás terén és a legnagyobb terhet a magyar királyi bíróságnak jelentette. Mulasztást követnék el, ha nem fejezném ki innét valóban a hála, az elismerés és a köszönetnyilvánítás szavait a törvényhozás nevében és azt hiszem, minden egyes képviselőtársam nevében is a magyar királyi bírósággal szemben, (Helyeslés.) amely óriási feladatok elé volt állítva, és egyfben óriási megpróbáltatásokat 'szenvedett el. Sohasem ingott meg kötélességtudása, felelősségérzete, tárgyilagossága, pártatlansága és függetlenségének öntudata. Ítélkezett óriási jelentőségű vagyoni kérdésekben ugyanakkor, amikor korgó gyomorral indult haza és otthon éhező gyermekeit látta. Volt idő, amikor büszkeséggel emlékeztek meg arról a gyorstalpaló bíróról, aki gyorsan elintézte ügyeit és otthon gyermekeinek cipőt talpalt. Az én arcomon a szégyen pírja ég. amikor arra gondolok, hogy ezt az időszakot hosszú évtizeddé szélesítette a törvényhozás késedelme. Ha azonban megállapítjuk ezt a 4Û