Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-301

Àz országgyűlés hêpvîseio%azanaU à 0Î. 'ütése 1929 május 29-éú, szerdáit. 273 deklődni fog az újpesti járásbíróság helyzete iránt, ahol 6—8 hónapos terminusok vannak, és ahol, ha véletlenül egy per leszünetel, nem lehet hamarabb terminust kapni, csak 8—10 hónap múlva, akkor azt hiszem, az igazságügyminiszter úr be fogja látni, hogy tényleg a bírói létszámot itt feltétlenül emelni kell, mert az a csőd, amelyet ma nagyon sokat emlegetnek, nagyon rövid idő múlva be fog következni. Az egészen bizonyos, hogy a budapesti központi járásbíróság ezt az iramot nem bírja tovább. Nem bírja a bíróság, de nem bírja a segédszemélyzet sem; Azok a jegyzők és titkárok annyira agyon vannak terhelve munkával, hogy nem tudnak a bírónak segédkezni, a bírónak magának kell elvégeznie minden adminisztratív munkát is, tehát meg fog állni majd egyszer a bíróság. Hiszen máris látjuk azt, hogy igen sokan belebetegszenek abba a borzasztó nagy munkába, amelyet nekik végezni kell. Arra kérem tehát az igazságügyminiszter urat, hogyha az idei költségvetésben már nem is lehet rajta segíteni, legalább a jövő esztendei költségvetésben a bírói létszámot Budapest területén feltétlenül szaporítsa, mert különben tényleg katasztrofális helyzetbe fog kerülni az igazságszolgáltatás. Ez nem közömbös már a felekre nézve sem, nem pedig azért, mert nagyon jól tudjuk, hogy a mai gazdasági helyzet mellett igen hamarosan kény szeregyezségbe és csődbe kerülnek azok, akik pereltetnek, úgyhogy mire meghozza az ítéletet a bíróság, akkor már nem tudja az a felperes azt végrehajtani, nem tudja behajtani az ő követelését és ez teljesen elvész, míg ha hamarább meghozták volna azt az ítéletet, ha a bíró abban a helyzetben lehetett volna, hogy rövidebb idő alatt hozza meg ítéletét, talán még végrehajtással el tudták volna érni azt az alperest, azt az adóst és meg tudták volna kapni tőle a jogos járandóságot. A segélyszemélyzetre is kénytelen vagyok kitérni a magam részéről is és itt is azt kell kérnem a mélyen t. miniszter úrtól, hogy a jövő évi költségvetésbe igyekezzék nagyobb összeget beállítani létszámuk szaporítására. Ma tényleg az a helyzet, hogyha az ember végrehajtást kér, 8—1Q napig kell várnia még akkor is, ha a kiadmányt csatolja. Méltóztatik tudni, ma az a helyzet, hogy meg van engedve, — és szerintem egészen helyesen — hogy az ü^wédek a kiadmányokat becsatolhassák, mert ez azt jelenti, hogy legalább két héttel hamarabb kapja meg a végrehajtást elrendelő végzést, mintha nem csatolná be. Az ítéleteket is kiadja a. bíróság az ügyvéd részére, — és csak az ügyvéd részére — hogy lemásolhassa és bevihesse aláírás végett Ha ez nem lenne, ha a törvényszéki és járásbírósági elnök úr nem hozta volna be — nagyon helyesen — ezt a rendszert, ott lennénk talán, mint a büntető ügyeknél, hogy két-három hónap múlva kézbesítik csak az ítéletet. Természetesen nem tarthatom egészen pó rendszernek, hogy az ügyvédnek kell a bíróság munkáját is elvégeznie, amikor ez esetleg meggyanusításokra adhat alkalmat és éppen ezért arra kérem a miniszter urat, hogy a segédszemélyzet létszámát feltétlenül emelne fel, hogy a jövő esztendőben nagyobb összeggel tudjunk e személyzeti státus emeléséhez hozzájárulni. A segédszemélyzet rendkívül nagy mértékben túl van terhelve. A miniszter úr informálva van arról, hogy nemcsak délelőtt, hanem délután is dolgoznak a bíróságnál. A segédszemélyzet majdnem minden nap^ délután is kénytelen bejárni, hogy^ el tudja végezni a munkáját és