Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-301

2&8 Az országgyűlés képviselőházának amelyek a bajokat lényegesen enyhíteni fogják. (Ügy van! jobbról.) A közjegyzők kérdésében lényeges változás­ról nem számolhatok be az elmúlt esztendőben. Itt bizonyos stabilizáció állott be; a megcsonkí­tottságunk és a menekült közjegyzők elhelye­zése folytán beállott rendkívüli viszonyok szü­nőfélben vannak. Az a politika, amelyet az igazságügyminiszter úr e tekintetben folytat, illetőleg kezdeményezni fog s amelyet bizo­nyára ismertet majd, azt hiszem, az egész vo­nalon megnyugtató lesz. A célzat elsősorban az öreg közjegyzőhelyettesek elhelyezése. A királyi vádhatóságokat illetőleg komo­lyabb létszámredukciót ugyan nem jelenthetek, de a bíróságinál mégis lényegesebbet, aminek oka az, hogy a kriminalitás örvendetes módon, ha nemis nagy mértékben, csökkenő tendenciát mutat, aminek konzekvenciáit az igazságügyi kormányzat rögtön levonta a státusviszonyok­ban. Itt egyetlen egy tétel van a bűnügyig eljá­rási költségek tétele. Erről a tételről szokásom­tól eltérően kissé meg kell emlékeznem, bár in­tenziven érzem, hogy ez a kérdés meglehetősen kényes. A bűnügyi eljárási költségek a bíróságok előtt történő bűnügyi eljárások kapcsán felme­rült költségekből származnak s közel egy millió pengőt tesznek ki. A jogász közvéleményben az a nézet alakult ki, hogy itt vannak bizonyos pe­rek, amelyeket nem akarok talán reklámperek­nek nevezni, de amelyek kétségtelenül heteken, hónapokon, évszakokon keresztül húzódnak és olyan óriási apparátussal folynak, hogy meg­gondolandónak kell tartanunk azt, miféle mó­don lehetne ezek elhúzódását megakadályozni. Jogi eszközöket én magam sem tudok propo­nálni, miképpen lehetne elejét venni ezeknek a pöröknek s miképpen lehetné ezek túltengésé­nek súlyos pénzügyi hatásait valahogy elimi­nálni. De nálam sokkal illetékesebb személynek, a Kúria elnökének újévi beszédében olvastuk... (Györiki Imre: Az ügyészek csinálják tiltott közlés címén ezeket a reklámpereket!) Elnök: Csendet kérek! Őrffy Imre: Nem tudom, lehet-e ezzel az ügyészséget joggal vádolni. Vannak hangok, amelyek a védelemire fogják. A felelősség kér­désének megállapítása mindenesetren nagyon kényes, mert végeredményben a pervezetés a bíróságnál van. Hogy azonban befejezzem ezt a témát, a Kúria elnöke újévi beszédében maga mutatott rá arra, hogy bizonyos bűnügyi perek hallat­lanul hosszára nyúlásának nemcsak igazság­szolgáltatási, és nemcsak súlyos pénzügyi kö­vetkezményei vannak, hanem az semmiképpen sem védhető dolog. Én, aki a költségvetést is­mertetem, tehát a pénzügyi szempontokat is figyelembe kell vennem, rámutatok arra, hogy bár az igazságügyiminiszter úr kényesen vi­gyázván arra, hogy bele ne nyúljon egy olyan kérdésbe, amely tisztán bírói pervezetés és bírói hatalom kérdése, eddigi nem tehetett semmit sem, a probléma azonban itt van és kívánatos lenne valami megoldás ebben a tekintetben is. örvendetes, hogy a büntetések végrehajtásá­nak az igazságügyi gazdasági ellátási címei­nek kiadási tételei, állandó csökkenő tenden­ciát mutatnak. Ennek oka egyrészt az, hogy az igazságügyminisztérium nagyszerűen gaz­dálkodik, és meg- tudja találni számadását sa­ját birtokkezelésében s így a gazdaságosság és takarékosság elvét az egész vonalon meg tudja valósítani. így azután mindkét címnél 301. ülése 1929 május 29-en, szerdán, apadásokkal állunk