Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-301

238 'Az országgyűlés képviselőházának szóló t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a miniszterelnök úr rendeltetése, hogy az állam politikáját irányítsa, megszabja, és hogy a társadalom szervezésének munkálataival foglalkozzék. Kifejtette, hogy az állam-és társadalomszervezés munkálatinak irányítása a miniszterelnök hatáskörébe tartozik. Tény az, hogy ma Magyarországon a politikai életet, az egész közszervezés munkálatainak irányítása a miniszterelnök úr

r irányítja. Tény az, hogy a kormán^ politikáját az egész vonalon, közgazdasági téren, az igazságszolgáltatás terén, a mezőgazdaság, az ipar terén a kormány elnök politikája irányítja. Tény, hogy ez az egész közéletre rányomja bélyegét. A kérdés csak az, hogy vájjon ez a politika helyes-e, céltudatos-e, olyan-e, amely a társadalom szervezését elősegíti, vagy olyan-e, amely a társadalmat szétbomlasztja; olyan-e, amely lehetővé teszi ebben az országban a közgazdasági élet kialakulását, a társadalom harmonikus együttélését s azt, hogy ebben az országban az a sokat dicsért, agyonmagasztalt konszolidáció meglegyen. A miniszterelnök úr néha úgy állítja be a kérdést, hogy nagy sikereket ért el a konszolidáció terén, más esetben pedig, amikor azt mutatja a politikai elgondolásának szükségessége, úgy állítja be a kérdést, hogy a kormány még igen nagy feladatok előtt áll, mert a konszolidációt végre kell hajtania. A miniszterelnök úr az utóbbi időkben sokat beszélt, újságoknak interjúkat adott, nyilatkozatokat tett s ezek valami összekevert zagyvalékot alkotnak, mert ezekből tisza képet sem a kormány belpolitikájára, sem külpolitikájára vonatkozóan kiolvasni nem lehet. A minisztereinök úr úgy látszik keverni akarja a kérdést különböző irányokba. Legalább az az érzés támad minden politikusban, aki elolvassa a miniszterelnök úr nyilatkozatait és sajtóközleményeit, hogy a miniszterelnök úr valahogyan bizonytalannak érzi magát nemcsak külpolitikailag, hanem belpolitikailag is, (Jánossy Gálbor: Az az érzés csak a szónokban van meg!) mert az a sok nyilatkozat, az az egymásnak ellenmondó sok nyilatkozat, amelyekkel hol itt, hol ott akar kedvező hangulatot teremteni, csak ennyit mond!, de határozott irányzatot nem képvisel semmilyen irányban sem, főleg pedig nem képvisel olyan irányzatot, amely az ország érdekeivel azonos volna, amelyre rá lőhetne mondani világosan, hogy Magyarország trianoni helyzetében a magyar kormányelnök most imimár végre helyes külpolitikai és belpolitikai álláspontot foglal Cl. Ezt a miniszterelnök úr beszédéből kiolvasni nem lehet. A miniszterelnök úrnak azok a nyilatkozatai, amelyek megjelentek, olyan sokoldalúak, hogy egy fél óra alatt, nem is lehet ezekkel behatóan foglalkozni, és nem lehet mindegyikből kimutatni azt, hogy ezek a nyilatkozatok mennyire ellenmondóak. (Jánossy Gábor: Mert nincs bennük ellenmondás!) Meg lehet állapítani, hogy a miniszterelnök úr összes nyilatkozatai, amelyek elhangzottak, nem fedik az országnak azt a szükségletét, amely a trianoni Magyarországnak kül- és belpolitikailag egyetemesen érdeke volna. Azt látjuk, hogy a miniszterelnök úr Franciaország felé jó íképet akar mutatni és a Habsburg-kérdést úgy állítja be, mint ami elintézett ügy, hogy nem jöhetnek vissza, hogy Ő elnyomja, fékentartja ezeket és Magyarországon egyáltalában nem kell félni a Habsburgkérdéstől. Másrészt azt látjuk, hogy más irányzatban pedig igazol minket, mert igazolja