még 1°^ sem képes azt az óriási munkát elvégezni, amelyet pedig el kellene végeznie. Ez szintén tarthatatlan helyzet és a magam részéről ismételten csak arra kérhetem az igen t. miniszter urat, hogy ezt a helyzetet feltétlenül szüntesse meg és minél nagyobb segédszemélyzetet állítson be a bíróságnál. Ami most már a felsőbíróság kérdését illeti, ott szintén ez a helyzet. Igen hosszúak a terminusok különösen a Kúriánál. A Kúria a°"von van terhelve. Hoztunk ugyan a múlt évben törvényeket, amelyek tehermentesíteni akarták a Kúriát és a királyi ítélőtáblát, részben talán sikerült is, azonban még mindig olyan nagy mennyisége van ott fenn a megfellebbezett ügyeknek és a felülvizsgálat alatt álló ügyeknek, hogy előfordul az, hogy a Kúriánál csak egv esztendőre tűznek ki felülvizsgálatra tárgyalást, a Táblánál pedig a hathónapos terminusok rendszeresek. Ez teljesen tarthatatlan. Amikor valakinek megvan már az elsőfokú ítélete és azt hiszi, hogy most már rövidesen abba a helyzetbe fog jutni, hogy pénzét megkapja, vagy azt a jogot, amelyet a keresetben érvényesített, megkapja, még másfél évig vagy két esztendeig kell várnia arra, hogy az jogerős legyen, hogy azt végrehajthassa. Ez teljesen tarthatatlan és lehetetlen helyzet. Ez megingatja a bizalmat a jogkereső közönségben, mert a közönség ugyan tudja, hogy az a bíró becsülettel hozza meg ítéletét, ha azonban nem tudja, hogy a bíróság azt érvényesíteni is tudja és így el tudja érni az ő jógát, nem fogja az ő igazságát keresni. Akkor esetleg le fog csúszni majd erről az igazságszolgáltatási alapról és más módon akarja elérni azt, amit íery kellene elérnie. Erre igen eklatáns példa az, hogy ma büntetőperekkel operálnak ott, ahol polgári pert kellene indítani. (Ügy vanf Ügy van!) Az illető azt hiszi, hogyha ő beadja azt a bűnvádi feljelentést, beidézik majd a rendőrségre a terheltet, ott ráijesztenek és akkor ő meg fogja kapni azt, amit egyébként nem tudott volna megkapni. Ezt látjuk ma a főkapitányságnál. Hogy mennyire agyonterhelte a főkapitányságot ennek a rendszernek a behozatala, azt mutatja, hogy ott napnap után van nyolc-tízszámra egy-egy referensnél olyan ügy, amelyről az ember az első tekintetre megállapítja, hogy az nem büntetőügy, hanem polgári ügy, amelyet ő csak azért adott be, mert az államnak ezt a kényszerítő hatalmát akarja felhasználni arra, hogy magánjogi igényét kielégíthesse.. En nem azt mondom, hogy ez zsarolás, zsarolás talán, mindenesetre azonban annak a határán jár egészen, és ezzel is megterheljük a bíróságot, mert hiszen a rendőrségnek nincs módjában, megszüntetni ezt az eljárást, át kell neki ezt tenni az ügyészségre és az ügyészség kénytelen százszámra megszüntető határozatokat hozni, amelyekből az első pilla-antra meg lehet állapítani, hogy azok a meginduláskor sem voltak büntetőügyek, hanem tisztán polgári perek lehettek volna. En tehát ezért is kérem a t. miniszter urat, hogy igyekezzék minél nagyobb összeget kisrófolni az állami költségvetésből az igazságügyi tárca részére, mert akkor ez a lehetetlen és tart* hatatlan helyzet is ineg fog szűnni és mindent a maga rendje és módja szerint lehet elintézni. A bíróságra vonatkozólag tehát ez lenne az én tiszteletteljes kérésem a miniszter úrhoz. Kénytelen vagyok még foglalkozni a végrehajtói kérdéssel és a telekkönyv vezetők kérdésével és méltóztassék megengedni, hogyha már röviden is, de ezekre is rátérhessek. Ma a helyzet a végrehajtóknál az, hogy ezek köztisztviselők felelősség szempontjából, egyébként azonban magánhivatalnokok, akiket