szemben és pedig státus apadásokkal is és költségbeliekkel is. Az igazságügyi gazdasági ellátásnál a 310.000 pengős apadás az előző évivel szemben azonban ne vezessen túlhamari következteté­sekre. Azokat az összegeket, amelyek birtok­vételek céljaira voltak beállítva, a minisztérium az idő szerint beállította. Ez a 310.000 pengő olyan tétel, amely a tárca összkiadásainak téte­leit jelentékenyen csökkenti. Egy tétel van, amelyet talán a viszonyokba be nem avatott jogászok aggályosnak láthat­nak, ez a fiatalkorúak bűnözése elleni védeke­zés címénél van, mivel itt egy elég tekintélyes, 320.000 pengős kiadáscsökkenés állapítható meg. Az igazságügyi tárca költségvetésének indo­kolása ezzel a kérdéssel foglalkozik és én ezt ismétlem és egy kissé kibővítem. A javító-inté­zetek feladatuknak csak akkor felelhetnek meg igazán, ha kellő személyzeti státusuk van. Eze­ket a fiatalkorúakat, fiúkat és leányokat egyaránt, ha nem tudjuk kisebb csoportokba úgy Összeállítani, hogy legfeljebb húsznak van egy felügyelője, akkor problematikussá válik minden intézeti nevelés. Mihelyt nagyobb egy­ségek verődnek össze, ez meggondolandó s meggondolás tárgyává is tétetett, a konzekven­cia is levonatott, hogy nem jobb-e, ha a fiatal­korút kihelyezzük. Általában kisérlet történt ebben az irány­ban és a népjóléti tárcánál is egészségügyi szempontból. Miután nem lehetett találni költ­ségvetési fedezetet az intézeti tanítói és felügye­lői állások tekintetében, a miniszter úr egyrészt ebből az okból, hogy az intézetek nívóját ne rontsa túlságos nagy létszámmal, másrészt an­nálfogva, hogy a népjóléti miniszter úr elvál­lalta azoknak a kiadásoknak tekintélyes^ részét saját intézeteknél való elhelyezés^ formájában, olyan helyzet támad, amely jelentékeny kiadás­csökkenést eredményez, ismétlem 320.000 pengőt. U;j cím, mint már érintettem a jogügyi igaz­gatóság. Ez a szép és nagy történelmi múlttal bíró hivatal most már az igazságügyi tárcának a keretébe tartozik. Természeténél fogva talán ide is tartozandó lett volna eddig is és tisztán történelmi okok azok, amelyek előidézték, hogy a pénzügyminisztériumhoz tartozott. Ennek a szép intézménynek közelebbi rendeltetéséről nem akarok ezúttal szólani, csak megjegyzem, hogy az intézmény stabilis állapotban van, nagy vál­tozás nincs nála és a költségvetés tételei sem mutatnak különösebb változást. Utolsó cím a nyugdíjtétel. Ez egyike, mint voltam bátor beszédem elején említeni, a leg­fájóbb sebeknek. Voltam bátor rámutatni, hogy most az egész állami költségvetés nyugdíjterhe is lényegesen, sokszorosan súlyosabb, mint rela­tív számokban, de százalékosan is kifejezve volt a békebeli nyugdíjteher. A békeidőkben nem sze­repeltek a nyugdíjak, úgyhogy azok teljes ösz­szegét ki lehetne ma számítani. A békebeli költ­ségvetéseknek a nyugdíj tételei ugyanis csak 2%-ot mutatnak, ezzel szemben a mostani nyug­díjtétel tehát nem reális szembeállítás. De két­ségtelen, hogy a 15%-os nyugdíj teher sokszorosa a békebelinek. Még inkább sokszorosa az igaz­ságügyi tárcánál a 26 '5% nyugdíjteher, amely bátran nevezhető rendkívül súlyosnak és terhes­nek. Itt is megvan azonban az a reménységünk, hogy ez a nyugdíjteher idővel nemcsak, hogy kiegyensúlyozódik és nem fog sem abszolút számokban, sem százalékokban emelkedő ten­denciát mutatni» hanem csökkenni fog, úgy­hogy az igazságügyi tárcának módja lesz a

Next

/
Oldalképek
Tartalom