azt, Wl. ülése 1929 május 29-én, szerdán. amit ráfogtunk, hogy a kormány diktatórikus politikát csinál, hogy Mussolini pórázára húzta egész külpolitikátiát és hogy éppúgy látszatsikereket akar csak elérni a külpolitikában, amint látszatsikereket ér el Mussolini. Megállapíthatjuk azután, hogy belpolitikailag is mi kaptunk igazat. Megállapíthatjuk sajnos, hogy diktaturarendszer van itt. és most immár szükségét érzi a miniszterelnök úr is, kimondani, amint elismerte az olasz lapban, hogy igenis az olasz fasiszta-rendszer módszereit átültették már Magyarország egyes intézményeibe. Amíg ezt mi állítottuk az ellenzéki padokból, aimíg mi mondtuk azt, hogy a Felsőház organizmusa, a közigazgatás szervezete nem más, mint fasiszta-rendszer, nem más, mint visszatérés ahhoz az egyoldalú rideg rendi állásponthoz, amely nem fedi a modern idők szellemét, addig a miniszterelnök úr és pártja tiltakozott ellene. Most azután maga a miniszterelnök úr az olasz lapban tett nyilatkozatában elismeri, hogy igenis átvették, igenis a Felsőház szervezetében, a közigazgatási reformban már megcsinálták, (Gróf Bethlen István miniszterelnök: Az érdekképviseletet!) már átültették ide az olasz fasiszta-rendszert. (Jánossy Gábor: Magyar rendszer, nem olasz rendszer az érdekképviselet!) Az érdekképviseletnek ezt a módját mindenki úgy hívja, hogy ez a diktatúrának a rendszere. (Jánossy Gábor (Farkas István felé): Csak ott hívják úgy! — Gróf Bethlen István miniszterelnök: Csak ráfogás!) Az érdek ma nem úgy jelentkezik, mint jelentkezett régen. Nem megyünk vissza régi világba, hiába akarja ön és Mussolini. Nem fog visszamenni a világ az 1848 előtti időbe. (Gróf Bethlen István miniszterelnök: Nem akarjuk! Csak oda sem akarunk menni, ahova maguk akarják!) Ezzel a miniszterelnök úr csak elzárja a fejlődés lehetőségét, csak elzárja azt, hogy az élet szabad legyen. A miniszterelnök úr, amikor e mellett aílástfpglal, azzal akarja enyhíteni ezt a megállapítást, amikor nekünk igazat ad, hogy ez érdekképviselet. Az érdekképviseletnek nem az a módja, hogy kiszakítsanak egyes embereket a vagyon szerint, hogy a vagyonnak privilégiumot adnak. (Jánossy Gábor: Mindenki benne van!) Dehogy van benne. Ne beszéljen a képviselő úr arról, hogy mindenki benne van, mert csak a vagyon és kiváltság van benne, csak az van benne, akinek ezt felülről lehetővé teszik. Nyilvánvaló, hogy a miniszterelnök úr a külpolitikában ugyanezt a szempontot képviseli. Sajnálattal kell megállapítani, hogy a miniszterelnök úr nem veszi figyelembe azt, hogy Magyarországnak a trianoni helyzetből való kiszabadulása egyetlenegy módon lehetséges: az ország demokratikus berendezkedésével. Nem veszi figyelembe és elutasítja magától ezt az álláspontot, hiszen erre vonatkozólag is nyilatkozott, erre vonatkozólag is megmondotta a miniszterelnök úr azt amit korábban nem mert ilyen nyiltan megmondani, hogy a reviziót fel sem fogja vetni, nem is akarja felvetni. Ha tehát a magyar kormány, a magyar^ miniszterelnök, aki irányítja az ország kormányzásának sorsát, aki irányítja az egész közigazgatást, akiután igazodik az állami organizmus, ez a kormány nem tud erre ráhelyezkedni és azoknak a kívánságoknak eleget tenni, amelyek előfeltételei Trianon reviziójának, akkor bocsánatot kérek, ne dicsekedjék ez a kormány azzal, hogy az ország érdekeit egyetemesen képviseli. Ennek a kormánynak szégyelnie kellene ma-, gát, hogy nem tud ráhelyezkedni ezekben a nehéz időkben sem annak a nyugati felfogás alap-